Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Új bemutatóval, a Természetes Vészek Kollektívával együttműködésben elkészült darabbal várja a 14 éven felüli közönségét a Trafó – Kortárs Művészetek Háza és a Budapest Bábszínház Játszó-tere.
Oidipusz-karantén – Fotó: Éder Vera (forrás: Budapest Bábszínház)
Az Andrássy úti helyszínen december 4-én debütáló Oidipusz-karantén című, egyfelvonásos darab a mitológiából ismert hős sorsának olyan feldolgozása, amely időben és térben is teljesen más megközelítésben mutatja be a címszereplő – és környezetének – tragédiáját. Az ismert Szophoklész drámák és a szövegkönyvhöz felhasznált Thomas Mann, Allen Ginsberg, József Attila, Móra Ferenc, Terry Pratchett, Kurt Vonnegut és Karinthy Frigyes szövegek csak az alapját és a kereteit adják meg az előadásnak, a szemléletmódját nem. Ezt a feldolgozást ugyanis Árvai György, Imre Zoltán és Veres András a felsorolt szerzők művei alapján, de egészen más perspektívában gondolták át .
Oidipusz-karantén – Fotó: Éder Vera (forrás: Budapest Bábszínház)
Az Oidipusz-karantén is a majdani király jóslatokat „beváltó” életét vezeti végig és gondolja át, de a leszármazottai szemszögén keresztül. Természetesen nem tud elvonatkoztatni magától a címszereplőtől, de Ő maga már „lényegtelen”, nem tehet semmit szerettei jelenéért és jövőjéért sem, hiszen egy karanténban haldoklik. Oidipusz a maga fizikai valójában csak pillanatokra van jelen a színen, de szívverése hallható, és gondolatait kivetítve, egyes szám első személyben olvashatja a közönség. A múlt árnyaként, döntéseinek sorozatával mégis erősebb a jelenléte és hatása, mint gondolnánk. Hiszen minden róla szól a szereplők jelenében. Mert nem csak az idő visszavezetésével, a történések megértésével, de a mások szemszögéből, meglátásából végigvezetett sorstörténet megismerése teszi különlegességé az előadást és alakít ki egy nagyon erős atmoszférát a színpadon és a nézőkben is.
Oidipusz-karantén – Fotó: Éder Vera (forrás: Budapest Bábszínház)
Oidipusz igazi jellemének és döntései okának megismerésére az őt ápoló hűséges leánya: Antigoné, és két uralkodásra vágyó fia párbeszédein keresztül lesz lehetőségünk. Miközben feltárják apjuk – aki egyben testvérük is – jóslatokkal átszőtt életútját, nem csak felszínre tör a klasszikus mitológiai történet és annak főbb szereplői, de ami még fontosabb, ők maguk is kezdik megsejteni azt, hogy jutottak el a jelenükbe.
Oidipusz-karantén – Fotó: Éder Vera (forrás: Budapest Bábszínház)
Az alkotók nem csak a milliméter pontossággal kidolgozott mozgás- és gesztusrendszerrel, az emberi beszéd hangerejének változtatásával, a gépi hanghatásokkal, a fényekkel, de a technikai eszközök alkalmazásával is úgy élnek, hogy igazi szürreális univerzumot építenek fel a színpadon. Kialakul az a szinte kézzel fogható burok a történet szereplői körül, amely által a néző azon a néhány humoros, hangos nevetést kiváltó pillanaton kívül amikor reflektálhat a színpadon folyó eseményekre, alapvetően tehetetlen kívülállónak érezheti magát.
Oidipusz-karantén – Fotó: Éder Vera (forrás: Budapest Bábszínház)
Az előadás pont ezzel az eszközzel él, hogy végletekig provokálja a közönségét. Talán arra, hogy nézőként is merjünk válaszokat keresni saját életünkben, a gondolkodó emberiséget mindig is foglalkoztató kérdésekre. Oidipusz gyermekei is kérdések sorozatán keresztül jönnek rá – vagy sejtik meg – saját sorsuk válaszait. Felismerik, hogy apjuk „minden tette logikus volt” és azért nem kerülhette el sorsát, mert anyjukkal „szerették egymást”. Ember volt, aki „önmagát is képtelen volt teljesen megismerni”, és öncsonkítását is azért követte el, mert nem tudta feldolgozni a „mit ér a szem, ha semmit sem látok?” gondolatát.
Oidipusz-karantén – Fotó: Éder Vera (forrás: Budapest Bábszínház)
Racionális, egocentrikus világunkban mitológiát nem csak színpadra átdolgozni, de értelmezni is nehéz feladat. Az elkészült tárgyszínházi alkotás nem hagyományos értelemben ígér felhőtlen szórakozást, holott magas színvonalú színészi munka és a technikai eszközök sokasága áll benne. Legnagyobb erőssége a pillanatnyi atmoszféra megteremtése és a szemléletmódváltás mellett abban is kereshető, hogy a színházból távozva is van olyan erős utóhatása, amely a saját sorsunk megélésére biztat. Amellett, hogy rávilágít a múltunk megismerésének fontosságára és elfogadására, a jelen idő megélésére is felhívja a figyelmet úgy, hogy tudatosítani szeretné azt, hogy a közöttünk járó „Oidipuszok” jóslatai is inkább ön- és emberismeretből fakadnak.
*A címben szereplő idézet A Kert zenekar 1996-os Oidipusz és a Szfinx című dalából, Bob Zoltán szövege alapján származik. A dőlt betűs részek az előadásban elhangzott szövegekből lettek kiemelve.
Oidipusz-karantén – A Budapest Bábszínház és a Természetes Vészek Kollektíva közös előadása – Budapest Bábszínház