Kiállítás és filmvetítés-sorozat a világhírű német filmkészítő és videóművész munkáiból, aki már évtizedekkel ezelőtt megtanította, hogy ugyanaz a képek iránti szenvedély és képekkel szembeni bizalmatlanság.
Az art quarter budapest koraősszel sajátos látás- és mozgókép-laborrá alakul, ugyanis Harun Farocki (1944-2014) művei töltik meg a budafoki műteremház és művészeti központ kiállítóterét. A Goethe-Institut és az aqb szervezésében megvalósuló program a német filmrendező és médiaművész eddigi legteljesebb magyarországi bemutatkozása, amely a galériatér videóinstallációi és filmjei mellett heti rendszerességű, beszélgetésekkel összekötött filmvetítéseket kínál.
Harun Farocki hűvös elemző és egyszersmind szenvedélyes kritikus, akinek a filmjei és videóművei szinte észrevétlen könnyedséggel tanítják meg a nézőknek, hogy mit jelent a képekbe belebeszélni és mi mindent lehet a képekből kiolvasni: röviden mindazt, amit láthatunk és ahogyan látunk. A több évtizedes alkotói pálya több mint száz filmje égetően aktuális kérdéseket vet fel a mozgóképek társadalmi szerepéről, az esztétika és a politika elválaszthatatlanságáról, a munka és az alkotás viszonyrendszeréről, érzékenységről, elkötelezettségről és szolidaritásról. A filmkritikusként majd egyetemi oktatóként is tevékenykedő Farocki jelentőségét az is mutatja, hogy műveiből korábban a New York-i MOMA, a londoni Tate Modern, a bécsi és a kölni Ludwig Múzeum vagy a párizsi Jeu de Paume rendezett tárlatot, valamint többször szerepelt a világ vezető kortárs művészeti kiállításán, a kasseli Documentán. Noha hatása tanítványain (elsősorban az ún. új berlini iskola egyik főalakján, Christian Petzoldon) keresztül később a filmes világban is erőteljes volt, alkotó éveinek jórészében mégis szükségből kellett a rövid- vagy a dokumentumfilmes formátum mellett döntenie, mozifilmjeit pedig gerilla-módszerrel, saját maga által fújt graffitikkal kellett reklámoznia. Első egész estés filmjének, az 1978-as Két háború közt-nek (Zwischen zwei Kriegen) a folyóirat-hirdetésében így válaszol a saját maga által feltett kérdésre: „A televíziónak vagy a mozinak készítette ezt a filmet? – Ezt a filmet a televízió ellen és a mozi ellen készítettem”.
Farocki tehát a vizuális modernség, a technológiai kép és elektronikus média egyik legfontosabb krónikása, aki folyamatosan kommentálja a filmtörténetet és eközben képalkotóként sajátos filmtörténetet, a váratlan összefüggések szövetét hozza létre.
Esszéfilmjei úgyszólván műfajt teremtettek, amely paradox módon izgalmas előfutára az újabb generációkat szocializáló Youtube-világnak, sőt nyomokban a későkapitalista prezentációs kultúra előzményei is felfedezhetőek bennük. Szigorú dokumentarista eszközökkel valósít meg egy poétikus és asszociatívan építkező képi világot, amelynek összetevői archívumok mélyéről, elfelejtett filmekből, újraolvasott és újraolvasandó könyvekből származnak. Egyedi filmtörténeti és médiaelméleti érdeklődése a kilencvenes évek derekától egyre inkább nagyszabású videóinstallációkban öltött testet. Az Ahogyan látunk/ As You See című tárlat időrendi értelemben a 80-as évek második felétől egészen a 2010-es évekig mutatja be Farocki munkásságát.
Fontosabb azonban a kronológiánál a tematikus szál, amely az esszéfilmekből kiindulva a beállítás-ellenbeállítás játékával építi fel Farocki filmjeit, videóinstallációit. A kiállítás arra fókuszál, hogy miként változik a képeket előállító technológia, és hogyan terjesztik és gyűjtik, hogyan használják ezeket a képeket a mindenkori hatalom intézményei. Farocki filmjei a vágóasztal és duplamonitoros kivetítés egyszerre régimódinak és mégis trendinek ható lehetőségeit alkalmazva vissza-visszatérően reflektálnak az optikai médiumok és a hadiipar hagyományosan szoros kapcsolatára, a technológiatörténet sokszor meglepően emberi útjaira és zsákutcáira. A kiállításnak a címét is kölcsönző esszéfilmjéről a következőképpen ír a rendező: „Az Ahogy látunk című filmem játékfilm, gazdag cselekménye van. Mesél a pornográf magazinokban szereplő lányokról, akiknek nevet adnak, és a névtelen halottakról a tömegsírban, a gépekről, amelyek olyan csúnyák, hogy álarcnak kell védenie a munkás szemét, és a motorokról, amelyek túl szépek ahhoz, hogy a hűtőmaszk elrejtse őket, a munka technikáiról, amelyek ragaszkodnak a kéz és az agy együttműködéséhez, vagy véget akarnak vetni annak.
