Egy könyv, amely épp, hogy megjelent, máris szenzációnak számít. Egy könyv, amelyre már olyan régóta várunk, mert óriási hiányt pótol. Egy könyv, amelyet éppen ezért hihetetlen érdeklődés övez. Ez a könyv Jávorszky Béla Szilárd zenei szakíró, szerkesztő A magyar jazz története című, a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent új kiadványa, amely nemcsak a jazz rajongói, művelői, a szakma képviselői számára szenzáció, hanem a legszélesebb olvasóközönség számára is, hiszen ilyen igényes összefoglaló munka a magyar jazz történetéről még eddig nem látott napvilágot. A műfaj teljes hazai történetét igyekszik átfogóan feldolgozni, miközben röviden a nemzetközi folyamatokra is kitekint.
Jávorszky Béla Szilárd: A magyar jazz története, könyvbemutató, Örkény István Könyvesbolt, 2014. december 3. – Fotó: Korhut Lili
A december 3-án, az Örkény István Könyvesboltban tartott hivatalos könyvbemutatón randevút adtak egymásnak mind a könyv szerzői, munkatársai, segítői, mind pedig a jazz szerelmesei, akik egy röpke óra leforgása alatt bepillanthattak e könyv születésének kulisszatitkaiba, és Zipernovszky Kornél jazzújságíró bravúros moderátori képességeinek köszönhetően a meghívott vendégek egyéni hangvételű hozzászólásain keresztül a műhelymunka és a jazz világának legbelsőbb berkeibe is, a művészsors sajátos szemüvegén keresztül láttatva e különös világot.
A szerző, Jávorszky Béla Szilárd a könyv születésének körülményeiről szólva kifejtette, hogy újságírói pályája során nagyon hiányzott számára egy magyar kortárs zenészekről szóló összefoglaló jazztörténet, ugyanis eddig még nem adtak ki a magyarországi jazzről egységes munkát. A magyar jazzről összefoglaló munkát Turi Gábor és Simon Géza Gábor jelentetett meg korábban. Nemcsak azért nem született eddig ilyen mű, mert nem lett volna merész, vállalkozó szellemű szerző, aki megírja, hanem azért sem, mert nem volt fellehető elégséges forrásanyag hozzá. A szerző az elmúlt 25 évben számos interjút, portrét készített, sokat beszélgetett zenészekkel, s fontos volt számára a szájhagyomány, amiből meríthetett. A magyar jazz jelentőségét szerinte világviszonylatban két vonulat határozza meg: az egyik ágon a Szabados György által elkezdett és Dresch Mihály által képviselt etnodzsessz irányzat, a másik ágon pedig a magyar jazz sajátos karakterét adó, a cigány muzsikusoktól eredő sajátos tűz.
Szakcsi Lakatos Béla Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész – bár ő az egyik legtöbb kitüntetést magának mondható művész, aki az idén megkapta a Nemzet Művésze kitüntető címet is, s mindezt anélkül, hogy kompromisszumokra kényszerült volna – soha nem gondolt díjakra, hanem csak a zene és a zongora szeretete vezérelte munkájában, és mindig kitartó gyakorlással készült szerepléseire. Hogy megkapta a Nemzet Művésze díjat, ahhoz szerinte szerencse is kellett, s az is, hogy a jazz műfaj is bekerült a Nemzet Művésze címre jogosultak listájára. A kiadványt elejétől a végéig el fogja olvasni, mert mindenkire kíváncsi, aki csak szerepel benne.
monte-cristo-grofja-bekescsabai-jokai-szinhaz-foto-a-teamnyari-attila
Ittzés Tamás zongorista, hegedűs, zeneszerző, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának hegedűtanára, a Bohém Ragtime Jazz Band megalapítója és vezetője, aki az egyik legünnepeltebb és legaktívabb művésznek számít, az oldtimer jazz művelőjeként az irányzat integrációjáról szólva rámutatott, hogy ez az integráció sokkal jobb szinten van, mint a múlt század 20-as, 30-as éveiben volt, de soha nem lesz az irányzat igazán elismert. Egyre több a klasszikus pallérozottságú, felkészült jazz zenész, s egyetemi szinten is tanítják már a jazzt, s ez érezteti hatását a jazz világában. Felnőtt egy olyan generáció, amely képzettebb, széles látókörű zenészekből áll. Nyilvánvaló, hogy őket a másik vonal is jobban elfogadja. Óriási vállalkozásnak tartja a kiadványt, s formátumát, kezelhetőségét, tartalmát illetően a lehető legjobbnak.
