Szerző: Sári Edina
A 44 éves Mrs. Bradshaw hatalmas cekkerekkel, elgyötört arccal esik be a lakásba. Lepakol, lehuppan a konyhaasztal mellé, tölt egy pohár bort és elkezd beszélni. A falnak. A feltételezett párbeszéd – mert hát ő válaszol is a saját felvetéseire, mégpedig hatalmas öniróniával –, a Joe-val való házasságáról szól.
A kiürült, örömtelen, droid cselekvésekből álló párkapcsolatukat kérdőjelezi meg, jól hallhatóan immár ezredszerre, ám ennek a mostani „élve eltemetkezni” monológnak sajátos felhangot ad, hogy az asszony kapott egy repülőjegyet a barátnőjétől egy ingyenes, kéthetes nyaralásra, Görögországba.
Mrs. Bradshaw felnevelt egy fiút, egy lányt, akik már kirepültek a házból, mégsem mer igent mondani a váratlan meghívásra. Aggodalmaskodik, hogy távollétében ki fogja ellátni Joe-t, aki szerinte a hűtő és a tűzhely között sem tud különbséget tenni. Meg hát Joe elég faksznis fickó, éppen akkor kell landolnia az étkezőasztalon a teli tányérjának, amikor a segge (sic!) a székhez ér. Továbbá minden csütörtök vacsorára fasírt van, és isten ments, hogy valaki ezt az ökölszabályt felrúgja, mert lesz nemulass!
Ezután Mrs. Bradshaw gondolatai a szex, illetve annak hiánya felé fordulnak. Számonkéri doktor Freud-ot, hogyan sulykolhatta nők millióinak tudatába, hogy kétféle orgazmus van, mert ő, Mrs. Bradshaw, személy szerint, azonkívül, hogy egyet sem ismer, soha nem is értette, hol van, és mi az a clitoris – így szó eleji cével és szóvégi essel –, amiről a pszichiáter élvezettel és hosszasan értekezik. Az asszony már rég lemondott mindenről, ami a házasélet tárgykörébe tartozik, ráadásul a szex pedig soha nem is kívánkozott a bakancslistája élére.
Miközben Mrs. Bradshaw iszogat, a süket falat vallatja, vajon hová tűnt az életigenlő, cserfes, robbanékony Miss Valentine, akinek az volt az egyik kedves szórakozása, hogy a házuk tetejéről ugrált a mélybe, annyira imádta a vakrepülés szabadságát.
Mindezek fényében és ellenére, két pohár bor elfogyasztása után az asszony eldönti, visszaadja Jane-nek a repülőjegyet, és nem megy Görögországba.
Másnap hazaköltözik a lánya, és az asszony azonnal anyarobot-üzemmódba kapcsol, ám egy félreértés következtében a lánya villámsebesen visszahurcolkodik az élettársához.
Ez volt az a pont az i betűn, aminek hatására Mrs. Bradshaw úgy dönt, mégis elfogadja barátnőjétől a felajánlott, ingyen nyaralást, és igenis, elmegy a külföldi útra.
Jane a repülőgépen megismerkedik egy férfival, akivel Korfura érve eltűnik, magára hagyva az életében először Liverpoolon kívül, a tengernél tartózkodó Mrs. Bradshaw-t. Ő a strandoktól távoli, kihalt tengerpartra teszi ki székhelyét a konyha helyett és a fal helyett új beszélgetőpartnert választ. Egy követ.
Az idegen helyen és helyzetekben csetlés botlást követ, aztán egyik nap bepöccen, fellázad, és megrázza magát. Elege van! Belefáradt a folyamatos életfélelembe, a kihívások elutasításába, Mrs. Bradshaw meg nem élt élete mindennapos belehalásába.
Az életen kotló asszonyban alig parázsló tűz fellobban, és Shirley Valentine főnixként feltámad.
Megismerkedik egy görög férfival, aki felfedezteti, és helyesen mondatja ki vele a klitoriszt. Ettől és mástól az élete gyökeresen megváltozik, amivel Joe-nak is szembe kell néznie akár akar, akár nem.
A 44 éves Balsai Móni nagyszerű színészi játéka elénk varázsolja a Liverpoolban, Korfuban, illetve a világ más tájain leledző nők millióinak belső monológjait. Willy Russell ironikus és humoros szövege nevetésre ingerel, miközben minden nő pontosan érzi a nézőtéren, hogy sírnia kellene. És nemcsak neki, hanem a párjának is, az elpazarolt percekért, napokért, az egész életükért.
Ami egy átlagembereknek élete delén lehetőség, az egy művésznek kötelesség. A folyamatos megújulás, a kihívások vállalása, a változással való szembenézés és azok elfogadása. Balsai Móni először mutatkozik meg monodrámában, ami remekül sikerül, pedig a színpadon egyedül helytállni, és az érdeklődést fenntartani nagy felelősség – egyben esély a kitűnésre, művészi megmutatkozásra. Neki sikerül.
Az lenne jó, ha sok-sok 44 éves Mrs. Bradshaw változna Shirley Valentine-ná, ami az életérzést és az élet megélését jelenthetné számukra.
E sorok írója a darab megtekintése után kiszámolta, hogy szintén 44 évesen hagyta maga mögött az átlagéletet, és vágott bele élete nagy kalandjába. Megvalósította a tervét és író lett.
Azt kívánja e sorok olvasójának, hogy miután megnézte a Shirley Valetine-t a Centrál Színházban, rúgja ki a falat, tárja ki a szívét, legyen bátor és merjen keresni magának egy hús-vér, életteli szerelmest.