Szombat este Amikor a [lazac lazac [lazac]] c. performansz-előadásukat osztják majd meg az érdeklődőkkel, mely során a lazac nyomába erednek — egy olyan vadhal színének nyomába, amelyik értelmezésük szerint voltaképpen sem nem vad, sem nem hal (sőt, még csak nem is lazac).
Egy több éves kutatásuk eredményeit tárják ezzel elénk, mely a lazacfarmok környezeti hatásait vizsgálja: kiterjed a lazactenyésztés különböző közösségeire, ökológiájára, a táplálékláncra gyakorolt hatására, és mindennek tükrében arra, ahogy a minket körülvevő világra tekintünk.
Az előadás még azt is megkérdőjelezi, hogy a környezetünkben általunk természetesnek vélt színek valóban annak tekinthetőek-e még egyáltalán, illetve rámutat, hogy a bolygónkra gyakorolt hatásunk hogyan befolyásolja a színérzékelésünket.
A két művész művész Skócia partjainál található Skye-szigeten végzett kutatásai rávilágítanak, hogy az ipari tevékenységek milyen hatással vannak a bolygó metabolizmusára, hogyan hozzák létre a kizsákmányolás új tájait, és mindez miként hangolja újra a világ érzékelésének árnyalatait és tónusait.
A Cooking Sections-t 2013-ban Daniel Fernández Pascual és Alon Schwabe alapította Londonban. Gyakorlatuk az élelem szűrőjén keresztül figyeli meg, kutatja és elemzi átalakulóban lévő tájainkat.
Projektjeik többek között a londoni Tate Britain, a Serpentine Gallery, az isztambuli SALT és a stockholmi Bonniers Konsthall, a párizsi Lafayette Anticipations, a berlini HKW, a londoni Delfina Foundation, a Taipei Biennále, az 58. Velencei Biennále, a Sanghaji Biennále, a Los Angeles-i Public Art Triennále, a Sharjah Építészeti Triennále és a Sharjah Művészeti Biennále, a Performa17, a Manifesta12 és New Orleans Triennálé kiállításain voltak láthatóak.
A müncheni Képzőművészeti Akadémia vendégoktatói voltak, jelenleg a londoni Royal College of Art egy stúdióját vezetik.
2021-ben Turner-díjra jelölték őket, a 2019-es Future Generation Art Prize különdíjasai, társadalmilag elkötelezett praxisukért jelölték őket a Visible Awardra. Daniel Fernández Pascual Being Shellfish című munkájáért elnyerte a 2020-as Harvard GSD Wheelwright-díjat.
Előadásuk előtt Mary Maggic kínai-amerikai művész és kutató performansz-előadását tekinthetik meg az érdeklődők, mely a környezeti toxicitásról való tudásokat ötvözi, középpontjában a „nyílt forráskódú ösztrogén” koncepciójával.
A program a Megtartó rendszerek. Eseménysorozat a gondoskodás és a megküzdés erővonalairól eseménysorozat részeként valósul meg a Trafó Galériában.