Szerző: Pap Tamás
Jószerével nem létezik olyan, a filmtörténet legjobb alkotásait felsorakoztató lista, melyen Francis Ford Coppola 1972-es kultikus műve ne szerepelne. A Pannonia Entertainment gondozásában az ország több filmszínháza tűzte és tűzi műsorára a gengszterfilmek egyik, ha nem a legjelentősebb darabját, immáron felújított kép- és hangminőséggel, hogy a néző a lehető legideálisabb módon merülhessen el a II. világháború végének bűn áztatta New Yorkjában.
A Keresztapa sikerének titka kereshető Mario Puzo 1969-ben megjelent regényében, mely az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt, majd oda beépült és saját identitást kialakított szicíliai maffia mélyen rétegzett történetével világított rá a társadalom szövetében virágzó nagyüzemi bűnözésre, miközben paradox módon kitüntetett jelentőséget tulajdonít a család intézményének és az erkölcsi stabilitás fogalmának is.
Az alap adott volt tehát, a történet mozgóképes feldolgozása viszont amellett, hogy feltette az i-re azt a bizonyos pontot, olyan popkulturális hivatkozási pont lett, mely szépen lassan kialakította önmaga mitológiáját is. Puzo és Coppola tűpontosan felépített, a feszültséget a végső tetőpontig folyamatosan vezető, majd ott csúcsra járató forgatókönyve; Nino Rota nagyszerűen komponált baljós és hátborzongató zenéje; Gordon Willis sötét, mégis finom fényképezése; valamint a szereplők remeklése együttesen formálta mára filmtörténeti mérföldkővé.
Mindenki kitesz magáért Marlon Brando megkerülhetetlen alakításától kezdve Al Pacino szükségszerű, mégis meghökkentő karakterfejlődésén keresztül a talán legnyugodtabb, ugyanakkor nélkülözhetetlen Tom Hagent alakító Robert Duvallig. De ki ne emlékezne James Caan zabolátlan Sonny-jára, a vérben ázó lófej mellett ébredő John Marley rövid, de annál inkább a köztudatba égett szerepére, vagy akár Al Lettieri Sollozzójára. A lista nyugodtan folytatható tovább.
Habár a nők jelenléte jócskán eltörpül a férfiszerepekhez képest, A Keresztapa női karakterei nem eltárgyiasított gengszterfilmes díszítőelemként funkcionálnak, hanem sajátos módon kulcsfigurák, még akkor is, ha teljességgel a háttérben mozognak, mint a Don felesége. Kevés játékidőt kap, kicsit mégis olyan érzése támadhat az embernek egyes jelenetek nézése során, hogy végig ott van ő is. Hiszen a film hiába szól a felszínen egy bűnszervezetről, A Keresztapa sokkal több ennél, amivel túlmutat az egyszerű kalapos és ballonkabátos bűnözők, gyilkosok ábrázolásán. Félelmetes tükröt állít a korabeli amerikai társadalomnak, ugyanakkor úgy szól a család összetartó erejéről és az azt kontrolláló szabályokról, mint kevés más történet. Ennek nyomán például Connie elnyomott, férjének alárendelt szerepe is döntő fontosságúvá válik Sonny végzetes sorsának fényében.
Az erényes viselkedés azonban mindig ellentmondásosnak tűnik egy bűnfilm esetében, ami a műfaj sajátos jegyeként mégsem zavaró elem, hanem a karaktereket motiváló tényezők elmélyítését szolgáló eszköz. Ebben is jól körvonalazódik A Keresztapa árnyaltsága. Igazságszolgáltatás és bűnelkövetés kéz a kézben járnak egy korrupt és sok sebből vérző, látszólag mégis jól kézben tartott rendszerben. A nézőpontok és érdekek folyamatos újrapozícionálása ideig-óráig megtöri a rendet, de a hierarchia előbb-utóbb mégis helyreáll. A bizalom így valóban felértékelődik, holott újabb ellentmondásként kérdés az, hogy miképp tartható fent egy bizalmi kapcsolatokon alapuló szabályrend, miközben az egyéni boldogulás előtérbe kerülésével ez a fogalom inkább csak üres biztosítékként szolgál ott, ahol bármelyik pillanatban végezhet a másikkal akár egy jobb ajánlatot kapó „barát” is. Üzlet és család határai lassan elmosódnak, hogy utóbbi olykor már pusztán csak alibiként szolgáljon.
Mindez természetesen történetmesélési, így filmes elbeszélői szempontból is a székéhez bilincseli a nézőt. Az egész filmet átható súlyos, baljós nyugtalanság a tekintélyes játékidő ellenére is minden kockához odaszegezi nézőjét. Az eddig vázoltak mellett az egyik legfontosabb vonzerő még a valahova tartozás érzésében keresendő. Egy társadalmon belüli társadalom képe körvonalazódik ki, ahol életeket befolyásoló jelentősége van az adott közösséggel való szoros kapcsolatnak.
A Keresztapa nem egy átlagos gengszterfilm. Értelmezhető akár gazdasági és társadalmi tablóként, ahogy fajsúlyos családi drámaként is. Minden filmet, de egy ilyen jelentős alkotást külön öröm a lehető legjobb minőségben látni és hallani, mindezt pedig egy olyan közösségi térben, mint a mozi, ahol a néző az első szekvenciától kezdve megfeledkezik mindenről és egy teljesen más dimenzióba kerül át, a film valóságába.
A vetítési helyszínek teljes listája a film Facebook-oldalán, a https://www.facebook.com/KeresztapaMozi címen olvasható.