Mi lehet kellemesebb program egy ködös, nyirkos novemberi vasárnap délután, mint Budapest legelegánsabb szállodájának bálterme kényelmes, süppedő bársonyülésén lazán hátradőlve virtuóz zenészek dzsesszkoncertjét hallgatni? November első hétvégéjén ugyanis a Maszka Színház jóvoltából Roby Lakatos és Bireli Lagrène, a Modern Art Orchestra és meghívott sztárvendégeik adtak felejthetetlen művészi élményt jelentő koncertet a Mariott Hotelben.
Roby Lakatos
Fekete-Kovács Kornél zenekarvezető bevezető szavai szerint a Modern Art Orchestra rendezésében 2013-ban indult zenei sorozat keretében rendszeresen látnak vendégül világsztárokat (az impozáns névsorban található Rhoda Scott, Mike Garson, a Mezzoforte, a New York Voices és a Harlem Gospel Choir). November 1-jén és 2-án két halhatatlan dzsesszzenésznek állítottak emléket, Stéphane Grapelli francia dzsesszhegedűsnek és a fiatalon elhunyt Django Reinhard roma származású dzsesszgitárosnak és zeneszerzőnek, akik 1934-ben közösen létrehozták a Quintette du Hot Club de France-ot. A csak húrosokból álló dzsesszegyüttesük hegedű, bőgő és három gitár felállásban a harmincas évek egyik legnépszerűbb európai dzsessz-zenekarává vált. Együttműködésük nyomán olyan híres dalok keltek szárnyra, mint a Dinah, Tiger Rag, az Oh Lady be good vagy az I Saw Stars. Merőben új hangzás- és érzésvilágukkal azonnal népszerűvé váltak. A kvintett olyan óriási hatással volt a zenei világra, hogy a mai napig alakulnak együttesek a Hot Club mintájára. Számos kompozíciójuk azóta már a dzsessz-standardok közé számít. Új műfajt teremtettek, ami szinti szving, mánus dzsessz, illetve nevük után „Hot Club-style” néven vált ismertté. Grapelli a legnagyobb dzsessz-zenészekkel játszott együtt, Duke Ellingtonnal, Glenn Millerrel, Oscar Petersonnal, Miles Davisszel. Yehudi Menuhinnal több különleges duettet játszottak lemezre. 1997-ben életművéért Grammy-díjjal jutalmazták. A Mariott-beli műsor keretében az ő hangzásviláguk kelt ismét életre a Modern Art Orchestra és sztárvendégeinek bravúros és remek hangulatú előadásában.
Bireli Lagrene
A sztárvendégek Roby Lakatos virtuóz hegedűművész és Bireli Lagrène francia gitárművész voltak, a meglepetésvendégek pedig Niek de Bruijn fiatal holland dobos és a 17 esztendős szlovákiai Andreas Varady dzsesszgitáros voltak. Ezen a Grapellinek és Reinhardnak szentelt emlékesten nem véletlenül esett a választás Roby Lakatosra, hiszen a virtuóz hegedűs szakavatott ismerője a két világhírű dzsesszzenésznek. Az As Time Goes By című albumán (2002) a Csokoládé című film zenéjének feldolgozásával Django Reinhardt és Stéphane Grappelli duója előtt tisztelegve dzsessz-zongora, dzsessztrombita, gitár, cimbalom, hegedű segítségével olyan muzsikát teremtenek, amely harmonikusan elegyíti a tradicionális cigányzene, a kávéházi szalonzene, a klasszikus zene és a dzsessz jegyeit.
A zömében fúvósokból álló Modern Art Orchestra (15 fúvós, valamint zongora, bőgő, gitár, dob felállásban játszottak) a magyar dzsessz és klasszikus zenei élet legkiválóbb fiatal muzsikusaiból áll, akik közül az elmúlt években többen zeneszerzőként is elismerést vívtak ki maguknak. Már az első taktusok (Belville) a szving hőskorszakát idézték, s a nagy amerikai filmek feledhetetlen sztárjaira emlékeztettek. A bevezető zenekari szám után a rajongók tapsvihara közepette a várva várt sztárvendég, Roby Lakatos lépett a pódiumra, aki Mr. Grapelli című saját szerzeményét adta elő, amelyet a híres dzsesszzenész tiszteletére komponált. A melankolikus, szomorkás, lassú dallamok emlékező, meditációs hatását a zongora kísérő hangjai fokozták, majd a fúvósok és a hegedű váltakozó improvizációja adott dinamikát a darabnak, időnként gyorsuló majd ismét lassuló részekkel, a balladaszerű tónust mindvégig megőrizve.
A harmadik darabnál (Djangology) lépett dobogóra Bireli Lagrène, aki Roby Lakatos méltó partnereként ragyogó összjátékkal, páratlan virtuozitással kapcsolódott és simult hozzá a többi zenészhez. A vezérdallam vissza-visszatérő témájára a hegedű és a gitár felelgető, mesteri összhangzatot teremtő improvizációját a közönség gyakori közbetapsolással honorálta. Egyik csúcspontja volt az estnek Andreas Varady fiatal gitáros belépése a hetedik számnál (Minor Swing), s ezáltal már hármasban, Bireli Lagrène-nel és Roby Lakatossal karöltve szólóztak, improvizáltak. A vidám, játékos pengetéshez időnként Roby Lakatos is a hegedűje pengetésével csatlakozott. A fokozódó intenzitású, szenvedélyes pengető játékkal a rögtönzés különös harmóniáját hozták létre, a szó szoros értelmében véve egy húron pendülve, teljesen eggyé válva a hangszerükkel és a zenével, amit a zenekar, illetve más hangszerszólók, hangszerpárok rögtönzései tarkítottak. Az utolsó számnál (Cherokee) Roby Lakatos letéve hegedűjét, sokoldalúságát nem rejtve véka alá a dobnál is brillírozott. A két dob közös szólója és improvizációjának pergő ritmusa az est egyik forró hangulatú, izgalmas fénypontja volt.
A közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a virtuózok bravúros csúcsteljesítményét, s érezhetően még sokáig szívesen elhallgatták volna a nagy elődök mai világsztár követőit, a szving mindig örök, kedves, nosztalgikus dallamait. A Modern Art Orchestra kezdeményezése vitathatatlanul nagy sikert aratott. Várjuk a sorozat következő programjait és az újabb meglepetés- és sztárvendégeket. A tél közeledtével a boldogságot így nemcsak egyszerűen egy barátságos meleg szobában, hanem a Mariott elegáns báltermében felcsendülő átforrósító zenében is kereshetjük, amelynek garanciája a Modern Art Orchestra sikeres programsorozatának remélhető folytatása.
(Roby Lakatos Brüsszelben élő, világhírű magyar hegedűművész, a híres Bihari János egyenes ági leszármazottja. Hatévesen a Dankó Pista emlékkoncerten a művész hegedűjével lépett fel. Tizenegy évesen Járóka Sándor zenekarban játszott. 1984-ben, első zenekarával Belgiumba szerződött. Tizenkét évig játszott Brüsszelben a Les Ateliers de la Grand Ile klubban. Ott alakult ki a klasszikus zene, a cigányzene és a dzsessz ötvözetéből álló saját stílusa. Megismerkedett olyan világhírű muzsikusokkal, mint Yehudi Menuhin, Stéphane Grappelli, Zubin Mehta, Esa-Pekka Salonen, Maxim Vengerov. Menuhin a pártfogásába vette, mentorként segítette. Amerikai és német szerződések nyomán utolérte a világhír. Tündöklő előadói tehetsége virtuóz technikával párosul. A szaksajtó Paganinihez hasonlítja.
Bireli Lagrène zenészcsaládban nőtt fel, négyévesen kezdett gitározni, környezete csodagyerekként tekintett rá. Cigány hagyományokon alapuló ötletes játéka miatt sokáig Django Reinhardthoz hasonlították. A nyolcvanas években elektromos gitárra váltott, számos fúziós dzsessz formációban megfordult és dzsesszfesztiválok állandó szereplője.
A Modern Art Orchestra 2005 októberében a zenekarvezető, Fekete-Kovács Kornél kezdeményezésére alakult. A trombitaművész zeneszerző célja a kortárs klasszikus zene és a dzsessz határainak kitágítása, új hangzások és stílusok keresése, létrehozása, mindemellett a progresszív dzsessz és a kortárs klasszikus zene népszerűsítése volt, különös hangsúlyt fektetve ezeken belül a magyar szerzők által írt darabok bemutatására. Rangos elismeréseket tudhatnak magukénak.
A koncerten előadott számok: Belville, Mr. Grapelli, Djangology, Nuages, Tears, Trublan Bolero, Minor Swing, Mimosa, Nuits de StGermaine, Stella By Starlight, Cherokee).
Varga Bótos Anna