Tóth Viktor szaxofonos azokat a művészeket szereti, akik még keresnek valamit, akik annak ellenére, hogy díjakat nyertek, sikereik vannak, mégis úgy érzik, hogy van még mit tanulniuk, s törekszenek egyfajta magasabb szintű megértés felé. Fontosnak tartja a magyar jazzben, hogy az ősi értékeket követve megtalálja a saját hangját. A népmese vagy a népzene felbecsülhetetlen értékeket közvetíthet a világnak a magyar jazzen keresztül.
A legfiatalabb vendég, Fábián Juli jazzénekesnő pedig elismerte, hogy néhány évvel ezelőtt még nem gondolta volna, hogy egy ilyen rangos kiadványban ő is bekerül a halhatatlanok közé. Julit az új könyveknek még a friss illata is elbűvöli, szereti megérinteni, forgatni őket, mert az írott szó szerelmese. „Béla bácsinak volt szerencséje mindazokat megismerni, akik szerepelnek a könyvben. Sajnos nekem ez nem adatott meg” – hangsúlyozta a fiatal énekesnő a 71 esztendős Szakcsi Lakatos Béla életpályájára utalva, s ezért is örül, hogy megjelent ez a könyv, mert nagy hiányt pótol.
A magyar jazz története olyan hatalmas ismeretanyagot tartalmaz és olyan gazdag információforrás, hogy bátran tekinthetjük a magyar jazz bibliájának is, amely a jazz gyökereitől, a New Orleans-i stílustól a regtime-on és a swingen keresztül az első európai „jazzfecskéken” át eljut a világ első jazztanszakának megnyitásáig, s nyomon követi a magyar jazz fejlődését az ötvenes évektől a modern jazz kialakulásán keresztül a hetvenes évek progressziójáig, a nyolcvanas évek avantgárd és jazzrock irányzataiig, majd a rendszerváltás utáni kortárs jazzáramlatokkal zárja a jazzvilág színe-javát felvonultató páratlanul alapos, tudástárnak is beillő kiadványt. Hogy még jobban érzékeltessük a könyvben található információk bőségét, csak a névmutató 14 oldalt foglal el a végén, ami a könyvben előforduló több száz szereplő, intézmény vagy együttes nevét tartalmazza. S a nagy fejezetcímeken, korszakokon belül számos szócikkekben művészpályák, együttesek történetei, mérföldkövet jelentő események tárják elénk a jazz fejlődését, amelyet megannyi fotó, illusztráció dokumentál. S ezekből mint valami kirakós játékból a végére összeáll a teljes kép, a magyar jazz világának, múltjának és jelenének a képe, ami a jövő felé is mutat, talán azzal a kódolt üzenettel, hogy a magyar jazz csillaga felfelé ível, s az egyik legragyogóbb fénypont is lehet az európai jazz egén.
„A mai fiatal muzsikusok már abban a korban szocializálódtak, amikor a műfaji határok fokozatosan elmosódnak, átértékelődnek. (…) S ezzel az addig antagonisztikusnak tűnő kommersz/nem kommersz, uderground/overground fogalmak is fokozatosan érvényüket vesztették. Számukra természetes, hogy szüleiknél sokkalta szélesebb skálán hallgatnak zenét, nemcsak térben, hanem időben is: az ő zenei univerzumukban az ötvenes évek cool jazze simán összehozható a nyolcvanas évek hiphopjával, a hatvanas évek progresszív rockja a kilencvenes évek elektronikájával, a hetvenes évek punkja/újhulláma az új évezred legfrissebb irányzataival. Számukra az internet nemcsak a legfőbb kommunikációs eszköz, de gyakorlatilag egyetlen hatalmas médiatár, ahonnan minden zene megszerezhető, letölthető, megismerhető, összekapcsolható, tetszés szerint keverhető. Amiből persze nem feltétlenül születik új érték, új minőség. De épp a mai fiatal előadók produkciói mutatják azt, hogy azért még lehet új a nap alatt”. – hangzanak a könyv utolsó mondataiból kicsengő szentenciák.
S ahogy már a címben is utaltunk rá, A magyar jazz története, amely az idén ötven éve megjelent Anthology ’64 évfordulója apropóján született, olyan kultúrtörténeti munka, szakkönyv, közérthető ismereterjesztő és hézagpótló mű, amely már megjelenése pillanatában sikerstory. Sietni kell tehát, hogy amíg lehet, beszerezzünk belőle. Nem hiányozhat a könyvespolcról!
Bővebb információ: http://www.kossuth.hu/adatlap/konyv/3200/a-magyar-jazz-tortenete
Varga Bótos Anna
Fotó: Korhut Lili