Baráti Kristóf „fehér lapot” kapott a Müpától

A Müpa április 8-i hangversenye egykoron nagy népszerűségnek örvendő kamarakoncert-hagyományt elevenít fel. Baráti Kristófnak, az est főszereplőjének „carte blanche”-t, azaz „fehér lapot” adott az intézmény – ő választhatta ki, hogy szólójátéka után kivel kíván duóban, trióban, végül kvartettben együtt zenélni. A Kossuth-díjas magyar kiválóság Kim Kashkashiannal, Várdai Istvánnal és Jean-Efflam Bavouzet-vel közös produkciója már pusztán az előadók névsora alapján is valódi zeneünnepnek ígérkezik.

Baráti Kristóf - Fotó: Strammer Jacqueline

Baráti Kristóf – Fotó: Strammer Jacqueline

A Müpa kínálatának visszatérő csemegéje: kiemelkedő magyar muzsikusok világhírű pályatársakat látnak vendégül, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumán együtt népszerűsítsék a kamarazenét. A Kossuth-díjas hegedűművész, Baráti Kristóf nem először házigazda. Tavaly Enrico Pace társaságában adott elő válogatást, és idei vendégei is egytől egyig világklasszisok: a brácsás Kim Kashkashian, a zongoraművész Jean-Efflam Bavouzet és a csellista Várdai István. Az őket „vendégül látó” Baráti Kristóf januári, nagy sikerű észak-amerikai turnéja során fellépett a New York-i Carnegie Hallban is. Nem mindennapos hír, ha ilyen sikereket ér el magyar hegedűművész, ráadásul a Bachtrack komolyzenei szakportál összeállítása szerint ő volt 2014-ben a világ legkeresettebb hegedűművésze. Április 8-i koncertjének kiindulópontjában Bach d-moll partitája áll, amelynek utolsó tételét Yehudi Menuhin a valaha létrehozott legtökéletesebb zenei „építménynek” nevezte. Az est az egykoron nagy népszerűségnek örvendő „carte blanche”-koncertek hagyományát eleveníti fel: Baráti Kristóf a Bach-nyitódarab után duóban, trióban és kvartettben is fellép Beethoven, Martinů és Fauré egy-egy művével, nem is akármilyen partnerekkel.

A Bartók zongoraversenyeit is műsorán tartó, kiváló Debussy-játékos, a Gramophone- és az Arany Hangvilla-díjat nyert Jean-Efflam Bavouzet 1995-ben Solti György vezényletével debütált az Orchestre de Paris élén, ezért sokan őt tartják a magyar származású karmester utolsó nagy felfedezettjének. Az örmény származású amerikai Kim Kashkashiant, korunk egyik legnagyobb brácsaművészét nem kell bemutatni a budapesti közönségnek, hiszen évtizedek óta jár a magyar fővárosba, és magyar zongorista partnere is van Nagy Péter személyében. Említsünk meg nyomban még egy magyar vonatkozást: két évvel ezelőtt Ligeti és Kurtág szólóbrácsára írt szerzeményeivel nyert Grammy-díjat, klasszikus zenei szólista kategóriában. Munkásságának és felvételeinek nagy szerepe volt abban, hogy a brácsa mellőzött sorsú – és a 20. század elejéig nem kifejezetten gazdag irodalma miatt sokszor háttérbe szorult – zenekari hangszerből mára elsőrangú szólóinstrumentummá vált. Várdai Istvánt szintén nem kell bemutatni a hazai koncertszerető közönségnek. Talán nem túlzás azt állítani, az idén harminc éves csellista – számos komoly megmérettetés, legutóbb a rangos müncheni ARD-verseny győztese – üstökösként szárnyal a nemzetközi zenei életben. Hazájához hű „égitestként” egyelőre még sokszor van alkalmunk hallani őt Magyarországon is, ám ki tudja, meddig? Várdai az elmúlt években személyes jó barátja, Baráti Kristóf mellett a magyar zenei előadó-művészet világszerte megbecsült nagykövetévé vált.

2015. április 8., szerda, 19:30
Baráti Kristóf és vendégei
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
https://www.mupa.hu/program/barati-kristof-es-vendegei-2015-04-08_19-30-bbnh

Baráti Kristóf – Bach: d-moll partita szólóhegedűre, 5. tétel: Ciaccona

Forrás: Művészetek Palotája