Alan Sonfist amerikai művészt akár korunk Rousseau-jának is nevezhetnénk, hiszen a nagy francia felvilágosodás kori gondolkodó, filozófus „vissza a természethez” mottója az ő mottója is lehetne: ő is a természetből merít, s művészetének középpontjában az élettér természetes mikroklímája visszaállításának, a „teremtő és teremtett természet” harmóniájának a problematikája áll. A különböző korok művészeit mindig foglalkoztatta a természet, a civilizáció és a természetes környezet változásának, kapcsolatának a vizsgálata. Nem véletlen, hogy a modern nagyvárosok, metropolisok kőrengetegében, a felhőkarcolók árnyékában felfokozódik a vágyódás, az érdeklődés a természetes világ iránt, a vonzódás az ősi, idilli, érintetlen természeti környezethez, nemcsak a tudósok, hanem a művészek körében is, akik munkásságukkal nem csupán e környezet megismerésére, megmutatására törekszenek, de továbbgondolásra, sőt cselekvésre is ösztönöznek.
Alan Sonfist. Időtájkép. A land art kezdetei. – Kiállításmegnyitó, Szépművészeti Múzeum, 2014. december 18. – Fotó: Korhut Lili
Ahogy Mihály Mária történész, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese köszöntő szavaiban hangsúlyozta a december 18-i kiállításmegnyitón, különös jelentőséget ad az eseménynek az, hogy maga a művész is megtisztelte személyes jelenlétével, hiszen Alan Sonfist ma már szinte élő legenda. Az ő nevéhez fűződik az ún. land art (természeti vagy környezeti) művészeti irányzat megteremtése, amely külön helyet foglal el az Egyesült Államok művészettörténetében. Műveinek témáját és a megvalósításukhoz felhasznált anyagot, médiumot is a természetből merítette, s ezzel úttörő szerepet játszott az irányzat kialakulásában. 1965 mérföldkövet jelentett ebben: ekkor született meg ugyanis Time Landscape (Időtájkép) című alkotása, amelyet New York szívébe, Manhattanbe tervezett felállítani, s ami egy csapásra ismertté tette. 2015-ben lesz e mű születésének az 50. évfordulója. A mostani kiállítás az első a jubileumi ünnepségsorozatban, amely az Időtájkép megjelenésének félévszázados évfordulóját fémjelzi, s amely a budapesti tárlattal vette kezdetét, ami a művész első közép-európai bemutatkozása is egyszersmind. Vajon egy mai művészt foglalkoztathat-e ennél fontosabb téma? – tette fel a kérdést a főigazgató-helyettes asszony. A Sonfist által felvetett problematika összecseng a mi problémáinkkal is, a Városligetben tervezett múzeumsziget létrehozásának kérdésével, amely a csodás városligeti park megőrzésének hogyanját is felveti.
nan-art-rajztanoda-es-grafikai-muhely-fotok-nan-art-rajztanoda-es-grafikai-muhely-engedelyevel
Orosz Márton, a kiállítás kurátora, a múzeum 1800 utáni Gyűjteményének művészettörténésze kiemelte, hogy Sonfist művei az intézmény XIX. századi kabinetjében kaptak helyet, ahol a kamarakiállításokat rendezik, amelyek egyfajta „laboratóriumi”, azaz nem szokványos, kísérleti jellegű tárlatok, és amelyek speciális kérdéseket érintve továbbgondolásra is késztetnek, s az itt állandó jelleggel kiállított művek által felvetett problematikával is rímelnek. Ezen a helyen a régi és a modern művészet alkotásai karnyújtásnyira vannak egymástól, s ezáltal az összehasonlíthatóság is könnyebben válik lehetővé. Sonfist Időtájképe mellett a barbizoni realista Camille Corot-nak, a XIX. századi tájképfestészet egyik legnagyobb, lírai hangú mesterének Fészeklesők/Itáliai emlék című kisméretű olajképe látható, ami jól példázza a természetre figyelés örök aktualitását, s egyszersmind a két művész gondolati rokonságát. Rímel Sonfist egy-egy tájegység vagy város egymásra rétegződő történetének emléket állító időtájképeivel is, amelyeken keresztül a helyszín történelmét és a benne megőrzött memóriát kutatja. Munkássága valamiféle „ökológiai régészetként” is felfogható. Olyan új totalitásra törekszik, amely soha nem szakad el a tájtól. Első művei a minimalizmusra és a konceptuális művészetre támaszkodnak, és sokszor csak madártávlatban válnak érthetővé. Művészete a land art költőibb áramlatához tartozik, nem erőszakkal akar létrehozni tájidegen formációkat. A New York Bronx kerületében született alkotóra nagy hatással volt már gyermekkorában is az erdő és a természet közelsége, amely első műveit ihlette. A Bronx még érintetlen tölgyfáiról készült fotósorozata, és az erdőben talált növényfajok spóráit tartalmazó üvegtartályok is láthatók a tárlaton. Időtájkép című munkájával a metropolis őshonos, bevándorlás előtti élővilágát próbálta rekonstruálni miniatűr őspark formájában, s mint valami időkapszulában a környezet múltját megmutatni, s ezáltal is megőrizni. A társadalmi felelősségvállalás egyre nagyobb feladatok elé állít mindannyinkat. Sonfist művészete is erre figyelmeztet, s mintegy a jövő nemzedékeihez szóló burkolt és szimbolikus üzenetként a természet megőrzésére, a természetes környezet védelmére, rekonstruálására ösztönöz. Ez a gondolat ma, fél évszázaddal az Időtájkép születése után sem veszített az aktualitásából.
