Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Nemes Nagy Ágnest (1922-1991) leginkább versein, azon belül is gyermekversein keresztül ismerem. Ezek által azonban távolságtartó művészként maradt meg bennem. Szerelmi líráján kívül – már-már átláthatatlan fallal körülvett – személyiségét alig éreztem ki alkotásain keresztül. Közeledni akkor tudtam leginkább, amikor Polcz Alaine (1922-2007) életművének több pontján is, irodalmi közléseiben, megemlékezéseiben, leveleiben jelent meg mint barát, és ott nem is akármilyen minőségben.
Nemes Nagy Ágnes komolyan vette hivatását és önmagát, így versei közül egyik legismertebb is annak bemutatására készült, amelyre egész életét áldozta, a versírásról:
Nemes Nagy Ágnes: Mesterségemhez
Mesterségem, te gyönyörű,
ki elhiteted: fontos élnem.
Erkölcs és rémület között
egyszerre fényben s vaksötétben,
mint egy villámszaggatta táj
szikláin, ahol állhatatlan
roppant felhők – nagy, gomolyos
agyvelők – tüze összecsattan,
s a tűzzel csíkos levegőben
szülik a szüntelen csatát,
sejt-korom óta ismerős
végtelen Buda-ostromát,
hol minden vibrál és veszendő,
hol minden fércelt, foszladó,
hol rojtosodik már a szív,
s egyetlen szálon függ a szó,
a szó, amely a földből égbe
sistergő döngés ütemét
ingázza folyton, összevétve
önrángását, s a fellegét –
erkölcs és rémület között,
vagy erkölcstelen rémületben,
mesterségem, mégis te vagy,
mi méred, ami mérhetetlen,
ha rángva is, de óraként,
mely képzelt ütemet rovátkol
az egy-időn – mégis a fényt
elválasztja az éjszakától.”
Elképesztő információmennyiség adódik át ebben a hét versszakban, azonban korántsem merül ki a témának szánt mondanivalója.
Egyéb kötetei mellett, a Jelenkor Kiadónál 2022-ben megjelent életműsorozatának harmadik része ugyanis Nemes Nagy Ágnes esszéi és tanulmányai közül is azokat gyűjti vaskos kötetbe, amelyek születését a költő saját foglalkozásának „körbeírása” adja. A több száz oldalas, már-már „súlyos” olvasnivaló írója hivatásába gondolkodásmódja le- és bevezetésén keresztül vezet. A tárgyias költészet legnagyobb alakjának ezen esszéi levéltöredékei, rövid írásai és hosszabb poétikai összefoglalói már-már személyes hangvételűek. Ezáltal nem csak időszerűek, de Nemes Nagy Ágnest magát is közelebb hozzák az olvasóhoz (legalábbis nálam ez történt). Nem csupán végtelenül logikus gondolkodásmódja, stabil értékrendje, de személyiségének humoros oldala is megcsillan ezen írásain keresztül. Nem kérdőjeleződik meg bennem az eddig számomra tőle ismeretlen, új műfajon keresztül sem életfilozófiája. Letisztultsága önmagáért, önmagáról beszél. Nagyon érdekes, hogy egyáltalán nem könnyed, mégis az egyes részek, fejezetek vonatkozásában szórakoztató olvasmányélménnyé emeli az állandó témákat az író oly módon, hogy azok megközelítése tartalmaz más-más megközelítési szempontot, szemszöget egy adott témában.
„Mindenki kétségbe vonja a mestersége értelmét egyszer-kétszer életében. Azt hiszem, aki ír, állandóan kétségbe vonja. De persze ír tovább” – fejti ki azt a lelkiállapot változást, amely stabilitásának látszólagosságát adja. Ettől igazán emberi és maradandó. Sokoldalúsága ellenére minden írásában ugyanazokra épít, ugyanazokra a kérdésekre keresi a válaszait. Úgy kérdőjelezi meg önmagát, hogy az épít és előre visz. Nem eldöntendő kérdéseket tesz fel az életről, ám ami foglalkoztatja, arra messzemenőkig keresi a válaszokat, az igazságot egy életen át. A több száz oldalas válogatásban ismétlődő témák mantraszerűen, zsolozsmaként morzsolgatva a gondolatszemeket erősítik a művészben élő világot. Úgy ad, hogy rávezet közben a gondolkodás lényegiségére. Már önmagam is ismételgetem ugyanazokat a témacsoportokat. Elengedhetetlenek mint Nemes Nagy Ágnes gondolatai.
Egyik, a kötetben talált, személyes kedvencemmé vált kiemelésem is erről árulkodik:
„Csend
De minek is annyit beszélni? Mire való ez az egész irodalom, lelki életünk örökös feszegetése, teregetése? Megmondta már világosan a francia romantikus: „Nagy csak a hallgatás, a többi gyöngyeség.” Teljesen igaza van. A baj csak az, hogy szavakkal mondta.”
https://jelenkor.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/a-nevtelenek-senkifoldje/
