Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Március 23-tól látható a hazai mozikban Szakonyi Noémi Veronika rendezése, a Hat hét, amely a Szarajevói Filmfesztivál versenyprogramja után világszerte számos nemzetközi filmfesztiválon is sikerrel szerepelt. A franciaországi Arrasban a legjobb rendezés és a legjobb ifjúsági film, a törökországi Boszporusz Filmfesztiválon a legjobb színésznő, az ‘A’ kategóriás Tallinn Black Nights filmfesztiválon a Just Film versenyszekció nagydíj megítélésén keresztül emelték ki az alkotást. A film magyarországi premierje a 2022-es miskolci CineFest Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában történt, ahol a fesztivál nagydíját nyerte el. Ha mindez nem elég – még a nagyközönség elé lépése előtt – 2023 februárjában a legjobb film és a legjobb női főszereplő kategóriájában is elnyerte a Magyar Filmkritikusok díját.
Hat hét. Sokan kezdik úgy, a film címadó apropóját a hazai jogrend szabályozása adja. Hiszen a történet fókuszában az örökbefogadás a nyílt formájának azt az időszaka áll, amikor a vér szerinti anyának még lehetősége van meggondolnia magát és visszakérnie gyermekét az örökbefogadóktól. A 42 nap történeténél azonban nem csak hátra- de túl is mutat a cselekmény. Ráadásul a szüléstől számított hat hét, az úgynevezett gyermekágyas időszak, amely alatt az újdonsült édesanya teste regenerálódik és lelke, szelleme fokozatosan átáll a gyermekről történő gondoskodásra, amely egyik kulcseleme az anyatejes szoptatás beindulása. Azt hiszem kevesen gondolkodunk például arra, hogy egyedül az ember képes ezt pótolni és minden más elevenszülő lény kicsinye szó szerint éhen halna ha anyja ezt a tevékenységet nem látná el. A film az édesanyától saját döntése okán fizikailag elválasztott újszülött esetében is többször visszatérő motívumként jeleníti meg az anyatej automatikus termelődéséből fakadó testi tüneteket, annak következményeit.
A film főhősének, az egy évvel érettségi előtt álló, profi asztalitenisz karrierért küzdő, nem várt és későn felismert terhességgel megáldott Zsófinak a szemszögén keresztül kirajzolódó történet magával ragadja a néző figyelmét. Nem csupán azért, mert maga a speciális élethelyzet egy adott időszaka ilyen nehéz, de azért is, mert óvatos határozottsággal, pártatlanul, felelőst nem kiáltva, de mégiscsak rámutat arra, hogy a főszereplő a döntését ugyan maga hozta meg, de ez az út alapvetően ki volt jelölve számára. Az, hogy stabil párkapcsolaton kívül fogant gyermekét egy civil szervezet segítségével örökbe készül adni egy gyermektelenséggel küzdő párnak, az egyetlen felelős döntés akkor is, ha a rendelkezésére álló szűk 1,5 hónap alatt érzelmileg hullámvasutazunk együtt. A hullámvasút a néző minden idegszálát igénybe veszi, tartósan. A film időkorlátai alatt ezt nem csak a közeli arcfelvételek, a jól megválasztott zenei betétek, a már-már őrületbe kergető pingponglabda pattogásnak köszönhetően.
A filmben alkalmazott valamennyi technikai és művészeti fogás jól strukturált, amelynek érzelmi hatása van, amely nem manipulatív, hanem a már-már naturális természetességből fakad, a főszereplő arcának és testtartásának szinte folyamatos monitorozása pedig tűpontosan közvetít a színész által már-már átélt leginkább érzelmi és részben testi hatásokról. Az, hogy ennek hitelességéhez a színésznő tehetsége mellett komoly energiákat fektetett a pingpong elsajátításába, és a szülés előtti, alatti és utáni időszak megismerésébe, nem kérdés.
A film hosszú távú hatása azonban részben a nézőre van bízva. Nem csak azért, mert a látszólagosan mellékszerepet betöltő szereplők (anya, kishúg, örökbefogadó pár, vér szerinti apa) és fel sem tűnő szereplők (Zsófi apja) élettörténete is megérdemelne egy egész estés figyelmet. Nem csaphat be senkit a film zárójelenete, amelyben Zsófi kisimult arccal ül a nyár végi forróságban egy körhinta magasában. Ugye senki nem gondolja, hogy élete hátralévő részében ezt a nyugalmat tükrözi ez az arc, azt a döntését illetően, amelyet a legérettebb felnőttek is megirigyelhetnének az adott pillanatban, az adott helyzetében? Még akkor is, ha nem tehetett mást.
Rendező: Szakonyi Noémi Veronika
Forgatókönyv: Vincze Máté Artur, Szakonyi Noémi Veronika, Daoud Dániel
Operatőr: Dévényi Zoltán
Szereplők: Román Katalin, Járó Zsuzsa, Szczaurski Lana, Balsai Móni, Mészáros András, Keresztesi Kitty, Takács Katalin, Györgyi Anna, Molnár Kendra, Horváth Lajos Ottó
