Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Fotók: Tóth Viktória
Nagyon különleges ajándékkal tisztelegtek Szepes Mária munkássága előtt 107. születésnapja alkalmából a Centrál Színházban. Születésének évfordulóján, december 14-én debütált ugyanis az az egyfelvonásos, a Centrál Színház Kisszínpadán látható, Jaross-Giorgi Viktória által írt, rendezett és koreografált darab, amely az írónő műveire és gondolatiságára épül fel.
A Másvilági tragikomédia alcímet viselő produkció a 21. században élő ember világába helyezi az írónő bármelyik korszakban helytálló gondolatiságát, úgy, hogy a humort sem nélkülözi. A közel két órás élőzenés, táncos, és animációt is felhasználó darab által egy Ember felismeréseinek, fejlődéstörténetének lehetnek szemtanúi a nézők. Az akár mindannyiunkat megtestesítő középkorú író, akinek „munkája, neve és nője is van”, ”aki mindent tud, mégis hamis”, szemünk láttára vívja meg küzdelmét önmagával, és az őt körülvevő külvilág hatásaival is. Ezen az úton egy igazi szellemi kísérőt kap társnak az írónő személyében. Kettősük együttgondolkodásán, párbeszédeik, kérdéseik sokaságán, és a férfi eddigi életének feltárásán keresztül alapvető, Szepes Mária által képviselt igazságokra vezeti rá – nem minden áron – partnerét és a nézőt is a darab. Így többek között arra, hogy „attól, hogy a koszt magad alá söpörted, attól az még ott van”, „a Te döntésed, hogy meddig akarsz még így élni” és hogy „tévedés, azt hinni, ha nem érzek, se csalódni, se szenvedni nem fogok”.
vigmajalis-2014-majus-4-en-foto-batar-beata
Miközben ez az Ember kizökken az önsajnálatából és „befelé és felfelé” halad, megtanul megbocsátani is. Nem csak önmagának, de annak a „Te is Én vagyok” személynek is, „aki soha nem idegen”, aki „ha valóban hozzánk tartozik, nem veszíthető el”. Akivel, ha nem vagyunk mindig „egy érettségi fokon, elválásunk tőle bizony beláthatatlan ideig eltarthat”.
A gondolkodásra, önmagunk és múltunk feltárására is sugalló darab igazi, kidolgozott színészi munkát kívánt meg az előadóktól. E mellett, a végig a színpadon tartózkodó, több hangszeren is közreműködő Szirtes Edina Mókus szuggesztív éneke, és az időnként félelmeinket, szenvedélyeinket és démonainkat megtestesítő táncosok jelenléte fokozza a színészek által megidézett eszmeiség hatását. A kamerák és a filmes betétek használatával pedig nem csak változatossá, de egy másik, külső megfigyelésű perspektívába is átkerül az, amit abban a pillanatban „inkább túlélésnek, mint életnek hívunk”. Mert mióta ember az Ember, tudható, hogy „mindannyian fontosak vagyunk, mégis, lesz, aki lemarad”. Jó lenne, ha nem néznénk végig „milyen látni mikor elsiklik mellettünk az élet”. Hiszen a „gondolkodás olyan mágia”, amelyet „az életkor nem vehet el tőlünk”, bármikor „meríthetünk a kimeríthetetlenből”.
Az Almási Sándor, Nyakó Júlia és Kakasy Dóra főszereplésével színpadra állított darab egy bizonyos gondolkodásmódot megkíván a közönségétől. De ettől függetlenül is élvezhető. Hiszen maga Szepes Mária sem akart mindenkit mindenáron megváltoztatni. És akár áthalljuk saját életünkbe az írónő gondolatiságát akár nem, egy játékot próbáljunk ki. Önmagunkért. A darab címében szereplő tart igét mantrázzuk végig a magyar nyelv igekötői által lehetséges egyszavas lehetőséggel. (Segítek: betart, kitart, letart, feltart, megtart, eltart, áttart, rátart, idetart, odatart, széttart, összetart, visszatart.) Ugye milyen egyszerű? Ideje válogatni…
*A dőlt betűs részek az előadás alatt elhangzott gondolatokból lettek kiemelve.
Merre tartasz, Ember? Másvilági tragikomédia Szepes Mária művei alapján – Centrál Színház