“Ide mindig hazatérhetek” – Beszélgetés Szaszki Tamás természetfotóssal

© Szaszki Tamás

Tóth Judit Nikoletta interjúja

Egy közös ismerősünk, akinek egy közösségi oldalon vagy az ismerőse, hívta fel a figyelmemet a személyes oldaladon közzétett természetfotóidra. Tényleg lélegzetelállító a legtöbbjük. Ki vagy te, és hogyan lett ilyen szoros kötődésed a természettel?

Szakszi Tamás

– Szaszki Tamás vagyok. 1986. július 7-én Vácon születtem. Édesapám vanyarci származású, és én is itt nőttem fel. Gyerekkorom óta a természet és annak szeretete meghatározója az életemnek. Minden szabadidőmet kint töltöm, amennyit csak lehet. Számomra nagyon fontos a természet közelsége, nem tudnék és nem is szeretnék másképp élni.

© Szaszki Tamás

Hogyan jöttél rá arra, amit ennyire szeretsz, azt így meg is tudod közelíteni és visszaadni?

– A természetfotózás, mint hobbi, 2010-től van jelen az életemben. Akkor ragadtam először fényképezőgépet a kezembe és kezdtem el a számomra szép pillanatok megörökítését. Mivel ez a eszköz még csak egy kis kompakt gép volt, nagyon sok kompromisszummal is járt. Akkoriban még nem is nagyon mutogattam másoknak a fotókat, csak úgy magamnak készítettem őket. A változás 2012-ben jött, amikor már egy jobb gép vásárlására szántam el magam. Ez sikerült is, és egy Fuji Finepix HS20 EXR típusú gép boldog tulajdonosa lettem. Ez a gép már sokkal nagyobb zoom átfogással bírt, külön makrófunkcióval és sok beállítási lehetőséggel rendelkezett. Az első pár kép elkészülte után gondoltam rá először, hogy ezeket a képeket már érdemes megmutatni másoknak is.

© Szaszki Tamás

Soha nem gondoltál arra, hogy a fotográfia más műfajában is kipróbáld magad?

– 2013-ban volt itt Vanyarcon egy Srt Rally futam. Gondoltam, azon is kipróbálom magam és a gépet. Ugyanebben az évben egy Off Road rendezvényen is részt vettem, mint néző. Természetesen a gép akkor is nálam volt. Ezen két alkalom alatt gyorsan rá is jöttem, hogy ez nem nekem való világ. Voltak jó képek, de nem volt benne semmi érzelem, és utólag visszanézve is közömbös voltam e tekintetben. Így hamar rájöttem, hogy a természetfotózás az, amit szívvel lélekkel tudok művelni és számomra ez rendkívül fontos. A mai napig is azt vallom, ha csinálom, azt azért csinálom mert szeretem. Amíg ez az érzés megvan addig és nem tovább. Szimplán hivatásból vagy megélhetésből nem csinálnám egy percig sem. Itt illik megjegyeznem, hogy esküvői és egyéb családi fotókat csak a saját rokonságomban vállaltam el, de még azt sem felhőtlen örömmel. Az oka pedig nagyon egyszerű: nem tudnám szeretni ezt a fajta tevékenységet. A másik oka, hogy gondoltam rá mindig, mások megélhetését, hivatását, munkáját ne rontsam azzal, hogy én ingyenesen elmegyek fotózni.

© Szaszki Tamás

Mi a polgári foglalkozásod?

– Jelenleg egy mezőgazdasági kft.-nél dolgozom Bercelen, így munkaidőben is tudom élvezni a természet szépségét, még ha korlátozva is. Mivel alkalmazott vagyok, így kötöttebb munkaidőben. Ha fotózni nem is mindig, de legalább megpillantani valami szépet, arra gyakran van alkalom. Feladataim között sok minden szerepel, az állatok gondozásától, a villanypásztorok telepítésén, a fűnyíráson át egyéb telepi karbantartáson keresztül, néha még traktorra is ülök, ha épp arra van szükség.

