Az Akvárium Klub Nagy Hallja, a főváros egyik legkorszerűbb rendezvényhelyszíne október 20-án világhírű vendégeket fogadott, a GFS Triót, három világklasszis dzsesszzenész különös formációját. A klub meghitt félhomálya, a fekete háttérből kontrasztosan előreugró azúrkék megvilágítással, aranyló geometrikus fénydíszeivel exkluzív atmoszférát teremt a dzsessz megszállottjainak az összpontosításhoz, amelyben a képzelet zavartalanul együtt szárnyalhat a hangokkal, megpróbálva szertelenül beleálmodni azt, amit a különös szólamok kicsalnak belőle. Így ezen az estén az Akváriumban igazán úgy érezhette magát a műértő közönség, mint hal a vízben.
GFS Trio: Omar Sosa – Fotó, forrás: Get Closer
A három zenész három földrész szülötte, három stílus, három jelenség. Ahogy a színpad hátterének sötétjéből hirtelen előlépett a kubai származású hétszeres Grammy-díj jelölt Omar Sosa tetőtől talpig vakító fehérben, turbánnal, nyaka köré tekeredő hosszú sállal, vállán átlósan átvetett gyöngysorral és egyéb kultikus kellékekkel, már szinte sistergett körülötte a levegő. Azonnal a hangszeréhez perdült, és minden átmenet nélkül „in medias res” már vibrált is a zene, egyszerre futottak ujjai az orgonán és a zongorán. Majd jöttek a társai is, a meleg színekben, rózsaszín nadrágban és üde színes ingben virító olasz Paolo Fresu (trombita, szárnykürt), s az ugyan szürke tónusba öltözött, de így is színes egyéniségű Trilok Gurtu, világhírű indiai dobos. Bár a tradicionális bemutatkozás elmaradt, de ez senkit sem zavart, és nem is lepett meg, s máris a zeneszámok felkonferálás nélküli hömpölygő folyamának közepében találta magát a Get Closer, azaz a „kerülj közelebb” koncepció jegyében a színpad köré sereglett közönség. Egészen szorosan, szinte az emelvényhez feszülve, rászegeződve, minden egyes hangot, ritmust átélve, együtt dobogva és lélegezve a zenével, együtt örülve a zenészekkel, belesimulva, beleolvadva a zene mindent beborító és mindent feledtető nagy örök univerzumába.
GFS Trio: Paolo Fresu – Fotó, forrás: Get Closer
A három egymástól távoli kultúrákból származó művész ritka és különös, idegen és mégis ismerősnek tűnő, messziről jövő, de néha egészen közelről megérintő, formabontó összhangzatokat csalt elő hangszeréből, amelyben keveredtek a dél-amerikai, az afro-kubai, a latin, a mediterrán, a klasszikus és az indiai hagyományokból táplálkozó ritmusok és dallamok. Az első darabban mintha valami kozmikus semmiből felzúgó furcsa hangok szólaltak volna meg, s nagyon távoli áramlással közeledtek volna felénk, amit Omar Sosa hol halk, hol erősödő dúdolása kísért. Az emberi hang és a rá felelő többi hangszer éteri kavargásában hullámzó, vibráló nyugtalanság, néha üveghangokkal, csörgéssel jelzett üresség érződött, mintha a modern életérzés lélektükre lenne. Időnkét szürreális álomszerűségbe tűnt át, majd a süppedő öntudatlanságból visszatért a napfény világához, s virágsziromként kibomolva fokozatosan kitisztult a kép a trombita fényes szólamaival. Majd a nagyváros sietős, pörgős, dübörgős, lüktető zakatolása, örvénylése érződött a gyors, sodró ritmusokban. A billentyűs minden porcikája vibrált együtt a zenével, egész lényével, testével átlényegülve játszott, időnként fel-fel emelkedve székéről, csípőmozgást végezve, repült a dallamok szárnyán, máskor a három zenész egymásra feszült figyelemmel koncentrálva improvizált, kiáltásokkal, nevetéssel adva hangot érzelmeiknek.
GFS Trio: Trilok Gurtu – Fotó, forrás: Get Closer
Egy másik szám melankóliájával, őszies, borongós, ködös hangulatával szerelmi vágyakozást, reménykedést idézett, melyet meg-megtört egy-egy incselkedő futam, majd az összefonódó vibráló együtthangzás vált uralkodóvá. Azután lelassult, mesélő, meditáló lett, majd ismét fölfelé ívelő tiszta dallam sugárzott optimizmust, s hömpölygése az élet áradását idézte. A zene határait feszegették az emberi hang, a trükkös hanghatások és hangszerszólók szokatlan egyvelegével, amikor a dzsungel titokzatos hangjait szólaltatták meg bravúros virtuozitással, majd a zongorázást hirtelen abbahagyva Omar Sosa a testével zenélt, az arcán dobolva, majd tenyérrel a száj ütögetésével keltett érdekes hanghatásokat, mígnem kiabálásokkal, rövid szótagok ritmikus, változó hangerejű ismétlésével acapella szerű felelgetős mókázással színesítette a darabot. A boszorkányos játékba kisvártatva belépett Trilok Gurtu is, aki a hanghatásokat egészen meglepő zajokkal, papírcsörgetéssel, vödörkongatással, fémkorong vízbe eresztésével és ütögetésével, csörgőkkel, a rövid szótagokra való felelgetéssel variálta. A hagyományos és a progresszív keveredése, ellentétek egymásnak feszülése különös meditatív érzésvilágot keltett, amely képes impressziókat, gondolatokat, életérzést közvetíteni. A hatást az egyedi fénytechnika folyton változó, forgó, átalakuló fény- és színharmóniái még csak fokozták.
mark-haddon-simon-stephens-a-kutya-kulonos-esete-az-ejszakaban-central-szinhaz-bemutato-2014-marcius-8-foto-toth-viktoria
Beszámolónkat nem zárhatjuk az előzenekar említése nélkül. A TRITON (Kardos Dániel – gitár, Vázsonyi János – szaxofon, Herr Attila – basszusgitár, Mezőfi István – dob) méltó magyar partnere volt a hírneves vendégeknek. Instrumentális fúziós zenéjük sokféle hatást és stílust ötvözött. Zenéjükben a délszláv, az indiai népzene, a thai motívumvilága és a világzene elemei, a modern és a klasszikus hatások mind fellelhetők. A mediterrán dallamvilágát idéző lírai és improvizatív részek, a meditatívabb gitár-szaxofon duók ritmikus váltakozása kellemes összhangzatot teremtett. Színvonalas játékukkal megadták az alaphangot és hangulatot a GFS TRIO merőben más, de néhány elemében mégis hasonló rendkívüli előadásának befogadásához és élvezetéhez.
A közönséget lebilincselte a bravúrnak ez a kavalkádja, a markáns zene és a markáns egyéniségek. Valóban egyre közelebb került az áramló, áradó zenéhez, a művészekhez, ugyanazon a hullámhosszon átélve, átlényegülve, egybeolvadva mindazzal, amit ezen az egyetlen egy estén a GFS Trió a dzsessz szerelmeseinek ajándékozott, akik együtt tapsolva, együtt énekelve, tombolva búcsúztak kedvenceiktől a ráadás kubai ritmusaira. A dzsessz olyan pillanatai voltak ezek, amelyek kitörölhetetlenül és végérvényesen örökre belénk vésődnek.
Varga Bótos Anna