Nőből vagyok, milyen legyek?

Vajon hol van az a pont egy nő életében, ahol valójában elvész az ártatlanság? És egyáltalán, mitől lesz nő egy nő? Attól, ha a férfiak számára ellenállhatatlanul vonzó? Vagy ha álomszerű feleség és anya? Lehet-e teljes értékűen boldog egy nő csak azáltal, hogy felvállalja azt a szerepet, amit a társául választott férfi tőle elvár? Feminista kérdések-e ezek? Egyáltalán, lehet-e boldog a nő mellett az a férfi, akinek a társa ugyan tökéletesen megfelel az elvárásainak, de ezen túlmenően sosem definiálta önmagát? Ráadásul, ismeri-e, szereti-e a társát az a férfi, akinek az adott szerepen túl a nőtől másra nincs szüksége? Megőrizheti-e az ártatlanság vonzerejét az a nő, aki már minden női szerepbe beletanult? És miért van az, hogy bizonyos témákról anyáink és nagyanyáink szemérmesen hallgattak? A családi példa, az apához fűződő viszony tényleg determinálja egy nő párkapcsolatait? Vajon Wedekind századfordulós drámáját a mai kor kihívásaival is ötvözve elég-e egyetlen (sérült) nőalak, hogy ennyi kérdést felvessen? És mindemellett kell-e útmutatással is szolgálnia egy darabnak ezek közül azokra, amikre a társadalom sem tud?

projekt_LULU - Fotó: Kállai-Tóth Anett - Forrás: Manna Produkció

projekt_LULU – Fotó: Kállai-Tóth Anett – Forrás: Manna Produkció

A projekt_LULU* készítői mindenesetre összeszedték a legtöbbjüket, amik napjaink elmagányosodott világában a női szerepekkel kapcsolatban általában felmerülnek, és a csokrot a maguk ötletes és interaktív módján kíméletlenül az arcunkba vágják.

A szereplők bevállalós őszintesége, hogy nem tudható, hol a határ a darab és a valóság történetei között, a vegytiszta érdeklődés a bevont nézők véleménye iránt, a darabba beépített rengeteg ötlet és a kvíz, ami megmutatja, mennyire eltérnek a vélemények még az egyes nemeken belül is, ez mind előnyére válik. De még számtalan eszközt bevetnek, ami egy olyan hullámvasútra ülteti fel azokat, akik jegyet váltottak, hogy a résztvevők többsége csak kapkodja a fejét. Az embernek az az érzése támad, hogy most jól megsorozták, de csak sérülést nem okozva, aztán hirtelen ott hagyták.

A Manna Kulturális Egyesület és a MASZK 2015. március 5-én, a Jurányi Produkciós és Inkubátorházban bemutatott darabja nem hibátlan, a téma talán túl tág is, de roppant elgondolkodtató és mindenképpen érdemes megnézni. Főleg így nőnap után, amikor majdnem egy évet kell várni, hogy a női lét értékei egy napra újra hivatalosan is napirendre kerüljenek.

Braczkó Dóra

Frank Wedekind nyomán: projekt_LULU* – Manna Produkció