“For the other half of the sky” – A háborúnak vége! Ha akarod. – Tribute to Yoko Ono

Szerző, fotók: Tóth Judit Nikoletta

A Magyar Nemzeti Múzeumban, a 2022. november 27-től látogatható Yoko Ono kiállításhoz kapcsolódóan – amely olyan szomorú appropóra reflektál mint az ukrán háború -, több alkalommal, hírességek szereplésével valósul meg a Levágott darab című performance.

A néma csendben, a tárlat “Az én anyukám gyönyörű” című, üres fallal és fehér vászonnal kezdődő, majd a látogatók által az édesanyjuknak szóló üzenetekkel belakott terében megszervezett előadás egyszerre szól az önkéntes alávetettségről és adományozás gesztusáról.

A művészettörténet egyik legelső, 1964-ben Yoko Ono által ihletett performansza buddhista hagyományhoz is köthető. Annak ideje alatt: „Némán, érzelmek nélküli arckifejezéssel ül egy kitűnő ember a székben, a közönség tagjai egymás után odamennek hozzá és ollóval levágnak egy-egy kis darabot a ruhájából. Abból a részéből, amelyből akarnak.”.

A január 14-i előadásban szerepet vállaló Verebics Ágnes festőművészen múlt, hogy meddig tart a lemeztelenítése, hiszen aki ezt az önkéntes szerepet vállalja, dönthet a folyamat végéről, megszabhatja benne önnön határait.

A performance, az ÉN-ből építkező, képzőművészeti alkotói módszer, amely eredménye egy alkotás az 1960-as évek végétől kialakult irányzat hazánkban sem ismeretlen, de közel sem mainstream kategória. Talán éppen ezért nem túlzás megidézni itt sem, a világ egyik legmegosztóbb, kelet-európai származású performance művész, Marina Abramovic értelmezését ennek közelebb hozásához:
„Életem egyik legnagyobb kérdése, hogy ki hozza létre a határokat. Szerintem mi, saját magunk. És ha mi azt mondjuk, hogy nincsenek határok, akkor nincsenek.”

Yoko Ono – aki a második világháború után elkezdődő modernizmus legnagyobb hatású japán művésze – sem vizuális alkotásairól, hanem popkultúrája által ismert. Nem így van ez a tengerentúlon, ahol az 1933-ban, arisztokrata családba született, szülőhazájában első nőként filozófiát hallgató képzőművész már a húszas éveiben John Cage alkotótársa lett. A saját és jelentős életművet létrehozó Yoko Ono, aki – részben magánéleti szál miatt – többször járt Magyarországon, hamarosan személyes jelenlétével is megtiszteli a Nemzeti Múzeumban 2023. február 18-ig látogatható egyedi tárlata iránt érdeklődőket. A kiállításban olyan alkotásai kaptak helyet, amelyek kacsolódnak a béke és a békevágy témájához, hiszen annak létrejöttét az ukrán háború motiválta.

Egy dologgal még tartozom mindenkinek. Elárulom, nagyon nagy önfegyelmet kívánt meg önmagamtól is, hogy egészen idáig ne a művész világhírű férje, John Lennon felől közelítsem meg őt magát. Természetesen ez vele járó tény, annál is inkább, hiszen hazánkban Yoko Ono neve sokkal inkább lett ismert néhai férjével közös pop, mint képzőművészeti alkotásairól. Ráadásul az úgynevezett sztárok, közszereplők vonatkozásában pillanatok alatt párkapcsolati szakértőkké válhatunk mindannyian. Mindamellett, hogy ez a tribute kiállítás visszatükrözi Yoko Ono intuitív személyiségét, mély gondolatait és kreativitását, bizonyosságot nyer, hogy ezzel a gondolkodásmóddal élte saját privát életét is.
Nem tudom mennyien ismerik John Lennonhoz fűződő kapcsolata mérföldköveit, így annak egy meghatározó szakaszát. A Playboy magazinnak adott közös interjújuk során Yoko Ono perceken át eleveníti fel másfél évig tartó szakításuk okát.

“Úgy gondoltam, hogy nem akarok Lennonné lenni, tehát jól tenné, ha elmenne Los Angelesbe és békén hagyna egy ideig. Sok évig vártam ezzel. Amikor még John Beatle volt akkor is. Egy szobában laktunk és ágyban voltunk. Az ajtó be volt csukva, de nem zártuk be, így a Beatles egyik segédje egyszerűen bejött és egyszerűen úgy beszélt vele, mintha ott sem lennék. Észvesztő volt. Láthatatlan voltam. A John körül levő emberek borzalmas fenyegetést láttak bennem.


Bizonyos értelemben mindig inkább macho voltam, mint a legtöbb fickó akivel együtt voltam. Mindig én voltam a kenyérkereső, mert mindig szabad akartam lenni és azt akartam, én irányítsak. Hirtelen olyan emberrel hozott össze a sors, akivel semmiképpen nem versenyezhetek. Végül is nem tudtam elviselni tovább.


Aztán lassan derengeni kezdett előttem, hogy nem is Johnnal van baj. John remek ember. Most nevetünk rajta, de újra elkezdtünk randevúzni. Biztos akartam lenni. Hálás vagyok John intelligenciájáért.

Elég intelligens volt, hogy megértse: csak ezen a módon menthetjük meg a házasságunkat. Nem azért, mert nem szeretjük egymást, hanem azért mert túl sok volt már nekem. Semmi sem változott volna, hogyha Mrs. Lennonként térek újra vissza.
… Visszaszerezhettem a büszkeségemet.”

Hölgyeim (és uraim), akikben szemernyi kérdés, előítélet, rosszindulat merülne fel Yoko Ono szándékait, tehetségét és érzelmei tisztaságát illetően, akkor most ebben a megvilágításban kérem, értékelje át azt. Akkor is, ha saját fegyelmezettségem okán szándékosan kerülöm párja reflekcióinak szó szerinti megidézését ebből az interjúból. Vagyis ahogy a mesék záró mondatai kérik: “Aki nem hiszi járjon utána.”.

* A “For the other half of the sky” részlet John Lennon: Woman című dalának felvezető sora

https://mnm.hu/hu/kiallitasok/idoszaki/haborunak-vege-ha-akarod