© Szaszki Tamás
© Szaszki Tamás

A fotózás és a képeiden visszaköszönő harmónia akkor kizárólag ösztönös és autodidakta fejlődés eredménye?

– A fotográfiát iskolai szinten sosem tanultam. Egy-két szakmai könyvet elolvastam, hogy tudjam mit, miért csinálok vagy épp mikor, mit állítsak, de hasznosnak bizonyultak az interneten közzétett videók is, amiben magyarázatot adtak arra mikor milyen gépet, objektívet vegyen az ember, és azt hogyan használja. A fotós sulira komoly igényem sosem volt, mivel a kezdetektől tudtam, hogy hivatásból nem csinálnám. Viszont rengeteget gyakoroltam, így az első gépemet hamar ki is merítettem, már ami a tudását illeti.

© Szaszki Tamás

Jómagam is Nógrád megyei születésű vagyok. Egy közeli barátom mindig azt mondja, bármi történt velem, bármilyen hatás is ért itt gyermekkoromban, de az, hogy ezt a tájat láttam magam körül minden nap, annak hatalmas ereje van. A te képeid jellemzően itt készültek ugye?

– Fotóim nagy többsége itt Nógrád megyében, azon belül is Vanyarc és Bercel határában, valamint a környező falvak tavainál készülnek. Előfordul, hogy elkirándulok más tájakra is. Tavaly ősszel csak a darvak kedvéért Hajdúböszörmény határába is el tudtam menni, és nagyon jó érzés volt ott is, kicsit más tájat látni és a darvakban gyönyörködni. A Börzsönybe is szívesen ellátogatok, már csak azért is, mert gyerekkorom nyaralásai is oda kötöttek. Édesanyám kemencei származású, és élnek még ott rokonok, ismerősök most is.

© Szaszki Tamás

Vanyarchoz köthető az, hogy Madách Imre Veres Pálék itt található kastélyában olvasta fel először a barátainak Az ember tragédiáját. Mikszáth Kálmán ezt fokozta azzal a véleménnyel, hogy a mű legfontosabb gondolatai is ezen a környéken születtek. Téged mi tart ezen a tájon?

– Lakóhelyemet Vanyarcot és környékét nagyon szeretem. Gyönyörű vidék ez, és igen gazdag élővilággal rendelkezik. Nagyvadjainkból megtalálható itt az őz, gímszarvas, dámszarvas, vaddisznó és a muflon is. Pont ez az, ami nekem igazán kell és egy igazi pluszt adott az, hogy nemrégiben itt is volt medveészlelés. (Nem titkolom nagyon örülnék neki, ha lencsevégre tudnám kapni.) Ez a természeti gazdagság az, ami igazán itt tart és a hely ismerete. Amikor az ember tudja mit, mikor és hol keressen, nagyon sok szép élménnyel tud gazdagodni. Nem tudnám elképzelni, hogy máshová költözzek. Biztosan vannak különleges helyek az országban és a világban is, és nagyon szívesen megnéznék sok gyönyörű vidéket, de csak úgy, hogy ide mindig hazaérkezhetek.

© Szaszki Tamás

– Online téren kívül voltak már láthatóak a képeid?

– Kiállításom még nem volt. Ennek legfőbb oka egy 2021 augusztusi baleset, ami leginkább a saját hibámból, naivságomból ered. A fotóimat egy pendrive-on tároltam és nem csináltam róla semmilyen biztonsági mentést vagy másolatot. Ahogy lenni szokott, ez az eszköz sok-sok év után egy pillanat alatt mondta fel a szolgálatot, amikor fotót készültem menteni rá. Természetesen megpróbáltam szakemberrel megvizsgáltatni az eszközt, hogy maradt-e rajta menthető adat, de sajnos alig 20 kép volt az, amit vissza lehetett nyerni belőle. Nagyon nagy lecke ez számomra, és akkor nagyon el is szomorított, de egy új lendületet is adott. Így most már ennyivel is tapasztaltabban megyek tovább a természetfotózás gyönyörű útján. Azóta minimum 2, de inkább 3 helyen mentem el a fotókat.

