“A helyzet urai?” – Gondolatok Andrej Zvjagincev Szeretet nélkül (16) című filmjéhez

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Másfél évtizeddel ezelőtt került a köztudatba, a Velencei filmfesztivál fődíjának elnyerésével a legnagyobb kortárs orosz filmrendező Andrej Zvjagincev neve. A visszatérés című filmjének sikerét követően két alkotását a Cannes-i versenyprogramban is díjazták, közülük a Leviatán című filmjét több neves, nemzetközi filmes díj megnyerése mellett Oscar-díjra is jelölték. Ezen 2014-es rendezésének témája, az egy családi drámába illeszkedett, de alapvetően az oroszországi korrupció bemutatása miatt legújabb, a legjobb idegen nyelvű filmek kategóriában szintén a legnagyobb filmes díjra jelölt Szeretet nélkül című szociodrámáját az orosz állam anyagilag nem is támogatta.

Szeretet nélkül – Fotó forrása: Mozinet

A február elején a magyar mozikba került 2016 nyarán forgatott két órás, végtelen lassú és szinte dokumentációs pontosságú film történetének középpontjában az orosz nagyvárosi hétköznapok képmutató, egzisztencialista átlagemberei állnak. Az erősen napjaink társadalmát kritizáló alkotás azonban túlmutat a XXI. század második évtizedének egy adott országra irányuló társadalomkritikáján, mivel globális, emberi problémákat és a nem csak politikai, gazdasági tényezőkön alapuló negatív hatásokat vizualizál. Az érzelmi kötődés tartós hiányának, sérülésének következményeit tárja fel elsősorban egy válófélben lévő pár és elveszett fiuk jelen társadalmi viszonyok közé illesztett drámáján keresztül, ahol a két középkorú főszereplő, Zsenya és Borisz házasságának végnapjaiba a film által bekapcsolódó néző igazi, sokszor fájdalmas tükröt kaphat saját életéről is. A véget nem érő vitázások, az új kapcsolatokba menekülő emberek mindennapi kellékei a mieink is. Az okos telefonok, a közösségi portálok által irányított, önismeret és szembenézés nélküli világukban ezen emberek saját, már elkövetett hibáik megismétlése és ezáltal hosszú távú boldogtalanságuk fokozása elkerülhetetlen. A mások elvárásait sajátjukként élő emberek felszínes túlélésre koncentráló életükben még azt sem veszik észre, hogy nem csak egyéni jövőjük, de közös gyerekük is elveszik. A nagyvárosi panelrengetegben így nem csak a főszereplők tipikus személyiségvonásai, jelleme és az azokból következő sors kifutása, de a monopol helyzetben lévő, tehetetlen rendőrség és az állam szerepét magára vállaló önkéntesek világa is egy az egyben áthallható, Kelet-Európa határain is túlmutató világ.

Szeretet nélkül – Fotó forrása: Mozinet

Az Andrej Zvjagincev munkássága során már tipikus stílusjegyekké vált szemléletmódja minden jegyét magán viseli ez az alkotása is. A lassú, közelről indított, perspektívát nyitó képsorozatokkal, a sokszor cselekménytelen, ettől élettelen, szinte színtelen és fénytelen alkotást kiváló színészi játék, sajátos szemszögű operatőri munka, az orosz nyelv naturális szépségének felfedezése és beleilleszkedhetetlen nézői aspektus jellemez. Hiszen a szeretet nélküli létezés atmoszféráját legkevésbé azok a néző tudják befogadni, akik ennek a filmnek a megnézésére vállalkoznak. Minél jobban fájnak bennünk a film jelenetei, annál mélyebben tapintanak arra a felfedezetlen saját mélylélektani részünkre, amely bemutatására az alkotás egész folyamata irányult: hiszen szemlélteti a szeretet megtapasztalása nélküli élet múlt-jelen-jövő összefüggéseit minden művészei eszköz és annak összetevői által. Nem ad sem válaszokat, se pozitív mintákat nézőjének a film. Ezek meglétét a befogadónál alapként meglévőnek feltételezi. Ennek ellenére is a nagy előd, Tarkovszkij megteremtett képi világát juttatta eszembe ez a mű is. Ugyan ott az alkotó feltett kérdései megválaszolása által jutott el saját és a világmindenség igazának hitt válaszaiig, amelyek itt csak a nézőben keletkezhettek, mind a két rendező másik úton, de a művészet közös végpontjáig az emberi létezés értelmének megválaszolásáig jut el. És igen, nagyon fáj az út során tett felismerés, hogy a legtöbbünk ennek az értelemnek a megtapasztalásáról, az igaz szeretet, az egyéni létezés megéléséről legtöbbször saját makacssága, feloldozhatatlannak hitt sérelmei, befolyásolhatósága, nyitottságának hiánya miatt lemarad.

Szeretet nélkül – Fotó forrása: Mozinet

Ahogy a Szeretet nélkül című film főszereplői is. És ezt a le- és kimaradást jeleníti meg egyéni és össztársadalmi szinten is az alkotás, amelyből az egyéni szint saját felelősségére fókuszál. A szereplők jellemtelensége okán kiszámítható, a filmben lassan felépített fordulatok, a sokszor naturális vágóképek relatívvá teszik nem csak annak a két órának a hosszát, amiből a film világára tekint a néző, hanem a teljes életút idejének a fogalmát is. Hiszen a szereplők jövőjére utaló záró képek a filmben használt művészi és technikai eszközök közvetítő szerepe által, a múlt és a jelen megismerése után csak ilyen típusú, kilátástalan és kiégett egyéni sorsra utalhatnak. Akit ez meglepne, sajnos nem is szánna időt saját életéből Andrej Zvjagincev Szeretet nélkül című filmjének megtekintésére sem.

Szeretet nélkül – Fotó forrása: Mozinet

A címben megidézett sor Hamvas Béla Fák című esszéjéből lett kiemelve:
“…nem az győz, aki kemény marad, hanem, aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja önmagát, tudja, hogy az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele. Tudja, milyen rettentő őrület azt hinni, az a helyzet ura, aki kevésbé szeret, aki inkább megtartja eszét, aki hidegebb marad, aki távolabb tartja magát – ez a tévedés, amin minden sors összetörik: a győzelem azé, aki inkább szeret, aki elveszti erejét, aki jobban áthevül, aki közelebb van, aki fel tud olvadni, aki meg tud semmisülni… Mindig az győz, aki fel tudja adni énjét.”