Szerző: Varga Bótos Anna
A ma oly sokat emlegetett globalizáció korszakában, amikor a közvetlen környezetünknél sokszor magasabb rangra emelkednek a világszintű történések, s mindent elsöprő egységesedési, univerzálódási, homogenizálódási folyamatoknak lehetünk tanúi, jó érzés tapasztalni, hogy olykor mégis utat tör magának a jó értelemben vett lokalitás, egy város, egy régió kiemelkedése, helyi jellegzetességeinek, sajátosságainak, színeinek, szokásvilágának, kultúrájának reflektorfénybe kerülése, kiváltképpen ha van is miért, hisz minek is rejtegetnék, s mindez különös üdeséget kölcsönöz a néha már-már elszürkülő, elmonotonizálódó világszintű egységesülés általános és mámoros légkörében.
Marosvölgyi Gábor művészettörténész tárlatvezetése
Marosvölgyi Gábor művészettörténész tárlatvezetése
Marosvölgyi Gábor művészettörténész tárlatvezetése
Marosvölgyi Gábor művészettörténész tárlatvezetése
Ennek a globálisból a lokálisba, a fővárosból a vidék felé való kitekintésnek ragyogó példája kulturális életünkben a hódmezővásárhelyi művészet teljes keresztmetszetét bemutató, eddig még soha nem látott nagy seregszemle, amely a Várkert Bazár Testőrpalotájában nyitotta meg kapuit február 8-án.
Fertőszögi Péter, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (KGMA) kuratóriumi elnöke – Fotó forrása: Várkert Bazár
„Mikor felvetődött a kiállítás témájának gondolata, nagyon örültem, hogy fel tudjuk hívni a figyelmet arra, hogy Vásárhelyen komoly művészek komoly műveket hoztak létre, s hogy a vidéki mesterek is jelentős alkotásokkal tudták gazdagítani képzőművészetünket. A tárlat azt a képzőművészeti vonulatot tárja a látogatók elé, amely a vásárhelyi iskolát és az őszi tárlatokat jellemezte” – emelte ki a sajtó képviselőinek tartott ismertetőjében Fertőszögi Péter, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (KGMA) kuratóriumi elnöke a kiállításmegnyitót megelőző sajtóbejáráson. Való igaz, hogy vásárhelyi, alföldi művészek munkái igen ritkán kerülhettek eddig a nagyközönség elé fővárosunkban, pedig bizton állítható, hogy a magyar képzőművészet történetében egyedi és kiemelkedő szerepet játszott a vásárhelyi művészek csoportja. A tárlat a kezdetektől, a XIX. századtól, szinte kronológiai időrendbe állítva, fejezetekre bontva a nagy korszakokat, áramlatokat, alkotókat vezet végig egészen a rendszerváltásig 1990-ig, hangsúlyozva hogy még a korai alföldi tradicionális, Munkácsyhoz köthető realisztikus ábrázolásmódok is jól észrevehetően ezer szállal kötődtek mindvégig a leghaladóbb európai tendenciákhoz. Később, a két világháború között már dolgoztak olyan mesterek is Vásárhelyen, akik már erős szálakkal kapcsolódtak a fővároshoz is. A kiállítás másik nagy vonulata az 1954 óta egészen mostanáig megrendezett Vásárhelyi Őszi Tárlatok anyagából ad ízelítőt (az idén kerül sor immár a 65. ilyen nagy rendezvényre), amely egyrészt arról is tanúskodik, hogyan befolyásolták a vásárhelyi alkotók a szocializmus idejének a képzőművészetét, másrészt pedig már elvezet a jelenhez, hiszen évente minden érdeklődő találkozhat a kortárs alkotások színe-javával az őszi tárlatok alakalmával. Az egyik központi figurája a kiállításnak Tornyai József, a korabeli vásárhelyi alkotócsoport emblematikus alkotója, akinek jövőre ünnepeljük születésének 150. évfordulóját, egyebek között nagy Tornyai-életműkiállítással, konferenciákkal, kamarakiállításokkal, ezért a Várkert Bazár-beli tárlat a jövő évi eseménysorozat előhírnökének is tekinthető.
Marosvölgyi Gábor művészettörténész a sajtó képviselőinek tartott tárlatvezetésen ráirányította a figyelmet minden egyes korszak kiemelkedő alkotásaira és művészegyéniségeire. A legelső teremben, mintegy a kiállítás előszobájában, a legrégibb, gyakorlatilag az 1800-as évek közepéig visszanyúló időszak legarchaikusabbnak tekinthető munkái, az ún. alföldi festészet reprezentánsainak művei találhatók, amelyeken a paraszti világ, a vidéki élet, a táj, az ember és a táj kapcsolata jelenik meg, kezdetben realista eszközökkel, majd a szociális érzékenységet is tükrözve (Bihari Sándor: Fejkendős parasztasszony). Spányi Béla Mocsaras tája már előrelépést jelentett a téma kidolgozásában (amelyet később Mednyánszky László emelt még magasabb színvonalra). Koszta József és Nagy István művészete, bár mindkettő teljesen más úton, de már modernebb eszközökkel próbálja bemutatni a leghétköznapibb vidéket is, sokszor minimális motívumokkal, leegyszerűsítve (Nagy: Öregember portréja; Téli táj; Varró nő; Koszta: Táj vízzel, napraforgóval; Leány virágokkal). Fényes Adolf Parasztfiú, parasztleány című nagyméretű vászna, amely szintén a paraszti élet lenyomata már más, ellentmondásos érzelmeket tükröz.
