Ezúttal nem írtam jegyzeteket, ahogy szoktam. Csak néztem, hallgattam, figyeltem, csodálkoztam, csodáltam, átéltem és befogadtam. S velem együtt e befogadásnak részese volt mindenki, akinek a Kex valaha is jelentett valamit, és aki ezen a december 5-i estén ott ült a MOM Kulturális Központ Színháztermének padsoraiban a Kex-dalok új feldolgozását bemutató Kex Remaken. Ott volt annak a bizonyos „nagy generációnak”, a kalefeseknek, a hatvanas-hetvenes évek egykori fiataljainak, rockrajongóinak a színe java, sőt kortárs, harcostárs, rivális beatzenészek is. Ha már őszülőn is, ha az élet viszontagságaitól kissé meggyötörten is, ha már tolószékben is, de ott volt mindenki, akit oda vonzott a szeretet, az ismét együtt lenni vágya, az együvé tartozás érzése, az újra átélés ösztöne. Mert részese akart lenni a csodának, amelyet minden feltámadás auraként övez. Mert ez a koncert egyfajta főnix-szerű feltámadás is volt, kilépés a múltból, a feledésből a megújulás, az újrakezdés, a megfiatalodás és a továbbélés igényével a „ne hagyjuk elveszni, ami jó volt” akarásával.
A Kex Remake formáció
„Nem is olyan régen, de negyven éve már
Elszállt egy hajó és egy Pirosmadár
József Attila és az Országúti vándor
Zenébe öntve szólt a korszak színpadáról
Ez volt a Kex, ez volt a Kex” – csendült fel Tóth János Rudolf jóvoltából a Kex történetének dallamokba szőtt, kicsit melankolikus, múltat idéző szövege.
Hogy tovább fog-e élni a zenéjük e fellángolás nyomán? Ki tudja előre megmondani. De ha képes a mostani Kex Remake formáció felkelteni, azután továbbéltetni azt a remegést, azt az érzelmi töltetet, ami a továbbélés záloga, ha a régi-új zenéjükön átszűrődik, kihallik az a többlet, ami több egy rutin rögtönzésnél, egy hétköznapi emlékezésnél, egy tiszavirág pillanatnál, egy hétköznapi dalnál, amit egy ideig dúdolunk, aztán elfeledünk, ha ez a zenei rezgés keltette belső remegés, mely mint a tenger hullámzása, szüntelenül verdes bennünk, s szétáradva minden idegszálunkba a szívünk dobbanásában talál nyugvópontra, akkor biztosan elmondhatjuk, hogy még sokáig itt lesz velünk. A staféta, amelyet a MOM-ban fellépő új formáció fiatal tagjai már jórészt átvettek, úgy látszik, jó kezekben van. Hiszen a Kex Remake a még aktív nagy öregek mellett többségében már az új generáció fiatalajaiból áll, a jövő stafétavivőiből, akiknek az is a felelőssége, hogy átvigyék a fogukban tartva a Kex zenéjét is a túlsó partra.
De ki is volt a Kex valójában? 1968-tól performanszokkal tarkított, improvizatív progresszív zenét játszottak, főként a Budai Ifjúsági Parkban. Tagjai Baksa Soós Jánossal az élen Bianki Iván, Doleviczényi Miklós, Imre Attila és Kisfaludy András voltak. Feldolgoztak több József Attila-verset is. Egy Kex-koncert szünetében lépett először színpadra Cseh Tamás, s többször Hobo is énekelt velük. A hivatalos zenei közeg azonban nem fogadta el a modernség előfutárait, s fennállásuk alatt mindössze egyetlen kislemezt rögzítettek. A Kex története tehát röpke 3 év története. Ez alatt a rövid idő alatt azonban zenéjükkel sikerült valami szokatlanul avantgárdot felröppenteniük, s ezzel áttörni az ismeretlenség és a szürkeség falát, de ez magával hozott mást is, hiszen az együttes „nonkonformista előadásmódja, a dalszövegek finom, olykor dadaista, néha groteszk, vagy drámai, ironikus társadalomkritikái, az együttes nagyrészt belvárosi értelmiségiekből verbuválódott közönsége mellett, az illetékes hatóságok figyelmét is hamarosan magára vonta”. Vezéregyéniségei ezért emigrációra kényszerültek. Baksa-Soós 1971-es kiválásával pedig a Kex rövid pályafutása is véget ért. A Kex-jelenség azonban úgy látszik mégsem tűnt el teljesen. Mint a hamu alatt sokáig