“Az ember mindent kibír” – Peter von Kant (18) a mozikban

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Ha Fassbinderre gondolok – és miért ne gondolhatnék rá, az alkotásain keresztül – akkor az első ami eszembe jut, az “A félelem megeszi a lelket” című, 1974-es filmjének címadó kulcsmondata. Emlékeztetem magam ezzel a mondattal ha félek, mi lesz a következménye.

Persze rengeteg dologtól félek kicsit vagy nagyon, egy-egy döntésemet meghatározóan is, ami aztán kihathat egész további életminőségemre. És ennek a felelőssége nagyon nagy. Önmagamra nézve és másokra nézve is. Az ember ugyanis mégiscsak rettenetesen kiszolgáltatott és szolgáltat ki másokat, ha nem jól viszonyul.

François Ozon francia író, rendező új filmje a Peter von Kant, az eredetileg Rainer Werner Fassbinder (1945-1982) német filmrendező, producer, színműíró egyik legismertebb színművének és rendezésének, az 1972-es “Petra von Kant keserű könnyei” átdolgozása. A rendező nem kevesebbet “enged meg” magának, mint azt, hogy ráhúzza a másfél órás, a zenei betéteket és a szereplők nemét átforgatva, magára az ikonná vált Fassbinderre. Ehhez pedig olyan főszereplőket nyer meg mint Denis Ménochet vagy a kétszeres Oscar-jelölt világsztár, Isabelle Adjani.

A szinte végig sötétben, de mindenképpen az év legsötétebb időszakában játszódó szerelmi történet egyáltalán nem könnyed, bár nem nélkülözi a humort sem. A birtoklásról és az egoizmusról, a manapság oly divatos nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkező, ebből következően karrierista jellemekről szóló film persze tükrözi a másik oldalt is. Akkor is, ha azok kevésbé hangsúlyosak nagyon jól olvashatóak. Nem lehet kitérni az elől sem, hogy a két/három azonos nemű, igen erős testi vonzalmát sem tabuként kezelő alkotás képes kiemelni a szerelem lelki igényeit is. És nem csak attól lesz nemtelen, hogy a hetvenes években már megálmodott verziójának szereplői ellentétes neműek, hanem a szereplők emberi oldalától. Amiben biztos vagyok, hogy ezt Fassbinder önmaga is jól tudta. Azt, hogy bármilyen szereposztásban: nő-nő, férfi-férfi vagy nő-férfi ugyanazt a hatást érné el. Az igazsághoz hozzátartozik az is, és nem is von le semmit a 2022-es alkotás művészeti színvonalából, élvezhetőségéből az, hogy abban egyáltalán nem vagyok biztos, a művész maga ilyen volt. A Vertigo Média forgalmazásában szeptember 29-től a hazai mozikban magyar feliratozással látható odavonzza elejétől a végéig a néző figyelmét, függetlenül attól, hogy ismeri-e az előzményeket.

Fassbinder kultikussá vált, a színdarabban és a filmben is elhangzott idézetét: “Az ember rossz. Végül mindent kibír. Mindent. Az ember kemény és kegyetlen, és mindenki kicserélhető a számára. Mindenki. Ezt kell megtanulnia.” – vegyük komolyan. Akkor is ha hiszünk abban, a kivétel igenis erősíti a szabályt. Miért is nem lepődöm meg azon, hogy ez is megfogalmazódik általa, áthallható értelmezésben:
“Amit megértesz, azon nem kell sajnálkozni, azt meg tudod változtatni. Csak azt kell sajnálni, ami érthetetlen.”

Fotók forrása: Vergito Média