A 2. és 3. teremben azok az alapító atyák jelennek meg, akiknek az volt a céljuk, hogy megteremtsék Vásárhelyen a képzőművészeti kultúrát, s ez Tornyai József és Endre Béla nevéhez fűződik. Ők még erősen kötődtek a népi hagyományokhoz, de munkáik már a város hatását is tükrözik. Tornyai e teremen kiállított jellemző képe, a Bús magyar sors már szimbolikus, egzisztenciális léthangulatot mutat be, a Juss című pedig inkább Munkácsy hatását tükrözve az örökségen marakodó rokonság ábrázolásával a falusi szociális helyzetet láttatja, kissé anakronisztikus felhangokkal. Endre Béla szobabelsői (Enteriőr kemencével) még a paraszti világot idézik meg, s bár végig Vásárhelyhez kötődik (Falusi utca), már sokat merít a posztimpresszionizmusból. Iványi Grünwald Béla A Hadúr kardja című vászna némileg eltér a többi műtől, tükrözve a nagybányai plein air stílusát, sőt a müncheni iskola hatásait is, a magyar mondavilághoz nyúlik vissza. Rudnay Gyula szobrászi megformálásai, koncentrált festésmódja emlékeztet a németalföldi festészetre, de már a konstruktív felfogás is fellelhető munkáin.
A 4. terem a két világháború közötti időszak munkáit öleli fel. Itt kiemelkedőek Barcsay Jenő tájképei. Frank Frigyes Mártélyi szoba belseje című képén már feloldódnak a formák a kicsit konstruktív, stilizált ábrázolásmódban. Hasonló átmenet figyelhető meg a klasszikus felfogás és a tömbszerű megjelenítés között Medgyesi Ferenc Nagy ülő akt című szobrán.
Az 5. terem már a vásárhelyi őszi tárlatok indulásának (1954) időszakát mutatja be, s színdús, energikus festészet tárul elénk (Novotny Emil Róbert: A művésztelep teraszáról). Gyakori motívumként a lóábrázolások is vissza-visszatérnek (Somos Miklós: Lóúsztatás).
Az emeleti termek a hatvanas évektől a kortárs művészek munkáiig vezetnek el, s válogatást mutatnak be a vásárhelyi őszi tárlatok alkotásaiból. Közülük a legfontosabbak Kohán Györgynek a szocreál legsötétebb időszakában született s a tiltott kategóriába tartozó, már expresszív, kubista formavilágot tükröző alkotásai (Koporsóra boruló asszony), Kurucz D. István balladai tömörségű ábrázolásai (Gubások), Németh József síkszerű festménye heroikus, sámáni figurává növesztett alakjaival (Fiú gereblyével). Tóth Menyhértnek külön kabinettermet szentel a kiállítás. Vásznairól a földhöz, a természethez való erős kötődés, organikus tájfelfogás, s valami gyermeki naivitás sugárzik. Fokozatosan eljutunk a kortárs művészetig, a vásárhelyi őszi tárlatok anyagaiig: Ágotha Margit (Térbeli kompozíció), Szalay Ferenc (Mosakodó öreg; Eljő az aratás), Fejér Csaba (Vak hordár) már modern eszköztárral operál. Az alföldi témáktól, a lokális jellemzőktől való eltávolodás, a szimbolizmus, a dekoratív motívumok megjelenése figyelhető már meg a kortárs művészek többségének munkáin (Csikós András, Tenk László, Fülöp Erzsébet, Kovács Péter).
A kiállított munkákhoz magyarázó tablók adnak részletes történeti áttekintést, a folyosón pedig fényképek elevenítik fel a vásárhelyi művészeti élet meghatározó pillanatait és nagy egyéniségeit, teljessé téve az élményt.
A Vásárhelyi művészélet 1900-1990 című kiállítás több mint százötven alkotást, festményeket, szobrokat, grafikákat felölelő gazdag anyaga zömmel a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumból származik, amelyet kiegészítenek a Magyar Nemzeti Galériából, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrumból, a szegedi Móra Ferenc Múzeumból, a szentesi Koszta József Múzeumból, valamint magángyűjtőktől származó alkotások. A kuriózumnak is tekinthető átfogó képzőművészeti seregszemle a KGMA, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és a Várkert Bazár közös rendezésében, az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg, amelynek kurátorai Marosvölgyi Gábor (KGMA) és dr. Nagy Imre művészettörténészek (Tornyai János Múzeum) voltak, fővédnöke pedig Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter. A tárlat 2018. április 29-ig látogatható. Színes kiegészítő programok, zenés műsorok, múzeumpedagógiai foglalkozások teszik még közérthetőbbé és élvezetesebbé, mindenki számára vonzóvá.
https://www.varkertbazar.hu/kiallitasok/vasarhelyi-muveszelet-1900-1990