Az Ahogy látunk című filmem esszéfilm. A jelenlegi véleményapparátus egy nagyszájú és talán mindent felfaló iratmegsemmisítő. A maradék fecnikből új szöveget készítek, kincsekre vadászom. A filmem sok részletből áll, és sok kép-kép és szó-kép és szó-szó kapcsolatot teremt közöttük, így egy egész estét képes kitölteni. Olyan formát kerestem és találtam, amelybe kevés pénzből sokat lehet tenni.“
Az Ahogy látunk című kiállítás középpontjában, képek és szövegek oszcillációs mezőjében tehát végső soron a háború kérdései állnak. A szubjektumközpontú Kezek kifejezésétől a szubjektumtól búcsút vevő Szem/gép-ig, valamint a kizárólag már előzetesen létező anyagot, többek között biztonsági és közlekedési kamerák képeit használó Ellen-zenéig, illetve az Antje Ehmann-nal közösen létrehozott filmtörténeti installációig A háború trópusai-ig. A kiállítás válogat a szintén Antje Ehmann-nal közösen megszervezett és vezetett, kontinenseket és kultúrákat átívelő közös workshop-sorozat az Egy beállítás a munkáról rövidfilmjeiből is, illetve egyfajta személyes adalékként és a kép-szó viszonyok sajátos értelmezési felületeként Farocki saját (eddig még nem bemutatott) társadalomkritikai, politikai pólógyűjteményének a darabjai is megtekinthetőek a kiállításon.
Walter Benjamin a híres, 1936-os, a technikai reprodukció kérdésének szentelt tanulmányában politikai lehetőséget látott a mozgóképre jellemző befogadásmódban és figyelemökonómiában (a szétszórtság, szórakozás szemben a hagyományos összpontosítással, kontemplációval). Harun Farocki hasonlóan hisz a szétszórtságban és az egybegyűjtésben, képei pedig tűnődőek, tanulságosak és izgalmasak.
Harun Farocki 1944-ben született a német fennhatóság alatt álló Csehszlovákiában, és a Német Filmművészeti és Televíziós Akadémián tanult 1966 és 1968 között, később ott oktatott. Filmrendező pályája a diákmozgalmak idején indult. Négy és fél évtizedes alkotói periódusa során több mint100 filmet (rövidfilmek, dokumentumfilmek, esszé- és játékfilmek), hangjátékokat és videóinstallációkat készített. 1974 és 1984 között a szerzője és szerkesztője volt a Filmkritik című müncheni folyóiratnak. 1993 és 1999 között Farocki vendégoktató volt a Berkeley Egyetemen, 2006-tól kezdődően pedig Berlinben majd Bécsben volt professzor. Mestere és alkotótársa volt többek között az Új Berlini Iskolának filmrendezőinek. A kilencvenes évek második felétől Farockinak számos csoportos és egyéni kiállítása volt múzeumokban és galériákban világszerte. 2014-ben hunyt el, írásainak ötkötetes kiadása az idén jelent meg.
Ahogy látunk/As You See
Harun Farocki művei
The Works of Harun Farocki
aqb Project Space
10.09. 2022. – 06.11. 2022.
Megnyitó: 2022. 09. 09. 18. óra
A kiállítást megnyitja: Dr Evelin Hust, Antje Ehmann
Kurátor: Kukla Krisztián
Grafika: Borsos János
A kiállításon szereplő művek:
A kezek kifejezése/ Der Ausdruck der Hände (video, 1997, 30 perc)
Ahogy látunk/ Wie man sieht (video, 1986, 72 perc)
Interfész/Schnittstellle (video, 1995, 25 perc)
A háború trópusai/ Trophen des Krieges (ötcsatornás video, 2011, 35 perc)
Azt hittem foglyokat látok/ Ich glaubte Gefangene zu sehen (kétcsatornás video, 2000, 23 perc)
Szinkronizálás/ Synchronisation (video, 2006, 3 perc)
Szem/gép 2. Auge/ Maschiene 2. (kétcsatornás video, 2000, 15 perc)
Szem/ gép 3 Auge/ Machine 3. (kétcsatornás videó,
Ellen-zene/ Gegen Musik (video, 2004, 24 perc)
Egyetlen beállítás a munkáról / Labour in a single shot (válogatott rövidfilmek)
A kiállításhoz kapcsolódó filmvetítések:
2022.szeptember 13. 19 óra Harun Farocki : Csendélet/ Stilleben. (1997. 56 perc) meghívott előadó: Hornyik Sándor
Szeptember 20. 19 óra Harun Farocki: A munkások elhagyják a gyárat/ Arbeiter verlassen die Fabrik (1995, 36 perc) meghívott előadó: Csobó Péter
Szeptember 27. 19. óra Harun Farocki: A világ képei és a háború lenyomata/ Bilder der Welt und Inschrift des Krieges (1988, 75 perc) meghívott előadó: Ungváry Krisztián
Október 10. 19. óra Harun Farocki: Két háború között/ Zwischen zwei Kriegen (1978, 83 perc) meghívott előadó: Kricsfalusi Beatrix
Október 18. 19 óra Harun Farocki: Összehasonlításképpen/ Zum Vergleich (2009., 61 perc) meghívott előadó: Szolnoki József
November 5. szombat 19 óra, finisszázs: Harun Farocki: Nem kockázat nélkül/ Nicht ohne Risiko (2004. 50 perc)
meghívott előadó: Kocsis Ágnes
Forrás: art quarter budapest