Szerző, fotók: Marity Mira
Ahogy forgatom a Scolar Kiadó gyönyörű albumjának a lapjait, egy idézet ugrik be George Moore-tól: „”Az ember körbeutazza a világot, keresve azt, hogy mire vágyik, majd hazamegy, és megtalálja.” Milyen elcsépelt frázisnak tűnik, mégis szinte belém hasít a felismerés, amikor egy-egy külföldi útról hazatérek, és a kedvenc itthoni tájaimon folytatom a barangolást. Újra és újra rádöbbenek, mennyire csodálatos az országunk.
Látványos és okos könyv
A Magyarország világörökségei című impozáns és illusztris kötet egy életre szóló kincs. Nagyszerűsége abban rejlik, hogy érdekfeszítően informatív módon, ugyanakkor olvasmányosan mutatja be hazánk UNESCO világörökségi listáján szereplő helyszíneit. A könyvben illusztrációként csatolt fényképek kiemelkedően színvonalasak, a leírások melletti kék szövegdobozokban érdekes kiegészítő információk és jegyzetek vannak az adott helyszínnel kapcsolatban. Így nem csak tényadatokat, hanem történelmi kitekintést, néprajzi kuriózumokat, művészeti jellegű magyarázatokat is olvashatunk a tájakról, épületekről és településekről, természeti tájakról. Olyan ez, mint egy látványos és lebilincselő tankönyv, amit minden magyar embernek érdemes lenne ajánlott olvasmányként forgatnia.
Hányat tudnál felsorolni?
Ahogy nézem az album első és hátsó borítóján a csinos kollázst, ismerős helyszínek köszönnek vissza. Hortobágy, a Budai vár, Visegrád, Margit-sziget, Aggtelek… megpróbálom felidézni középiskolás tanulmányaimból, hogy vajon hány UNESCO-s hazai helyszínt tudnék felsorolni. Hollókő és környéke, ahol rusztikus hangulatú, vidám és színpompás palóc húsvétokat töltöttem. Az Aggteleki karsztvidék, ahol számtalan varázslatos és extrém nehézségű barlangtúrát megjártam. A Pannonhalmi apátság, ahol a levendulaillatú nyár szélben másztam fel az ország egyik legszebb lombkorona ösvényére. A Hortobágy, ahol Szent György napján kunkorodó szőrű rackajuhokat csodáltam meg a Kihajtási Ünnepen. A Fertő-tó és környéke, ahol jó kedélyű, pálinkázós hajókiránduláson vettem részt. Budapest, a maga káprázatos archaikus várnegyedével, ahonnan megigézve bámultam le a selyemfényű Dunára, egy pohár rozéval a kezemben, egy alkonyatba hajló augusztusi borünnepen. A Tokaji borvidék, ahol a legnemesebb aszúink mézédes szőlőszemeit érleli a napfény.
Ezek az élmények felejthetetlen emlékekké avanzsálódtak bennem, de az bizony nem mentség, hogy így is majdnem kifelejtettem Pécset. A mediterrán várost már többször látogattam, ám a listán szereplő ókeresztény sírkamrákat sajnos még nem láttam. Ezért is nagyszerű apropó a könyv olvasása, hogy pótoljam a hiányosságaimat. Ezekről a kiemelt kulturális, vagy történelmi jelentőségű és értékű helyekről ugyanis illik tudni, és azokra érdemes ellátogatni.
Várólistán a további magyar csodák
Nagyon tetszik a könyv tematikus elrendezése, amely amúgy színkód alapján is elkülöníti a tartalmakat. A „kék” bekezdések a világörökségi védelmi listán ténylegesen található helyszíneket szedi csokorba. A „barna” fejezetek azokat a tájegységeket, természeti és kulturális kincseket tárgyalja, amelyek az UNESCO várományosi listáján szerepelnek, és vélhetőleg-remélhetőleg a jövőben belekerülnek a jegyzékbe. Az album végén bónuszként „sárga” főcímekkel további magyar vonatkozású világörökségeket is felsorol a szerző, Illés Andrea, aki kulturális-művelődéstörténeti szakíró. Ez a Kárpát-medencei kitekintés adja a könyv exkluzivitását, és teszi komplexszé azt az élményt, amit ez a tartalmas, almanach szerű kötet nyújt.
Engedjünk a csábításnak!
A Scolar Kiadó informatív kiadványaiban azt is szeretem, hogy hatalmas vágyakozásokat generálnak az olvasóban. Amit ők ajánlanak, bemutatnak, oda érdemes elmenni, azt érdemes kipróbálni. Náluk az információ „árukapcsolással” érkezik, olyan aspektusból megvilágítva az adott témát, hogy egyszerűen nem lehet nem érdeklődéssel olvasni. Ha Hollókőről írnak, akkor széles spektrumban mutatják be a palóc kultúrát és építészetet, folklórt és szokásokat. Tokajt nem csak a borvidék oldaláról írják körbe, hanem szellemi és kulturális központként, hozzácsapva egy remek aszú- és borkülönlegesség ajánlót. A Hortobágyi etapnál nem csak a ’puszta-csikós’ duóról esik szó, hanem a tanyavilág jellegzetességeiről, az ártéri ligeterdők és mocsarak különleges flórájáról és faunájáról, és a pásztorművészet egyedi sajátosságairól is.
A várólistán szereplő helyszínekkel kapcsolatban (hivatalosan Magyar Várományosi Lista) nagyon sok plusz ismeretanyag birtokába jutunk. A Dunakanyar, Esztergom és Visegrád környéke méltán került bele az előválogatásba. A Pilisben és Visegrádi-hegységben meghúzódó egykori királyi birtok és erdő európai viszonylatban is páratlan. A Balaton-felvidék időtlen bája és természetes idillje nem csak a magyarokat, hanem bárkit a világon lenyűgözhetnek. A Hévízi-tó ellenállhatatlan szépsége, tavirózsákkal pöttyözött türkizkékje, bizonyított gyógyhatása mind-mind biztosítékok arra, hogy ott van a helye az UNESCO válogatott listáján.
A Magyarország világörökségei című album örömolvasással ajándékoz meg. Büszkeséggel, vágyakozással és örömmel tölti el az embert, hogy ennyi megkapó, értékkel és szépséggel teli helyszín van hazánkban. Informálódjunk és olvassunk róluk, ha tehetjük, látogassunk el minél több helyre, és érezzük át a hangulatukat. Ehhez nyújt segítséget a Scolar Kiadó nívós és dekoratív kötete, amely minden házikönyvtár kiemelt kincse lehet.
https://www.scolar.hu/magyarorszag-vilagoroksegei-atdolgozott