Erős évindítással, januári premierrel folytatja évadát a Magyar Állami Operaház. Stravinsky eredetileg a The Rake’s Progress címet viselő alkotását az intézmény történetében mindeddig egyszer, harmincöt évvel ezelőtt mutatták be. Anger Ferenc új színrevitelében két külföldi művész mutatkozik be Magyarországon.
Az Erkel Színház 1980-as produkcióját A léhaság útja címmel Mikó András rendezte, a Mihály András vezényelte produkcióban Gulyás Dénest, Csengery Adriennt, Gáti Istvánt és Polgár Lászlót láthatta a közönség, az előadás összesen kilenc alkalommal került színre.
2015. január 18-án Anger Ferenc színrevitelében A kéjenc útja címmel mutatja be az Operaház Tom Rakewell történetét, egy ember fordulatos útját, amely a hirtelen jött gazdagságtól a fényűző életen, majd a börtönön át a tébolydáig vezet. Stravinsky 1947-ben egy chicagói kiállításon William Hogarth nyolc festményből álló kompozícióját látva talált rá a témára. A szerző visszaemlékezéseiben írja, hogy a képsorozat azonnal operai jelenetekké állt össze fejében.
„Tom utazása önmaga megismerése felé a világ nagy »katalógusain« keresztül történik. Mindent, ami körülvesz bennünket, csak rendszerbe foglalva tudunk értelmezni – mondja Anger Ferenc, rendező. – Nincs olyan tárgy, élőlény, fogalom, jelenség, amit valamilyen rendszerbe ne tudnánk beilleszteni. A darab szinte minden képe egy-egy katalógust, rendszert mutat. Az I. felvonás bordélyházában a testek kerülnek fókuszba. Utána következik a Török Baba gyűjteménye: a szakállas asszony tárgyai, melyek mind egy-egy emléket jelképeznek – azaz Babát önmagát, amennyiben az embert az emlékei, a múltja definiálja. (Ezek aztán árverésre, eladásra kerülnek; ugyanúgy, ahogy korábban az emberi test a bordélyházban.) Azután megérkezünk a temetőbe: a hullák gyűjteményéhez, ahol a test jelen van, de a lélek nincs. Legvégül pedig elérkezünk a bordélyház tökéletes ellentétéhez: a bolondokházába – azaz a lelkek gyűjteményéhez, ahol a test, a fizikai valóság teljesen háttérbe szorul. Ezek az önismeret állomásai. Ez maga az élet.” – fogalmaz az alkotó, aki hozzáteszi, vágyaink sosem csak „jók” vagy csak „rosszak”.
A kéjenc útja előadásait magyarországi bemutatkozásaként Erik Nielsen dirigálja. Az 1977-es születésű művész 2015-ben veszi át a Bilbaói Szimfonikus Zenekar vezető karmesteri pozícióját, a 2016/2017-es évadtól pedig a bázeli színház zeneigazgatói posztját. Pályáját a Frankfurti Operában kezdte, ahol számos operát dirigált, köztük a Medea németországi bemutatóját. Koncertdirigensként dolgozott Stuttgartban, majd 2007-ben egy Don Carlos produkcióban James Levine asszisztense volt. Londonban 2009-ben debütált, ugyanebben az évben elnyerte a Solti Alapítvány 25.000 dollár értékű ösztöndíját, a következő esztendőben pedig már bostoni bemutatkozása után a New York-i Metropolitanben debütált. Azóta megfordult a világ összes jelentős operaházában, köztük a párizsi Théâtre du Châtelet, a Római Opera, a drezdai Semper Oper, a Deutsche Oper Berlin, a lisszaboni opera, Malmö, Frankfurt, Zürich, Bregenz, Wels és Bilbao házainak előadásaiban. Erik Nielsen A kéjenc útja zenéjével kapcsolatban elmondja, azoknak, akik szeretik Mozart zenéjét, némely ponton bizonyára eszükbe fognak jutni a Così fan tutte, a Don Giovanni és a Figaro házassága legerősebb pillanatai, méghozzá rögtön a bevezető pár másodperce vagy a vonósok egy-egy gyors kísérete után. „Nem állítom, hogy A kéjenc útja Mozarton „alapul”, de „meg van fertőzve” általa. Ugyanakkor – teszi hozzá – amikor Picasso kubista képeit vizsgáljuk, Stravinsky »titka« ugyancsak méltó társra talál. … van ott egy orr, csak nem jó helyen! A bal és jobb szem felcserélődött! Az ajkak éppenséggel ott vannak, ahol lenniük kell, de sokkal nagyobbak! … az arányok és az elhelyezés mind szabálytalan, s ennek köszönhetően a perspektíva szüntelenül változik.”
A kéjenc útja bámulatosan gyengéd áriák, mozgalmas kórusjelenetek, lírai versek, páratlanul szellemes párbeszédek által mesél el egy szívszorító történetet az emberi természet gyarlóságáról.
A január 18-i bemutató címszerepében Balczó Péter lép színpadra, szerelme, Anna Trulove megtestesítője pedig Eleanor Lyons lesz. Az ausztrál szoprán a 2013-as Nemzetközi Obrazcova Énekverseny első díjasa, Sydney, Tokió, New York, Wexford, Szentpétervár és Moszkva operaházai után Budapesten is bemutatkozik. Tom Rakewell nem egy bonyolult figura, kedvese azonban a legtisztább hűséget szimbolizálja a darabban. Az alakot, aki Tomot vagyonhoz juttatja, majd követni kezdi őt, akár az árnyék, Kálmán Péter személyesíti meg. A bariton az évadban második alkalommal énekel bemutatót, legutóbb Jiří Menzel rendezésében aratott sikert a budapesti Operában.
Igor Stravinsky: A kéjenc útja
Opera három felvonásban, két részben, angol nyelven, magyar és angol felirattal
Alkotók
Zeneszerző: Igor Stravinsky
Szövegíró: Wystan Hugh Auden, Chester Kallman
Rendező: Anger Ferenc
Látványtervező: Zöldy Z Gergely
Dramaturg: Kenesey Judit
Játékmester: Kováts Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Katalin
Zenei asszisztensek: Katona Anikó, Dallos Erika, Andrea Fernandes, Szennai Kálmán
Karigazgató/Chorusmaster: Strausz Kálmán
Karmester: Erik Nielsen
Szereposztás
Tom Rakewell: Balczó Péter
Anne Trulove, a szerelme: Eleanor Lyons
Nick Shadow: Kálmán Péter
A Török Baba: Meláth Andrea
Liba mama: Kovács Annamária
Trulove, Anne apja: Palerdi András
Sellem, árverésvezető: Szigetvári Dávid
Az elmegyógyintézet felügyelője: Fátray János
Bemutató: 2015. január 18.
További előadások: 2015. január 20., 22., 24., 27., 29., május 16., 20.