A XX. századi magyar pap-festők egyik legjelentősebb alakja, stílusát az átélt vallásosság és a modern, expresszionista kifejezésmód határozza meg.
1919-ben egy kalocsai szabómester ötödik gyermekeként született. Saját szavai szerint: „1919. január 6-án, a vesztes háború után, az első levert kommunista kísérlet alatt láttatta meg velem anyám a napvilágot.”
A gimnáziumban kitűnő rajztanára, Horváth Géza mellett képezte magát, a gimnázium 7.-8. osztályát már a kalocsai egyházmegye szeminaristájaként végezte, ekkor csak nyaranta hódolhatott a festészetnek. Érettségi után további 5 évig tanult itt a hittudományi főiskolai karon. 1945-48 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei: Kontuly Béla, Elekfy Jenő, Barcsay Jenő, Domanovszky Endre és Kmetty János. Legfőbb példaképe Aba Novák Vilmos, csodálta Aba Novák expresszív, monumentális formáit, zárt kompozícióit, tiszta színeit. Másik példaképe Csontváry Kosztka Tivadar, akinek mágikus világképe, expresszív művészeti ereje ragadta meg. A főiskolán, bár kitűnő elméleti és gyakorlati képzést kapott, a kortárs egyetemes művészeti irányzatokkal nem volt lehetősége megismerkedni.
1956 telén, a forradalom leverése után, Belon Gellért biztatására, édesanyjától elbúcsúzva, Jugoszláviába távozott. Három hónap múlva, számos viszontagság után, Rómába érkezett. Itt a Római Képzőművészeti Akadémián (Accademia di Belle Arti di Roma) fejezte be festészeti tanulmányait. Naplójában így írt erről a korszakáról: „Róma, ez a váratlan világ átváltoztatott! Teljesen kibillentett kocsivágányomból. Enélkül értelmetlen maradt volna minden otthoni próbálkozásom. Nem a római mester diploma, hanem a légkör! Az élet az utcán a Nap fényével. Beosztottság nélküli szabadságom. Koloncok nélkül élhettem a szépnek.”, majd így folytatja, „Rómában legfőképpen fölfedeztem a fényt, és föllobbant színeim átalakultak és megérlelődtek. Lángoló színeim azonban a szülőföldeméi. A színek ugyanis velünk születnek… Az igazi festőnek valódi témája a szín.”
Magyarországgal a Rómában eltöltött évtizedek alatt sem szakadt meg a kapcsolata. A rendszerváltozás után pedig Budapest és Róma között osztotta meg életét. A XX. század egyik legismertebb magyar pap-festőjeként tartják számon. Termékeny alkotó volt, életműve több mint 9000 táblaképet számlál. Alkotásainak nagy részét Magyarországnak ajándékozta. 1999-ben visszaköltözött Magyarországra.
Legjellemzőbb festményei mély vallásos szellemültségű, bibliai tárgyú kompozíciói. Képein 20. századi művészként újra értelmez olyan ősi, szakrális-ikonikus képtípusokat, mint Mária Gyermekével vagy a Tékozló fiú hazatérése. Erőteljes, fénnyel átitatott színekkel festett vásznai egyben a világegyetem szépségének hirdetői.
Figuratípusaira a 60-as évek elejéig Aba Novák művészete volt nagy hatással. Római évei kezdetétől új stíluselemekkel gazdagodott művészete. A régi itáliai festők közül – többek között – Simone Martini inspirálta, a modern művészek közül pedig Picasso és Klee vonalkultúrája hatott rá. Későbbi munkáiban expresszionista kifejezésmód és vizionárius hangvétel jelentkezett. Számos képén alkalmaz egy sajátos technikát: a figurák kontúrjait injekcióstűvel húzta meg. Képei közt vannak monumentális alkotások (freskó, mozaik, üvegablak), tábla- és oltárképek és készített grafikákat. Írással is foglalkozott, számos kötete jelent meg. 2003.november 11-én, Budapesten halt meg.
Így ír róla Fazakas Réka, művészeti író:
„Prokop Péter hatalmas életművet hagyott hátra, több mint ötvenéves alkotói pályája alatt oltárképeket, murális munkákat, üvegablakokat és hatalmas mennyezeti mozaikképeket készített, amelyek mellett hozzávetőleg tízezer képet festett vászonra vagy farostra. Művein számos stílus jellegzetességeit fedezhetjük fel: realisztikus, expresszionista, impresszionista, konstruktivista, kubista, sőt dadaista elemeket is használt, azokat bátran és bölcsen ötvözte egymással. Egyaránt jellemző rá a könnyed, lazúros ecsetkezelés, vagy a pasztelles hatású felületek készítése, ahogyan a vastagon felvitt olajfestékrétegek egymásra halmozása is. Elsősorban figuratív festményeket készített, de gyakran a nonfiguratív absztrakció felé is elmozdultak munkái. Mindez izgalmas egyveleget alkot teljes életművében, ahol a különféle témák jól kiegészítik egymást.”
A kiállításmegnyitón részt vesz Bábel Balázs, magyar római katolikus pap, Kalocsa-kecskeméti érsek, aki megáldja a kiállítást.
Forrás: Országút Galéria