© Szaszki Tamás
© Szaszki Tamás

Maguk a fotók milyen technikával készülnek?

– A fotóim mind digitális technológiával készülnek. Jelenleg két géppel “dolgozom”. Egy Nikon D3200-as és egy Nikon Z5-ös fényképezőgépet használok. Ezekhez tartozik 3 objektív (17-70, 70 – 300 és egy 150 – 600 mm-es ). Mindhárom objektív kompatibilis mindkét vázzal, mivel a Z5-öshöz rendeltem átalakító adaptert is. Ez azért fontos nekem, mert így sokkal kevesebbet kell az objektíveket cserélgetnem, és így kevésbé jutnak be különböző szennyeződések a gépek szenzoraihoz és a bajonettzár sem használódik annyira, mintha fél óránként cserélgetnem kellene őket.
Nyomtatott verziók a fotóimból még csak egy alkalommal készültek. Akkor is csak pár darab, de azok megtekinthetőek voltak a FeHoVa-n is egy ott, a saját termékeit kiállító cég standján. Ehhez egy korábbi munkahelyemből adódóan nyílott lehetőség, amiért mindig hálás leszek az akkori volt főnökömnek.

© Szaszki Tamás

Ezen túl nem gondoltál még arra, a nagyobb nyilvánosság akkor is megmutasd magad a képeken keresztül?

– Jómagam még nem jelentettem meg saját úgymond fizikai albumot. A közösségi oldalon mutatom meg a fotóimat, de ott teljesen nyilvánosak, így bárki megtekintheti azokat. Korábban 2012-2013 környékén még előszeretettel küldtem be az RTL Klub csatornának fotókat, amit igen szép számban és gyakorisággal, akkor az időjárásjelentésben is lehetett látni. Bevallom, jóleső érzés volt a nevemet látni a televízió képernyőjén. Mégis ezt az utat később nem jártam tovább. Jelenleg a közösségi oldalon kívül az Időkép regisztrált tagjaként oda is töltök fel fotókat.

© Szaszki Tamás

Utómunkálatokat végzel a képeken?

– A képi utómunkát mindig csak a legszükségesebbekre igyekszem lekorlátozni. Ilyen például a retusálás, amikor egy folt kerül a képre (általában porszem van az objektíven) és zavarólag hat. Vagy egy nem éppen esztétikus tereptárgy, ami szintén zavaró lehet, így azt azért igyekszem eltüntetni. Továbbá mivel a fotókat közösségi oldalra töltöm fel így előre le is méretezem, mert ha teljes felbontásban tölteném fel, akkor feltöltés közben vagy utána az oldal tömöríti a fotót, ami nagyon sok minőségromlást okozhat a képeknél. Így is látható az utólagos tömörítés az oldalon, de élvezhetőbb marad a fotó. Vannak bizonyos esetek amikor jobban hozzá kell nyúlni egy-egy fotóhoz. Ilyen például egy ellenfényben készült kép, ahol a részletek is kellenek. Ilyenkor nincs más választás, neki kell ülni.

© Szaszki Tamás

Az az igazság, engem legjobban az állatképeid fogtak meg. Látni, és ezáltal érezni rajtuk, ahogy az állat érzékeli a jelenlétedet. A figyelem. Sokat jelentenek neked ezek a pillanatok ugye?

– Az állatokkal való találkozás számomra mindig nagyon nagy élmény. Ezért is igyekszem amennyire lehet közel kerülni hozzájuk. Nagyrészt cserkelve fotózom őket! Ritkán ülök lesbe. Szeretem, ha mozgásban tudok lenni. Gyakran már nagy távolságból észre tudom venni őket és ilyenkor nagyon jó élmény becserkelni őket. Ez sokszor azzal is jár, hogy szinte kúszva a fűben közelítem meg őket! Így is nagyon gyakran észrevesznek. Az esetek többségében természetesen el is szaladnak, főleg ha a szél is ellenem fordul. Viszont gyakran be is várnak egészen közel.

