Szerző: Marity Mira
Javában zajlik a 13. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál. A rangos esemény immáron a nagy filmes happeningek sorába nőtte ki magát, és számtalan különleges animációs alkotással várja a nézőket az Urániában, a Puskinban és az Art+ Cinemában, egészen november 29-ig. Az Urániában tartott díszbemutatón Liszka Tamás fesztiválalapító elmondta, hogy az idei altéma az interaktív film, vagyis hogy milyen módon tudja alakítani a befogadást, ha a néző részese az animációnak. Ezt prezentálván egy hanganimált introval indult az előadás, melyet a nézők alakíthattak a hangjukkal – az érdekes és látványos kísérlet nagy sikert aratott a közönség soraiban.
Sokak által várt és kuriózumnak számító film volt a fesztivál nyitódarabja. Kahlil Gibran, a Próféta című spirituális művének animált adaptációjában több híres rajzfilmes rendező vállalt szerepet. Emiatt a mű különböző etapjait más-más stílus és hangulat jellemzi, ezáltal fragmentálttá – és egyben egyedien egységessé varázsolva a rajfilmet. Van úgy, hogy idézünk valakitől, de nem is tudjuk, hogy kitől, csak úgy megmarad bennünk a mások által megélt érzés kifejezése. Így van ez Gibrannal is. Sok gondolatát ismerjük, hiszen hitvallása túlmutat a felekezeteken, és inkább csak globálisan humánus útmutatásokat és magyarázatokat tartalmaz olyan fontos dolgokról, mint család, szerelem, gyermek, szabadság, munka, bölcsesség. A Prófétát negyven nyelvre fordították le, és anno a New Age (ellen)kultúra bibliája volt.
A rajzfilmes átirat méltó az eredeti mű rangjához. Kísérleti alkotásként a klasszikus animáció formájában indul. Egy fiktív szigeten játszódik, ahol Almitra, a nyolc éves néma kislány találkozik Musztafával, az évek óta házi őrizetben tartott politikai fogollyal. Kettőjük valószínűtlen barátságával indul a történet, amely keretein belül előkerülnek a Gibran által oly csodálatosan és elgondolkodtatóan megfogalmazott tételek. Amikor a Lélekről van szó, a lágy pasztellszínű képek átfordulnak egy hidegkék és fekete, pointilista látványvilágba. A vásznon grafittal és szénnel rajzolt madarak repkednek, és szemünk láttára válik képpé a költő spirituális ideológiájának alaptézise: „We are spirits, free as the mind.” Amikor a Gyerekekről van szó, a rendező egy orientalista hangulatba viszi a nézőt. Kalligrafikus vonalvezetéssel, kaleidoszkópszerű backround-dal, arab színpompával és hindu szimbolikával láttatja a szülők viszonyát a gyermekekhez. Amikor Musztafa (lásd: a próféta, vagyis Kahlil Gibran) a Szerelemről beszél, a 60’-as évek amerikai cartoon világába kerülünk. Egy manga szerű szerelmespár táncol egy varázslatos tangót, szögletes formákkal, vastag kontúrokkal. Amikor a Munkáról esik példabeszéd, Monet egyik képzelt búzaföldjén suhannak a képek, nagyvonalú ecsetkezeléssel, dinamikus formákkal. Nehéz felsorolni, hogy hányféle rajzfilm technikával, kreatív fantáziával létrejött megoldással találkozhatunk, de ez a kaotikus sokszínűség adja meg a Próféta kuriózum jellegét. Legyen az klasszikus animáció, trendi képregény vagy népszerű cartoon: a rajzfilm elvarázsolódás, retrospektív kiruccanás a gyerekkorba, ahol varázslatos formákon keresztül kapunk vizuális választ az élet nagy kérdéseire. Aki a Roger Allers rendezte: The Prophet című filmet szeretné megnézni, megteheti november 28-án szombaton 17 órakor, az Uránia moziban.