„Keresem a kivételeket” – Gondolatok Polcz Alaine: Befejezhetetlen című kötetéhez

Szerző, fotó: Tóth Judit Nikoletta

Néha azt merem gondolni Ablonczy Annával ha távolról is, de figyeljük egymást. Ha más nem, az által, hogy az általam is ismert és használt, talán legnagyobb közösségi portálon láttam a kedvelést kifejező megnyilvánulásait egyes – leginkább Polcz Alainre irányuló – írásaimon. Közös szenvedélyünknek is mondhatnám a nevezett írónő munkásságát is átitató, személyiségét visszatükröző életútját, és bár én magam nem vagyok olyan szerencsés, hogy közvetlen gondolkodói kapcsolatban állhattam volna vele, talán nem nagyképű kijelentenem van – számosságát tekintve ugyan alacsony elemszámú – barátom akivel hasonló témájú és mélységű levelezést, beszélgetést tudok folytatni, mint ők ketten.

A Jelenkor Kiadónál most negyedik kiadásában – Nádas Péter által a szerzőről készített fotóival – megjelent Befejezhetetlen című kötetet a műveltség, a tájékozottság, az összefüggés-keresés hármasával lehet jellemezni. Az esszékből, levelezésekből álló, szerelemről folytatott gondolkodásfolyamban Polcz Alaine és fent említett levelezőtársa ugyanis különös – nem tanulható – érzékkel idéz irodalmi, filozófiai és/vagy pszichológiai szerzők – a teljesség igénye nélkül: Weöres Sándor, Nádas Péter, Kosztolányi Dezső, József Attila, Jung, Freud, maga a Biblia – műveiből vagy gondolkodásából, ami egyedülálló. Közös gondolkodásuk kölcsönösségen alapul, nem csak önmaguk véleményének alakulására és azt azt formáló emberekre, de egymásra is reflektálva kerekedik ki a beszélgetés tárgyának témája: a szerelem. A két barátnő – nem praktikus, nagyon is lelki- és szellemi – egymásra figyelése így legalább annyira szól a mély barátság természetéről, mint a szereleméről. Így mind a két érzelmen alapuló alapélmény kirajzolódik a szerelem vonatkozásában történelmi távlatokban is értelmezhetően. Nem lehet elvonatkoztatni két alapvetéstől – Ablonczy Anna ki is fejezi ezt -, a két nő azért tud hosszú oldalakon át beszélgetni a témáról, mert az adott pillanatban – ami persze hónapokig tarthat, de a levelezés nincs dátumozva – éppen nem szerelmes. De azt hiszem „reálisan”, tehát érzelmileg eltávolodva beszélgetni és kijelenteni a nem érintettséget is csak akkor lehet ilyen formában a témáról, ha át is éltük azt. A két szerelmet megtapasztalt nő közül az egyik a levelezésfolyamban (Ablonczy Anna), a másik (Polcz Alaine) több kötetében, köztük egy, sok-sok évet átívelő, férjével folytatott levelezésében is vall erről. Külön megérintett, hogy az írónő egyik férjéhez intézett utalása – „A bilincs a szabadság legyen” című levelezésköteten túl – most barátnője irányába is visszaköszön és azt hiszem az igaz szerelem természetét is megfogalmazza:

„Miklós, azt hiszem sohasem tudta megbocsátani magának és nekem, hogy nem tudott tőlem elszakadni.”

Rejtély és világosság. Szabadság és szellemi hűség. Két test de egy lélek. Távol és mégis közel. Minden, ami az istenhitet is jellemezhetné.

A könnyű nyári olvasmánynak kicsit ironikusan nevezhető kötet széles látókörre és rugalmasságra tanít akkor is, ha pont ez a szándék nem fogalmazódott meg az alkotókban. Nem a legnehezebb megtalálni azt az idézetet, hiszen a könyv borítóján szerepel, amelyet kiemelek, de az egész kötetet alaposan átolvasva sem találtam ütősebbet, amely Polcz Alaine hozott önismereten alapuló emberismeretét jellemzi. Amiért én sem tudok alkotásaitól elszakadni.

„Az ember hosszú utat jár végig életében, már aki jár: a szerelemben és a hitben. Van, aki megreked, gyűlölettel marad, esetleg még rosszabb.
Mit csinálnak a szerelmi csalódottak? Menekülnek, jön az új házasság és új gyermek. Megismétlik az élet első szakaszát. Vagy jön a szüntelen partnerváltás. Ez menekülés. Vagy védekezem: – Ha én hagyom el őt, nem ő hagy el engem mert az kevésbé fáj. Vagy folytatom a játszmát – halálig gyűlölködöm. Hosszú utat teszek meg, keresek és csalódom. Vagy mit se törődöm az egésszel. Koitál vagy sem, közömbös leszek. Vagy fejlődöm, korrigálni, továbblépek, és felismerem a lényeget.
Ülök és tűnődöm. Keresem a kivételeket. Az életben, az irodalomban, a pácienseim és barátaim között. Nagy munka. De szórakoztató is.”

https://www.libri.hu/konyv/polcz_alaine.befejezhetetlen–4.html