Szerző: Sári Edina
Fotók: Pintér Ibolya
Zsúfolásig megtelt a New York Palota Róma terme, ahová a házigazda Athenaeum Kiadó a Covid-járvány miatt, a megfelelő járványügyi szabályok betartásával engedte be a maszkos, fertőtlenített kezű embereket a nézőtérre.
Végre hatot ütött az óra és az egyik oldalajtón belépett az est várva várt főszereplője, Vámos Miklós, író. Mindenki legnagyobb elégedettségére nála volt az elmaradhatatlan bőrtáskája, amit egy elegánsan hanyag mozdulattal letett a színpad egyik jól látható pontjára. Ezzel a mozdulattal megkezdődött a Dunapest című kötet bemutatója, az író elkezdett mesélni a legújabb regényéről.
Új könyvének megírásához alapos kutatást végzett a ház múltjáról és lakói életéről.
A Dunapest helyszíne egy létező újlipótvárosi épület, a Pozsonyi út 38-40, ami Dunapark Kávéházat is magába foglaló épülettömb, amelyben sok ismert ember élt a különböző évtizedekben. Ő is lakott és alkotott a házban, ahol otthona fölött három emelettel volt a dolgozószobája, ahová sokszor csak pizsamában járt fel írni.
Az épület alját elfoglaló kávéházban, a hatvanas években ötórai teát tartottak, amikor a vendégek megtáncoltatásába ő is beszállt egy beatzenekar tagjaként.
A házról történt kutatásaiból kiderült, hogy a legfelső szinten lakott báró Hatvany Lajos író, a félemeleten Major Tamás, aki sokszor sétáltatta kutyáját a Szent István téri parkban, de élt ott a gyógyszergyáros Richter Gedeon, vagy Heltai Jenő és Szép Ernő író, akinek emléktáblája is van a ház falán.
A regény cselekménye két szálon fut, az egyik az 1944-es évben zajlik, a másik pedig ma, van benne négy mai és sok múltbéli főszereplő.
A jelenbeli szereplők valós figurák, de az író annyira megváltoztatta a négy személyt, hogy már nem hasonlítanak a valódi emberekre. Az egyik főszereplő egy Angliában élő francia nő, akinek otthon teljesen összedőlt az élete, és találomra felült egy repülőre, ami idehozta. A férje magyar származású volt, de már Angliában született. Ő érti félre a főváros nevét, így lesz Budapestből a folyóra hajazva Dunapest.
A legfontosabb valódi, múltbéli szereplő Carl Lutz, a méltatlanul elfeledett, illetve az emlékezések során háttérbe szorult, zsidók ezreit megmentő, Budapesten alkonzulként dolgozó, svájci diplomata, akiről interjúkötet is megjelent, Svájci védelem alatt címmel. A másik szereplő Wallenberg, és valós figura Szép Ernő és Heltai Jenő is.
Vámos mesélt a saját maga által megélt zsidóságáról és egy, a háborút megélt ember utódaiban másodíziglen is megjelenő és folyamatosan jelenlévő poszttraumára is emlékeztetett, miszerint ők nem tudják megkülönböztetni a saját és a másik ember generálta érzelmeket. Példának okán egy szerelmespár egyik tagja – akinek szülei, nagyszülei átélték a II. világháborút, tehát a mai ötvenes és afölötti nemzedék – nem tudja, ő magáért szereti-e a párját vagy azért szereti, mert a párja szereti őt és hálás ezért.
A Dunapestben Vámos Miklós ezt gyönyörűen fogalmazza meg: „A házak éjjel mély álomba merülnek. Pontosan emlékeznek arra, hogyan épültek, s mi történt velük. Azok, amelyeket a nehéz időkben védetté nyilvánítottak, kissé magasabban hordják az orrukat. A többiek nem haragszanak, megmosolyogják őket. Azok viszont, amelyek a legtöbb lakójukat vesztették el, még mindig gyászolnak. Az éji sötétség kellős közepén fölemelkednek. Tesznek egy kört Dunapest fölött. Mind többen csatlakoznak, a forgás gyorsul.
Ilyenkor az élő lakók azt álmodják, hogy szállnak. A holokausztban érintettek, de még az utódaik is hirtelen zuhanást élnek át. Hullanak, mint a bomba. Lakatlan mezőkre. Végtelen máglyatüzekbe. Jeges vizekbe. Vagy az ólomszürke semmibe.
Órákig tartónak érződik e kerengés, ám csupán másodpercek múlnak így.
Aztán a házak visszarendeződnek szokott helyükre.”
A könyvbemutató egy kurióz felolvasással fejeződött be, amelyhez Vámos Miklós maga mellé hívta a színpadra Koltai Róbert színművészt. Az író Wallenberget, a színész Lutzot elevenítette meg egy, a regényben található dialógus erejéig.
Amíg az impozáns New York Palotából ballagtam hazafelé, az jutott eszembe, hogy amikor a lányom három-négy éves lehetett, nagyon helyes szavakat, kifejezéseket talált ki a megszokottak helyett, amelyeknek számára semmi értelme nem volt. Így lett például a próbababából lóbaba vagy az elemózsiából elemorzsia.
Ilyen félrehallás mentén lett Vámos Miklós új regényének címe Dunapest, amit szívből ajánlok elolvasásra.