Mit hívunk mi lazacnak? – Október 1-én a Trafó Galériába látogat a 2021-ban Turner-díjra jelölt Cooking Sections művészpáros

Szombat este Amikor a [lazac lazac [lazac]] c. performansz-előadásukat osztják majd meg az érdeklődőkkel, mely során a lazac nyomába erednek — egy olyan vadhal színének nyomába, amelyik értelmezésük szerint voltaképpen sem nem vad, sem nem hal (sőt, még csak nem is lazac).

Photography by Graeme Robertson

Egy több éves kutatásuk eredményeit tárják ezzel elénk, mely a lazacfarmok környezeti hatásait vizsgálja: kiterjed a lazactenyésztés különböző közösségeire, ökológiájára, a táplálékláncra gyakorolt hatására, és mindennek tükrében arra, ahogy a minket körülvevő világra tekintünk.

Az előadás még azt is megkérdőjelezi, hogy a környezetünkben általunk természetesnek vélt színek valóban annak tekinthetőek-e még egyáltalán, illetve rámutat, hogy a bolygónkra gyakorolt hatásunk hogyan befolyásolja a színérzékelésünket.

A két művész művész Skócia partjainál található Skye-szigeten végzett kutatásai rávilágítanak, hogy az ipari tevékenységek milyen hatással vannak a bolygó metabolizmusára, hogyan hozzák létre a kizsákmányolás új tájait, és mindez miként hangolja újra a világ érzékelésének árnyalatait és tónusait.

A Cooking Sections-t 2013-ban Daniel Fernández Pascual és Alon Schwabe alapította Londonban. Gyakorlatuk az élelem szűrőjén keresztül figyeli meg, kutatja és elemzi átalakulóban lévő tájainkat.

Projektjeik többek között a londoni Tate Britain, a Serpentine Gallery, az isztambuli SALT és a stockholmi Bonniers Konsthall, a párizsi Lafayette Anticipations, a berlini HKW, a londoni Delfina Foundation, a Taipei Biennále, az 58. Velencei Biennále, a Sanghaji Biennále, a Los Angeles-i Public Art Triennále, a Sharjah Építészeti Triennále és a Sharjah Művészeti Biennále, a Performa17, a Manifesta12 és New Orleans Triennálé kiállításain voltak láthatóak.

A müncheni Képzőművészeti Akadémia vendégoktatói voltak, jelenleg a londoni Royal College of Art egy stúdióját vezetik.

2021-ben Turner-díjra jelölték őket, a 2019-es Future Generation Art Prize különdíjasai, társadalmilag elkötelezett praxisukért jelölték őket a Visible Awardra. Daniel Fernández Pascual Being Shellfish című munkájáért elnyerte a 2020-as Harvard GSD Wheelwright-díjat.

Előadásuk előtt Mary Maggic kínai-amerikai művész és kutató performansz-előadását tekinthetik meg az érdeklődők, mely a környezeti toxicitásról való tudásokat ötvözi, középpontjában a “nyílt forráskódú ösztrogén” koncepciójával.

A program a Megtartó rendszerek. Eseménysorozat a gondoskodás és a megküzdés erővonalairól eseménysorozat részeként valósul meg a Trafó Galériában.