*”Megméretsz. Életben vagy-e még vagy halott voltál ez ideig.” Mártonffy András: 11 éjszaka című regénye

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Elnézést kérek Mártonffy András szerzőtől, de nem tudom megkerülni – sokkal erősebb az érzelmi késztetésem, ám mentségemre, a 11 éjszaka című regényének hatása ez -, hogy kétszer láttam Szabó Réka: A létezés eufóriája című dokumentumfilmjét. A hivatalos sajtóbemutatóján és 5 évvel később, a főszereplő, Fahidi Éva halála után. Alapvetően megváltozott a nézőpontom, mondhatnám. De mégsem. Nem fájt azon a maró, torkot égető módon Fahidi Éva elvesztése, mint gondoltam. És ez nem a történetének rögzítéséből, megörökítéséből fakadt, hanem az életminőségéből, amelyet átadott. Elképesztő módon szűrte és adta át saját tapasztalatait másoknak. Azt hiszem, hogy szemléletmódja mellett ebben is rejlik halhatatlansága.

Közel az ötödik X-hez, sokat gondolok mostanában arra én magam is, milyen változásoknak lesz kitéve – elsősorban – a testem. „Öreg kislány” arcom változásait, a korosztályomból érkező egyre gyakoribb halálhíreket követve, sokszor hullámvasutazom én is a megismételhetetlenség veszteségein a sztereotípiák által kijelölt pályákon. Sokszor kapom magam azon, tudatosítom, hogy ezek félrevisznek, majd kiégetnek belőlem valamit. Sokszor idézek egy klasszikust, őt is a hurráoptimizmus mértékletességével:

„Nem az idő az, ami átlépett rajtad,

észre sem vetted, hogy elveszett

egy haszontalan kis apróság,

ami nélkül élni nem lehet.” (Heaven Street Seven: Mikor utoljára láttalak”)

Mártonffy András (Budapest, 1972- ) második regényében a „Halál” szemszögéből, a kilencven éves Kamilla történetmesélésén keresztül hétköznapi emberek sokszor lassú folyású tragédiáit idézi meg a 20. század első felének sorsfordító, történelmi eseményein keresztül.

A XX. század legvégén a Tanács/Önkormányzatiság átmenetében egy házi gondozó, Győző elrabolja szépkorú kliensét, hogy az egy padlásszobában 10 éjszakán át, nagymamájaként meséljen neki. A sokat tapasztalt néni, pszichoanalitikus, mégis szomorúan valóságos, saját életének traumáin is túlmutató történetei és a Brenner Józseffel (Csáth Géza) való ismeretsége egy teljesen új világot nyit meg a gondozó előtt. A szépirodalmi igényességgel, mégis valamiféle végtelen, már-már dokumentumfilmszerű egyszerűséggel megírt, jól tagolt regény az író részéről is korát meghaladó tapasztalatokra, nyitottságra és/vagy fantáziára utal. Látom, hallom, magamban felismerem és ezáltal átérzem amit az író közvetít. Ettől igazi, de figyelem, nem könnyed olvasmányélmény Mártonffy András regénye. Az első éjszaka terepasztalától is mennyit, de mennyit óvnám magam. 

A történeteket muszáj a magunk javára fordítani. Az őket megalapozó tájékozottság az, ami erre felhatalmazza az olvasót. A halál ugyanis nem a szív megállásával következhet be, hanem sokkal korábban is az által, ha nem a saját életünket éljük vagy csak „papás-mamás”, „boltos”, „tanáros” szerepekbe menekülünk. Az az érzésem, hogy Kamilla néni nem felesleges életében is sokszor, túlárazottan fizetett ezekért a tapasztalatokért, amelyek aztán megtérültek.

„Teljesen nyugodt volt: ha végignézett az életén, nem sok különbséget látott a jelenlegi helyzete és a saját lakásában töltött évtizedek alatt. Most nem volt háború, nem éhezett, nem kellett az életben maradásért küzdenie. Majdnem mindegy volt neki, hogy hol fekszik a sötétben, milyen ágyon, milyen lepedőn lélegzik a vékony teste, milyen fal van mellette. Az is mindegy volt, hogy mit és mennyit kap enni. Ezek a dolgok nem számítottak. Neki már nem voltak igényei. Meg is mondom, hogy miért: mindaz amit átélt az elmúlt kilencven évben, megtanította arra, hogy mi a fontos, és mi a lényegtelen. Minden esemény, minden öröm, minden borzalom amit megtapasztalt, minden ember akit megismert, ott lakott a fejében. És most jön a lényeg! Egy ilyen hosszú, eseménydús élet vége felé a jelen már egyáltalán nem olyan fontos, mint korábban. Kamilla nem érzett unalmat és nem félt. A gondolatai teljesen ki tudták tölteni az adott pillanatot. A világ kézzelfogható dolgai nem jelentettek sokkal valóságosabb élményt, mint a saját belső világa.”

Az élet hosszúságára nincs hatásunk. A belső világunk építése annál hangsúlyosabb, és mindig az adott pillanat vonatkozásában. Azt hiszem jómagam ebben tudom összefoglalni a regény jelentőségét, amely valószínűleg sokunkban más-más lesz.

https://mora.hu/konyv/11-ejszaka

*Az ajánló címe Cseh Tamás: Western dalok című albumán szereplő egyik dalból lett kiemelve.