Az igényesebb és szélesebb filmválasztékra áhítozó potenciális néző a plázák filmválasztékát szemlélve mindig örülni kezd, ha az amerikai túlsúlyt néha egy-egy európai film felbukkanása próbálja megbillenteni. Azt nem mertem leírni, hogy egyensúlyba hozni, mert ez nem tükrözné teljesen a valóságot, ugyanis akárhány magyar, francia, olasz, spanyol, lengyel vagy bármely más nemzet fémjelezte film is jelenik meg a piacon, ez a túlsúly egyelőre konstansnak látszik. Ha itt és most az még ugyan jócskán várat magára, hogy a régi nagy európai sztárok és sikerfilmek időszaka visszajöjjön, azért aki keres, az talál, azaz az európai filmek rajongói mégis találhatnak időnként maguknak csemegét, ha máshol nem, hát az ARTMozik hálózatában, ahol azért nagyobb népszerűségnek örvend a minőségi magyar és európai filmtermés, mint a plázák szabta közízlés sok talmi csillogással beragyogta világában.
Válás francia módra – Fotó forrása: Vertio Média
December 18-án kerül a mozik műsorára egy igazi latinos, francia-olasz koprodukcióban készült színes, szinkronizált, romantikus filmvígjáték, a Válás francia módra, amelynek december 11-én volt a sajtóbemutatója a Puskinban. Pont jókor, mert beleillik az év végi ünnepi forgatag hangulatába, amikor a vásárlási láz közben időnként lazítani is kellene, bár még a neheze, a karácsonyi készülődés, sütés-főzés hátra van, de azért még eközben is ránk fér a felüdülés egy szórakoztató, pihentető kikapcsolódással. Erre pedig kiválóan alkalmas ez a vérbeli mediterrán, temperamentumos, fordulatokban bővelkedő történet, ami – ahogy arra a címből is következtetni lehet – egy fiatal pár kalandja a válás körül. A mulatságos történethez a párizsi helyszín ad látványos dekorációt, hátteret, mert ki ne nézné szívesen a fények és a szerelem városának legszebb és leghíresebb negyedeit, tereit, nappali fényben és éjszakai díszkivilágításban, napfelkeltekor és naplementében, ki ne hajókázna szívesen a Szajnán az eleinte még veszekedő, acsarkodó, majd fokozatosan szelídülő váló felekkel, Ariane-nal és Ninóval, s ki ne gyalogolná be a Szajna hídjait, rakpartjait, múzeumait, a festőlegendákról mesélő montmartre-i utcácskákat, miközben gördül és bonyolódik a könnyed sztori. Amihez persze a válóperes feleken kívül még ott van a nevető harmadik is, a válást előidéző híres udvarló, a hegedűművész feleségbe belebolondult világhírű karmester. Az egyszerű falusi tanító férj, aki még ráadásul az olaszok kiabálós, temperamentumos sztereotípiájának sem akar sehogy se megfelelni szerénységével és halkszavúságával, nem tud belenyugodni a történtekbe, és bár látszólag beleegyezik az asszony akaratába, azaz, hogy a gyorsaság kedvéért Franciaországba utazzanak a válást lebonyolítani, minden idegszálával azon van, hogy a folyamatokat visszafordítsa. Azzal a feltétellel hajlandó csak belemenni a furcsa „játékba”, ha elmaradt párizsi nászútjuk restanciáit ezúttal bepótolják. Azért neki se kell a szomszédba menni ötletekért. Hogy többet ne is áruljunk el Ariane és Nino kalandos válási vállalkozásának egyes állomásairól és fordulópontjairól, csak annyit mondhatunk, hogy a kis habkönnyű, tréfás ötletekkel teli, vidám történet szereplői egytől egyig jól beleilleszkedtek szerepeikbe, igazi energikus, déli alkatú, szenvedélyes hősök, akik magukkal ragadják a nézőt, és karakteres játékukkal elérik, amire ez a könnyed film hivatott, a nézőt valóban kikapcsolja a hétköznapi gondokból és loholásból, s mosolyt csal a szája szögletére. S már csak ezért is megéri. A végső kulminációban még egy viharos, virtuóz koncertrészlet tanúi is lehetnek. Akik meg éppen válófélben vannak, azoknak meg még tanulsággal is szolgál. Mert hát ahogy Nino is mondta a nagy zűrzavar közepette: „Miért harcoljunk a szerelem ellen, ha nem lehet. Időnként azért mégis mi döntünk”.
Válás francia módra – Fotó forrása: Vertigo Média
A Válás francia módra (L’ex de ma vie) idei filmtermése Dorothée Sebbagh rendezőnek, aki a forgatókönvet is írta, Fanny Chesnellel karöltve. Az operatőr Gilles Porte, a producer Christine Rouxel voltak, a zseniális szereplők pedig: Géraldine Nakache (Ariane), Kim Rossi Stuart (Nino), Pascal Demolon (Christen), Sophie Cattani (Barbara) és Catherine Jacob (Daphné). A film forgalmazója a Vertigo Média Kft.
Varga Bótos Anna