Ritka és értékes tárgy került a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe. A nyugat-dunántúli cigányvajdák mentekötőjével, a vajdalánccal eddig egyik közgyűjtemény sem rendelkezett. A vásárlást az NKA Miniszteri Kerete fedezte. Az ötvös remeket és annak társadalomtörténeti kontextusát a nagyközönség első alkalommal január 21-én ismerheti meg. A hazai kisebbségek kulturális szokásainak bemutatásával a Néprajzi Múzeum az előítéletek felszámolását kívánja segíteni.
Néhány évvel ezelőtt a magyar történelem egy nagyon ritka és értékes történeti emléke bukkant fel a műtárgypiacon: egy adatolással ellátott ezüst mentekötő, amit a Nyugat-Dunántúlon cigányvajdák vajdaláncként használtak. A magyar néprajzi kutatás fotókról és írásos dokumentumok alapján ismerte a vajdaláncok tárgytípusát, azonban a hazai múzeumok korábban nem őriztek ilyen tárgyat.
A Néprajzi Múzeum a gyűjtőkörébe tartozó, nagy értékű műtárgyat több kísérlet után végül 2015 őszén vásárolta meg. Dr. Hoppál Péter, kultúráért felelős államtitkár személyes javaslatára Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere támogatásával az NKA Miniszteri Kerete biztosította a műtárgy megvételének kétmillió forintos pénzügyi fedezetét.
A mentekötő két részből kapcsolható össze. Egyik felén alul-felül egy-egy nagyméretű rozetta formájú korongban oroszlánpár küzd egy tekerődző óriáskígyóval, körülöttük tizennyolc „sziromban” ezüstszálas filigrán díszítéssel. A másik felén csak egy nagy korong található, végében viszont egy kapocs szolgál a két rész egybefogására. A felső korongból kijövő láncot elvágták, s egy újabb motívumot – két oroszlán között magyar címer – építettek be, oldalt egy-egy II. Józsefet ábrázoló ezüstpénzzel. Az egyik korong hátára az 1774-es évszámot karcolták. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a 19. század legelején készült a mentekötő. A kételemű tárgy összsúlya 1550 gramm, anyaga 13 latos antik ezüst.
A rendkívül értékes tárgy közgyűjteményi elhelyezését indokolta az is, hogy nemcsak egy ötvös-remekről van szó, de a konkrét tárgy társadalomtörténeti kontextusa is igen izgalmas. A tárgytípus és a konkrét szerzemény kutatása kapcsán nagyon fontos ismereteket szerezhetünk arról, hogy a vajda intézménye milyen időszaktól jellemző Magyarországon, hogyan változott meg ez az intézmény a cigányok letelepedésével, vagy, hogy milyen szerepet töltenek be, és hogyan öröklődnek a vajdaságot kifejező jelvények.
A vajdalánc január 21-én 17 órákor mutatkozik be a nagyközönségnek a „Mentekötő vagy vajdalánc?” c. program keretében. Dr. Kemecsi Lajos főigazgató köszöntője után a tárgy kalandos történetét, a vajdaság intézményével kapcsolatos tudományos elképzeléseket és a tárgy múzeumi gyűjteményben elfoglalt helyét Szuhay Péter neves romakutató, gyűjteménykezelő muzeológus mutatja be. A program a Magyar Kultúra Napja rendezvénye.
A Néprajzi Múzeum kiemelt feladatának tekinti a különböző társadalmi és etnikai csoportok kultúrájának kutatását és dokumentálását. Az intézmény úttörő szerepet játszik a magyarországi cigányok/romák néprajzi dokumentálásában, 1989 óta jelentős roma gyűjteményt hozott létre. A hazai nemzeti és etnikai kisebbségek életmódjának, társadalmi helyzetének és kulturális szokásainak bemutatásával a Néprajzi Múzeum aktívan segíteni kívánja a különböző csoportok közötti közeledést, az előítéletek felszámolását.
Január 21. 17 óra
Néprajzi Múzeum
Mentekötő vagy vajdalánc?
Volt-e, van-e, netán lesz-e vajdarendszer Magyarországon? Cigányok vajdájáról, vagy cigányvajdáról beszélünk? A romákat alapvetően kriminalizáló szemléletben vajdákat kijelölő többségi konstrukcióról van-e szó, vagy az etnikus törekvések intézményesülnek, és új „népszokások” alakulnak ki? Egy tanulmány szerint „vajda az, aki annak mondja magát”. Mi hát az igazság? A tárgybemutató előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ.