Egy szokatlan forma- és színvilág tárul a néző elé, ahogy Katarina Ðordević vásznait megpillantja. Azután mikor közelebb lép, és elkezdi elmélyültebben tanulmányozni a képeit, egymás után sejlenek fel a titkok. Kezdetben minden kép egy talánynak tűnik non figurális elvont formavilágával. Azonban mindez bonyolult és nagyon áttételes tartalmakat hordoz. Határozott ecsetkezelése olykor férfiasan erőteljes. Egyre inkább meghódít és magával sodor, ahogy egyik kép mondanivalója a másikkal harmonizál. Múlt és jelen idősíkjai kereszteződnek, a régmúlt felel a mának, s a több dimenziós tereken keresztül a múlt rétegeiből a jelenbe kapcsolódva kibontakozik a lényegi mondanivaló.
Katarina Ðordević kiállításmegnyitója a Szerb Kulturális Központban – Fotó: Jaksity Iván
Katarina Ðordević 2013 és 2014-ben készült munkáit láthatja a nagyközönség, amelyek az ún. „Liber mortuorum” ciklus részei. E sorozat a múlt kutatásában mélyül el, amelyet különös szimbólumvilág kísér és tesz egyedivé, egyszersmind érthetővé: a háttérből élesebben vagy elmosódottabban kiemelkedő őskori lenyomatok, emberi torzók, páncélzat részei átnyúlnak hozzánk a mába, a halott tárgyak a ma emberéhez kapcsolódnak, mintegy kézen fogva elrepítik egy pillanatra a múltba, s ezzel a multidimenzionalitással gondolkodásra is késztetik. Különös kézlenyomatokkal emlékeztet például a múltbéli munkás kezekre, jelezve, hogy munkájuk gyümölcsét a ma és a jövő emberei is élvezhetik, ezáltal biztosítva a kontinuitást, az élet folyamatosságát s egységességét. Mint ahogy egy vers is eljátszik a gondolatok sokféleségével, úgy Katarina Ðordević képeiről is ez a lírai többszólamúság sugárzik, mintegy belopva a költészetet az anyagba, a szín- és fényharmóniák, a térhatások segítségével.
Katarina Ðordević kiállításmegnyitója a Szerb Kulturális Központban – Fotó: Jaksity Iván
Kétféle technikát használ: a képek egy része a tustechnikával a grafikához áll közelebb, s a szürke árnyalatai uralják, másik része pedig vászonra vastagabban felhordott festék és szemcsés felületek váltakozása, élénkebb tónusokkal, sok helyütt aranyozott foltokkal hangsúlyozva a mondanivalót. Néhol a festmény, a grafika és szoborszerűség experimentális keveredése figyelhető meg, ezáltal is több szabadságot adva az önkifejezésnek. Így a nézőre sem akarja ráerőltetni saját nézeteit, inkább teret nyit a szabad gondolattársítás előtt.
A művésznő első ízben mutatkozik be a magyar közönségnek. Kiváló alkalom ez számára, hogy megmutathassa magát egy új környezetben, új közönség előtt, mind pedig a kiállítás látogatóinak, mert bepillantást nyerhetnek déli szomszédunk alkotóművészetébe, egy sajátos spirituális szemléletmódon keresztül, ezáltal is közelítve a két kultúrát, erősítve a művészet közvetítésével is a közös vonásokat és szálakat népeink között.
Katarina Ðordević kiállításmegnyitója a Szerb Kulturális Központban – Fotó: Jaksity Iván
A kiállítás ünnepélyes megnyitóján, amely 2014. április 8-án volt a Szerb Kulturális Központban, Gyurity Milán, az intézmény igazgatója Katarina Ðordević életpályáját ismertetve kiemelte, hogy a művésznő a Képzőművészeti Egyetem elvégzése után Belgrádban festőművészeti mesterképzésen vett részt, majd tagja lett a Szerbiai Festőművészeti Egyesületnek, az ULUS-nak. Eddig több mint 200 csoportos kiállításon vett részt kül- és belföldön egyaránt, 27 önálló tárlata volt Szerbiában és 8 külföldön. Számos elismerést és díjat mondhat magáénak. Jelenleg a niši Művészeti Főiskola oktatója, illetve a Festőművészeti Tanszéket vezeti. Milinko Ristović kortárs képzőművész a művésznőről szóló esszéjében úgy ír róla, mint aki „titokból fakad és titkot fed fel. Olyan titokból, amelyet ritkán lehet megragadni, mely megbabonáz…. festményei játékos táncot lejtenek, megérintenek és a maguk szépségével eltörlik a káoszt – ha csak rövid időre is.”
A kiállítás április 22-éig tekinthető meg a Szerb Kulturális Központban.