© Szaszki Tamás
© Szaszki Tamás

Most az jutott az eszembe, egyszer Lajkó Félix azt mesélte, egy mezőn egy egész tehéncsordának hegedült. Jobbára félelemből nem merte abbahagyni a játékot, amitől a többségben lévő állatok megnyugodtak. Van valami olyan élményed az állatok közeléből, ami emlékezetes?

– Egy kedves élményem egy fiatal őzbakhoz köthető, aki igen furcsa játékot űzött velem! Amikor már-már úgy éreztem, hogy tudok fotózni mindig elindult és csak újabb 100-150 méter után állt meg. Biztos voltam benne, tudta hogy ott vagyok. Negyedszeri próbálkozás után sikerült lefotóznom őt. A sikerélmény és az izgalom része is megvolt. Bevallom élveztem is ezt a kis játékot.
A lesből történő fotózást inkább akkor alkalmazom, mikor a széljárást nem tudom figyelni a változó iránya miatt. Továbbá itthon a kertben a madáretetőnél ülök még lesbe. Számomra a kert is egy olyan hely, ahol a természettel nagy összhangban lehetek. (Másik igen kedvelt elfoglaltságom a kertészkedés.) Télen az etetőnél rendkívül nagy a forgalom. Mivel jelentős mennyiséget etetek, így a madárállomány sűrűsége is igen jelentős és fajgazdag (verébtől kezdve a szajkóig) minden madarat szívesen látok vendégül. Tavasszal pedig örömmel nézem, ahogy szorgosan tisztogatják a virágzó gyümölcsfákat. Nyáron pedig a nagy melegben külön gondolok rájuk, amikor az öntözővizet használom, a víztárolókat mindig úgy töltöm fel, hogy a madaraknak legyen hozzáférhető rész, ha megszomjaznak. Van egy kedves emlékem a madáretetős lessel kapcsolatban is! Mivel mobil lessátrat használok még, így bárhol fel tudom állítani az etető körül. Egy délelőtt kint ültem és vártam a tollas vendégeket. A nap a hátam mögül sütött, így én teljesen észrevétlen tudtam lenni a lessátorban. Egy hosszabb eseménytelen idő után gondoltam azért talán nem lesz gond, ha kicsit átmozgatom a végtagjaimat. Kis mozdulatokat téve, szemem a gép keresőjéről nem levéve próbáltam mozogni a lesben. Ekkor jött a meglepetés. Egyszer csak két karom jelent meg a keresőben, ami egyenesen nekem volt szegezve. Egy karvaly csapott le az objektív elejére. Valószínű, hogy a kis mozdulatok miatt tévesen érzékelt. Azt hitte apró madár mozog és akcióba lendült! Meg is lett az eredménye. Megijedtünk mind a ketten, mert az utolsó pillanatban ismerte fel a helyzetet és váltott irányt. Gyorsan kiugrottam a lesből, még láttam ahogy sebesen tova repül majd pár házzal odébb egy diófán leszállt. Gondolom őt is meglepte a nem várt eredmény.

© Szaszki Tamás

Gondolkodsz azon, hogyan lehet ebben a már-már irigylésre méltó belső harmóniában tovább fejlődni?

– A fotós felszerelésem fejlesztése az szinte természetesnek mondható. Idővel minden gép megadja magát, és ezek sem örökéletűek. Bár az tény, hogy nagyon vigyázok rájuk.
A másik ami nagyon fontos, hogy a képeimből most már szeretnék külön nyomtatott képeket, fotókönyvet is, és a falinaptár ötlete is megfordult már a fejemben. Továbbá szeretnék idén is részt venni a Magyarország 365 fotópályázaton, ha ismét kiírásra kerül, és ezen felül más pályázatokon is szeretnék majd nevezni pár fotóval.

Ami még kiemelt célom a jövőben, hogy sokkal több időt tudjak a természetfotózással tölteni. Ennek a legfőbb oka nagyon egyszerű: “Fotózni nem akkor megyünk, amikor időnk van rá, hanem akkor, amikor olyan az idő.”

https://www.facebook.com/tamas.szaszki

© Szaszki Tamás