„Utazzatok versek mentén” – Margófeszt 2022 – Szentgyörgyvár

Szerző, fotók: Tóth Judit Nikoletta

Eddigi életemben mindig elkerültem Zalát. Vagy Zala került el engem. És persze ez így nem is teljesen igaz, csak a Keszthely-Hévíz-Balatongyörök hármas, ahol eddig már töltöttem el jó néhány szabadnapot, nem mutatja meg Zala megye igazi arcát, sokszínűségét. Maximum az ott élő emberek természetes kedvességéből sugárzik át valami, amit nem mindig tudok érdek nélküliek tekinteni. (Hiszen mégiscsak ott költöm a pénzemet.)

Most bemerészkedtünk Zala távolabbi zugaiba. Részben vitt csak a kortárs magyar irodalom iránti szükségletem. Odautazásom másik oka – hogy stílusos legyek – ennél prózaibb, de lelket melengető. Boncodföldén látogattam meg egy autista fiataloknak otthont biztosító házat. Ha valakiben kérdéseket vetne fel mi az igazi szeretet és gondoskodás, annak ezt a helyet is ajánlom. Helyrerakja a nyávogókat. Ahogy felismerés is, ezen a tájon a légvonalban alig pár kilométerre lévő települések között a közösségi közlekedés hosszabb, mint a gyaloglás.

Cserbenhagyott minket a fesztivál busza is. De ezt is elfeledtette az a német úr, aki felvett minket az út szélén. Zavart angolsággal írtam le neki, hogy a „next village-ben” mennyire jó „hungarian litrerature festival” zajlik és vasárnapig mindenképpen nézzenek át Hévízről, mert élő zene is van. Meg biztosan jó borok. Őszinte voltam, nem csak hálás, mert egy óra késessel csatakosan megérkeztünk Szentgyörgyvárra, a 2. vidéki Margófesztre.

Rendszeres látogatója vagyok az egy évtizedes fővárosi fesztiválnak. Szükségét érzem a legnagyobb gondolkodóink ilyen fajta közelségének. Emberi léptékű, nem a magánszféra falai közé les be az olvasó ezeken az alkalmakon, a minimálisan irányított, sokkal inkább spontán író-olvasó beszélgetések teszik máshová a nézőpontot. Gondoljuk csak bele, egy nyomtatott interjú esetében sem tud annyira önmaga maradni válaszaiban a kérdezett. Így volt ez Kemény István templomkerti beszélgetése esetén, amelyet maga a kérdező is igen személyes hangvételűvé tett az általa kiválasztott kedvenc verseivel, amelyet a költő olvasott fel.

Az első este csúcspontjaként meg ott várta a nagyszínpadon a Rájátszás búcsúkoncertje. Nagy kár, hogy jómagam egyetlen ilyen módon meghirdetett eseményre sem megyek el, és a Zalai túrával ellentétben ezen nem is változtattam. Ez nem minősíti a produkció színvonalát, értékítéletet sem jelent. A búcsú fogalmáról alkotott sajátos viszonyomból fakad. Az igazság az, hogy azért nem járok búcsúkoncertekre, mert az igazi búcsúba beleszakad az ember szíve. Éppen ezért csak a beállásnál néztem meg a srácokat még egyszer így, egyszerre. Az együttes energiájuk úgyis itt marad. Azt VISZEM MAGAMMAL, ahogy ma reggel Szentgyörgyvár és a szélesebb környéke emlékét. Tapasztalatom mondatja velem, hogy remélem jövőre újra találkozunk.
Sejtettem, Kemény István is valahogy így van ezekkel. Meg is találtam egy 2011-es versében.

Kemény István: Búcsúlevél

Édes hazám, szerettelek,
úgy tettél te is, mint aki szeret:
a tankönyveid és a költőid is
azt mondták, hű fiad legyek.

Hű is voltam, fel is nőttem,
cinikus ember se lett belőlem,
csak depressziós, nehéz és elárult,
bezárt cukorgyár a ködben.

Őzek fáznak a szántáson
vagy egy kisváros, alig látom.
Ígértél nekem egy titkot, hazám, hogy
mi a fontos a világon.

Hogyha néha belekezdtél,
az se volt baj, hogy nem szerettél,
majd szeretsz mást vagy magadat, nem baj,
de egyszer csak öreg lettél.

Gonosz lettél, vak és régi,
egy elbutult idegen néni,
aki gyűlöletbe burkolózva még
ezer évig akar élni.

Nem kértél, hogy mosdassalak,
annyit se morogtál, hogy hagyjalak,
mint egy szőnyeg, feküdtél a semmin,
elárulni se hagytad magad.

Az én teám közben elforr,
nem vagyok az már, ki voltam egykor,
az életem nagy happy end nélkül is
véget érhet, mint egy verssor.

Azt játszod, hogy nem is hallasz,
túl nagy énfölöttem a hatalmad.
Hozzád öregszem és belehalok, ha
most téged el nem hagylak.

Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet.
A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek.

Maradok tisztelettel,
TJN

,