Késő nyári vizit a művésznél, aki a tér és idő esendő viszonyának dokumentátora, a megmozdult érzelmek festője. Akinek gömb-univerzumai a harmónia utáni örök sóvárgásunkat idézik, míg kontúrjaikból kimozdult alakjai saját bizonytalan létezésünk mintái. Csurka Eszter kortárs képzőművésszel vidéki otthonában beszélgettünk legújabb kísérleti projektjének készítése közben.
Milyen élményekből ered és miként inspirál a főváros és a Balaton közt zajló kettős életed?
Voltaképpen egész életemben kétlakiként éltem, a Balatonhoz régi, kalandos családi nyarak emlékei fűznek. Így amikor több, mint húsz éve kialakítottam második otthonomat a tó északi partján, ez a gyermekkori élmény folytatódott, természetes módon. Szeretem a forró nyarakat, a tó színe- változásait, az átvonuló viharokat, a természetben létezést, a kertem terméseit, fűszereit. Festményeim nagy százaléka itt, a vidéki tájban készül, őszi-téli kiállításaimra is itt festek. Idén a szeptember 8-án nyílt „Legyen vége már!” című nemzetközi képzőművészeti pop-up tárlaton látható aktuális munkám, a számos történelmi emléket őrző Tállyán, mely egyúttal Európa mértani közepe is.
Mit csinál egy Munkácsy-díjas, amikor épp nem főz, vagy kertészkedik? Mesélnél legújabb projektedről?
Legújabb kísérleti kompozícióm alapja a téralakítás, mint művészi kifejezőeszköz. Kiindulópontja az a gondolatmenet, hogy miként önállósult ez a műfaj, mely évszázadokon át, mint néma előzmény tapadt a festészethez és szobrászathoz. Hogyan tágult ki a műalkotás tere, léptéke, hogyan jelentkezik az entrópia a mai munkákban. Műalkotásom egy olyan monumentális installáció, melyben a felhasznált anyagok – a fa, az acél, a beton – a konstruktív térrendezés elemei. Míg a síkból kikívánkozó, a térből és időből kirepülni készülő organikus minták – leginkább bolygókra hajazó festett motívumok – a folyton változó rend (vagy épp káosz) aktív szereplői. Ahogy maga a műalkotás nyitott tere is folyton változik, folyást engedve olyan szabad energia-lenyomatoknak, mint a víz alatt született szobraim.
Milyen kulturális projekteknek adhat helyszínt a jövőben az időkapu-installáció?
Ahogy eddigi művészeti projektjeimben – sőt egész pályám során -, intenzív szerephez jutottak a társművészetek, legújabb installációmban is hangot kaphatnak a kortárs irodalom, a fizikai- és mozgásszínház, az akusztikus zenei előadások, vagy a művészet és tudomány határterületeit érintő innovatív témájú beavató előadások. Hisz szándékom szerint az időkapu egy izgalmas befogadó tér, melyben a múlt és a jövő akár egyidőben megtörténhet!
Fotók, riport: Böjtös Kinga, Vizitkártya
A művész oldala: https://www.csurkaeszter.com