“A látszat ellenére” – Mark Greaney: A Szürke Ember

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Nagyon óvatos vagyok azon a téren, hogy egy történetet, ha regény az alapja, inkább először elolvasom, minthogy a filmes verzióját megnézzem. Óvva a saját fantáziám, hiszen a filmen már nem az enyém, a rendező irányít engem is. Így vagyok ezzel a Netflix történetének eddigi legdrágább költségvetésű filmjével is. A történet alapjául szolgáló, magyarul Tamás Gábor fordításában, az Agave Könyvek gondozásában megjelent Mark Greaney első regényét is inkább olvasom először, mint nézem. És persze van olyan is, amikor már nem nézem meg a filmet, vagy csak jóval később, mint az olvasmányélményem idejében.

Az 1967-es születésű amerikai novellista – aki a thrillerekben találta meg saját stílusát, – Green man című története szinte azonnal bestseller lett hazájában, majd a világon szinte mindenhol. Nem tudom megítélni és megtippelni sem, hány család nézi majd meg filmen Courtland Gentry történetét. Aki jó ember létére a legjobb gyilkos is. Komoly ellentét van ebben az alaphelyzetben. A Szürke Emberként ismert “ragadozó” a fedett műveletek világában legendás státusszal bír, mindig csendben, sokszor a lehetetlent végrehajtva végzi el munkáit, majd válik teljesen köddé. A célpontjainak nincs esélyük menekülni előle. És a vele együtt a Közel-Keleten, majd az egész Európán átutazó olvasó akár unatkozhatna is ettől a rengeteg vértől átitatott regényétől, ha annak alakulását nem határozná meg a tény: az üldözőből üldözötté válik és a Szürke Ember menekülni kezd az ellene felbérelt gyilkosok elől.

Mark Greaney, korunk egyik legnépszerűbb thrillerszerzője nem aprózza el az emberi test kiszolgáltatottságának leírásait. Részletesen, már-már naturálisan szemlélteti a testek sérüléseit, amelyek emberi mivoltukat elveszítve tárgyiasulnak el a történet során. De muszáj kiemelni azt is, mennyire élvezettel vezeti le minden érintett, így nem csupán a főhős kristálytiszta logikáját, amely mögött mindig megcsillannak a szereplők érzelmei is, így ettől marad ez a történet mégis emberi. A fővárosunk pesti belső kerületének leírása pedig szinte azt az érzést kelti bennem, nem csak járt erre az író, de jól is ismeri azt.

Talán ettől nem szükséges a véres valóságot fekete-fehérben ábrázolni, mint a Kill Bill egyes részleteiben. A főhőst itt nem a bosszú hajtja, “csupán” az életösztöne. Ami a film egyik jelenetében elhangzik, a Szürke Emberben mindez ellentétes:
“A bosszú sohasem tisztás. A bosszú erdő, könnyű eltévedni benne. Könnyű elfelejteni, honnan jöttél.”
Valahogy így mondanám: Court-őt sosem a bosszú hajtja, ez vezeti minden ember teremtette dzsungelben át a fényre. És az sosem felejtette el honnan jött, kinek mit köszönhet, kiben higgyen. Mert annak ellenére tudja ki tartozik igazán hozzá, hogy minden látszat ez ellen szól. Ezért szerethető akkor is, ha a harminchat fejezetre tagolt, róla szóló történetben legalább ennyien esnek áldozatául.

A Szürke Emberből készült a Netflix eddigi legdrágább, 200 millió dolláros költségvetésű filmje.

https://agavekonyvek.hu/konyv/krimi/a-szurke-ember/