lappangó parázs, egyszer csak ismét lángra kapott, s annyi év távlatából a zenéjükben rejlő tűz még ma is képes felforrósítani a levegőt. Nem kellett más hozzá, mint egy nagy elhatározás, s ennek nyomán néhány ember következetes munkája, akiket nemes cél vezérelt, méghozzá az, hogy a Kex életművét – dalairól lerázva az évtizedek során rátelepedett port – a mai hangzásvilágnak megfelelően megújítva, újra gondolva, kiegészítve az őt megillető helyre tegyék, egyúttal átadva, felkínálva ezt a mai generációknak – mintegy próbára is téve ezáltal időtállóságát. Tóth János Rudolf érdeme, hogy az összes fellelhető dalt – megtartva és megőrizve – egyedi stílusban átdolgozta. Szakavatott, kitartó és alapos munkájának köszönhetően a fönnmaradt Kex-felvételekből sikerült olyan anyagot létrehozni, amiből megszülethetett a Kex Remake album, amely mindmáig az első és egyetlen Kex-album. S mindebbe a rengeteg munkával együtt óriási szeretet is szorult, s vele együtt a vágy a megújulásra, és hit a megújulás lehetőségben. Ez a szeretetben fogant hit, ami reményt is táplál egyben, felemel az egekig és szent csodákra képes. Hegedűs István, a vállalkozás menedzsere a CD borítójának előszavában így vall a koncertet és CD-kiadást megelőző munkáról: „Hosszas és végül sikeres szervezőmunka eredményeképpen Kisfaludy András kezdeményezésére 2014 tavaszán összeállt a vadonatúj Kex Remake formáció, hogy elődjének páratlan életművét az utókor számára dokumentálja, s ezzel lezárja az „őskorszakot”. Igen, a Baksa Soós János fémjelezte ún. „performance-os” időszak e kiadvánnyal lezárult, maga a frontember is régóta más utakon jár. Amit azonban a hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje közötti időszakban hátra hagyott, azzal rocktörténelmet írt.”
A december 5-i koncerten a régi tagok közül egyedül a dobos és zenekarvezető Kisfaludy András volt a helyén. Vendégként felléptek a zenekar egykori tagjai közül a külföldön élő Doleviczényi Miklós, a kiegészítő tagok közül pedig Somló Tamás és Závodi János. A Kex Remake lelke, művészeti vezetője és a koncert főszereplője, a zseniális Tóth János Rudolf volt, a Cyklon, a Kex, a Bergendy, a HBB, a Magyar Atom egykori legendás gitárosa. A bemutatkozás nagyszerűen sikerült. A sikert a viharos tapsokból, éljenzésből, ünnepi hangulatból könnyen le lehetett mérni. Elmondható tehát, hogy e zenében, a Kex Remake megfrissült régi új zenéjében kódoltan benne rejlik a továbbélés titkának az üzenete. Talán mind többen kihallják belőle. Somló Tamás mintegy „ready made” gesztusként nézőtérre bedobált kekszcsomagjai is megérkeztek valahová, a maguk sajátos, kekszbe csomagolt burkolt üzenetével. A Kex „elszállt hajó”-ja a szélben tehát ismét megérkezett, és majd repülhet is tovább, talán már végkép a várt szabadság és siker felé. S mint ahogy dalukban is megénekelték, bár virágok mindig születnek és némán hullnak el, az ő zenéjük is, mint az a virágillat, amit soha nem felejtünk el, sokáig még a fülünkben marad. A staféta minden esetre már jó kezekben van. Reméljük, hogy lesz mindig, aki továbbviszi.
(A Kex Remake zenekar tagjai: Kisfaludy András – dob, zenekarvezető; Fejér Simon Pál – gitár; Fekete István – trombita; Gyöngyösi Gábor – billentyű; Lee Olivér – gitár; Tóth János Rudolf – gitár, ének; Zsoldos Tamás – basszusgitár; közreműködők: Kiss Flóra – ének, vokál; Szakonyi Milán – ének, vokál.
A koncert, illetve a CD dalai: Ez volt a Kex…, Elszállt egy hajó a szélben, Virágok születnek, Halkan zúg, Csillagok, ne ragyogjatok!, Zöld-sárga, zöld-sárga, Kanapé, Büdös sajt, Országút szélén, Két hexameter, Tiszta szívvel, Déva vár, Piros madár, Égen földön, Tűz a hegyeken, A család, A hetedik.)
Varga Bótos Anna