„Szeretett kalap nélkül járni, csoszogó lépésekkel baktatott a József körúton…” emlékezik Schöpflin Aladár Hermann Ottóról. Ha most lekanyarodna és tovább ballagna az Üllői úton, szembesülhetne vele, hogy az egykori Ludovika Akadémia Lovardájának gyönyörűen felújított és kiegészített épületegyütteséből indul útjára a halálának 100. évfordulójára rendezett vándorkiállítás, amely április 24-től június 9-ig tekinthető meg ezen a helyszínen.
Az Emlékév február 4-én indult és egészen az év végéig tart majd. A szervezők nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy az utolsó magyar polihisztort – természettudós, néprajzkutató, politikus és író is egyben – népszerűsítse és kevéssé ismert oldalairól is bemutassa. Rendkívül sokoldalú személyiség volt, nem szerzett diplomát, de mégis korának egyik jelentős természettudósa, újságírója és országgyűlési képviselője is volt. Természettudománnyal foglalkozó folyóiratokat is szerkesztett, közzétett tanulmányai közül több mind a mai napig forrásként is használható
Ez a kiállítás Hermann Ottó korábbi és jelenlegi kutató-társainak (vagy a nekik dolgozó művészek) által vizuálisan életre hívott, a biológiai sokféleség bemutatását vállalja fel. A mintegy 200 alkotásból összeálló kiállítási anyag ugyanis a tudósok, kutatók vagy a velük együtt dolgozó művészek ábrázolásait mutatja be. A legkisebbektől (mikroszkópi lények) egészen a gerinces állatokig. A borítékra vagy meghívóra rajzolt vázlatoktól a kőnyomatos táblára tökéletesen megrajzolt állatkáig mindent láthatunk itt. Hogyan lesz alkotó a kutatóból? Személyiségét, kézügyességét, kreativitását tette hozzá a kutatás anyagához. Van aki többször, módszeresen, próbálkozva, egyre határozottabban megrajzolta, van aki sebtében, van aki részleteiben, van aki vázlatosan felfércelte a vizsgálatának alanyát. De akadt olyan is, aki megrendelésre, művész rajzolóval készíttette el az eddig soha nem publikált ábrákat. Hermann Ottó ez utóbbiak közé tartozhatott, hiszen egyik legismertebb madarakról szóló könyve előszavában így emlékszik saját illusztrátoráról Csörgey Tituszról: „Benne elevenen lüktet a természet iránti szeretet és ezt képeiben ki is tudta mondani.”
A kiállítás megtekintése után azt hiszem annak örülne Hermann Ottó a legjobban, ha átsétálunk a közeli Füvészkertbe vagy az Orczy-parkba és belehallgatunk az ősfák közt az imádott madarai énekébe. Tegyük meg még tavasszal, hiszen a kiállítás Budapest után – június elején – Gyöngyösre költözik.