Szerző, fotók: Tóth Judit Nikoletta
Január 8-ig látogatható a Műcsarnokban Mireille Vautier a párizsi École nationale supérieure des Arts Décoratifs (EnsAD) vizuális kommunikáció szakán végzett képzőművész egyéni tárlata: „A csendtől a lélegzetig”. Az illusztrátorként ismerté vált, mintegy 40 gyerekkönyvet – köztük magyar nyelvű szövegezéssel is megjelenteket – jegyző alkotó párhuzamosan a grafikusi tevékenységével többször mutatta már be papír, üveg és hímzett alkotásait hazájában és a tengerentúlon is. A budapesti kiállításának megnyitóján személyesen megjelent Mireille Vautier így nyilatkozott korábban a kiállítás egyes sorozatainak alkotói folyamatáról:
„Az anyagminőségek segítenek megrajzolnom az emlékezet és az idő mását. A dolgok súlyáról és rezgéseikről beszélek.”
A tárlat első termének üvegvitrinjében bemutatott pillekönnyű, rózsaszín alkotásának címadását is biztosító gondolatának lényegisége: a „dolgok súlya” végig áthatja a kiállítás minden egyes darabját. A már-már légies, mégis minden esetben az élet lényegiségét megragadó ábrázolásai ugyanis többféle értelmezéssel bírnak. Nem csupán a felhasznált anyagok újrahasznosítása, amelynek környezettudatossága önmagában is figyelemfelkeltő, de az általuk bejárt önismereti út miatt is. Ez a sajátos újrahasznosítás ugyanis együtt jár az önmaga felismerésére irányultsággal is.
Ezt az alkotói folyamatot és annak „eredményét”, a kész alkotást méltatta a megnyitón Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója és Fekete Valéria esztéta is. A lét inspirációja hatja át a három teremben elhelyezett, különböző vizuális technikával készült alkotásokat, legyen az leheletvékony műanyag, papír, tollpihe, cérna alapú vagy mozgófilm alkotás. Nem hinném, hogy csak a Mindenszentek ünnepkör adja apropóját, hogy eszembe jutott, de az ember törékenysége és ezáltal mulandósága is megmutatkozik Mireille Vautier művészetében, méghozzá oly módon, hogy azokban a test-lélek-szellem mesterhármasa is láthatóvá válik. Ráadásul úgy, hogy az élet alapját is jelentő fényt is használja azok megismeréséhez és megismertetéséhez, a dolgok súlyának vizuális megjelenítéséhez.
A bejáratnál kihelyezett idézet ezt így foglalja össze:
„Erős szélben a felhők gyorsan változtatják alakjukat. A Tao leglassabb fuvallataiban a Föld hegyei és sziklái nagyon lassan – de folyamatosan és biztosan – változtatják alakjukat, habár ezt a tényt az ember alig érzékeli.”
Erre a folyamatos változásra, és a minket – jelen esetben az anyagok érintése okán szó szerint – ért hatások valódi jelentőségére irányítja a látogatók figyelmét Mireille Vautier alkotásai.