Alan Sonfist. Időtájkép. A land art kezdetei. – Kiállításmegnyitó, Szépművészeti Múzeum, 2014. december 18. – Fotó: Korhut Lili
Kepes András író, újságíró, egyetemi tanár miközben Sonfist munkáit régebbi korok hasonló tematikát sugalló alkotásaival, a Nazca-vonalakkal és egyéb ősi természeti alkotásokkal hozta összefüggésbe, rámutatott a lényegbeli különbségekre is. Míg a régebbiek főként kultikus célokat szolgáltak, Sonfist művei morális céllal készültek. Friedrich Schiller, a romantika híres német költője is ezt a morális alapot hangsúlyozta munkáiban. Sonfist alkotásaival a föld rejtett narratíváit kívánja megidézni. A környezetnek az ipari társadalmak általi kizsákmányolása, a legújabb kori környezeti katasztrófák is ráirányítják a figyelmet e művészeti irányzatra és ennek megértésére. A nyugati civilizációk mindig is kizsákmányolták, rombolták a természetet, a keleti kultúrák gondolkodása viszont ezzel merőben ellentétes, amely nem a természet legyőzésére, hanem megőrzésére törekszik. Ezt a gondolkodásmódot a nyugati világban elsőként Sonfist művészete képviseli, azaz nem legyőzni kell, hanem együttműködni a természettel.
Alan Sonfist. Időtájkép. A land art kezdetei. – Kiállításmegnyitó, Szépművészeti Múzeum, 2014. december 18. – Fotó: Korhut Lili
Érdekes magyar vonatkozása Sonfist művészi fejlődésének, hogy Kepes György, az USA-ban élt magyar származású festő, tervező, képzőművészeti író, a vizuális tervezés professzora az amerikai Cambridge-i MIT(Massachusetts Institute of Technology) Építőművészeti és Tervezői karán vette szárnyai alá Alan Sonfistet, miután meglátta első alkotását. Amiből 5 év közös munka született a Center For Advanced Visual Studies-ben (a Haladó Vizuális Tudományok Központjában), ahol 1974-ig Kepes volt az igazgató. Kepes az ipari civilizáció ártalmait, a nagyvárosi civilizáció veszélyeztetettségét látva ökológiai léptékű, egész települések, régiók életét befolyásoló projektek megvalósítását szorgalmazta. A művészet és az élet, a művészet és a tudomány közötti szoros kapcsolat kialakításának szándéka vezette olyan tudás kialakításának érdekében, amelynek birtokában átalakíthatjuk saját magunkat és környezetünket. Ez a periódus és kapcsolat meghatározó volt Sonfist életében és művészi fejlődésében.
Alan Sonfist. Időtájkép. A land art kezdetei. – Kiállításmegnyitó, Szépművészeti Múzeum, 2014. december 18. – Fotó: Korhut Lili
A kiállított művek, tárgyak, festmények, rajzok, vegyes technikájú alkotások, fotómontázsok és – dokumentumok jó keresztmetszetét adják a New York-i művész munkásságának, és bepillantást engednek egy merész, kísérletező, intellektuális és felelős művészi gondolkodás- és kifejezésmód kulisszatitkaiba. Az Alan Sonfist – Időtájkép, a land art kezdetei című kamarakiállítás a Szépművészeti Múzeum utolsó időszaki tárlata. Február 15-éig látogatható, amikor is a múzeum felújítási munkálatok miatt egy időre bezárja kapuit. Méltón és ünnepélyesen búcsúzik egy kis időre a múzeum ezzel a tárlattal is látogatóitól.
Varga Bótos Anna
Fotó: Korhut Lili
Alan Sonfist. Időtájkép. A land art kezdetei – Szépművészeti Múzeum, 2014. december 18. – 2015. február 15.