Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Nagyon ritka pillanata az életemnek amikor tisztán tudatosan építem a tevékenységeket magam körül. Jellemzi persze ez a fajta hozzáállás a mindennapok alakítását, de az mindig másért van, vagy másról szól. Alapvetően én magam olyan vagyok, ahogyan Weöres Sándor megfogalmazásában felismertem: „Nem kell ismernem a célomat, mert a célom ismer engem.”.
Ezzel a hozzáállással illeszkedik az életembe az a néhány nap is a közelmúltban, amiben egymást követte a sorban élményként Fliegauf Bence Csillogás című filmje, és Polcz Alaine Karácsonyi utazás című története. A két alkotóban közös „halmaz” a halál természetessé emelése az élet részeként. A pszichológia és a tanatológia területén tudományos munkásságot végző írónő a Jelenkor Kiadó ‘Polcz Alaine művei’ sorozatának 5. elemeként megjelent Karácsonyi utazás – Halál és cserepek címet viselő szépírói műve, a tőle megszokott módon saját életélmények megörökítésén alapul. A Mészöly Miklós írói hagyatékának átvizsgálásakor a 2000-es évek elején előkerült, de Polcz Alaine által jegyzett, és az író akkori átdolgozását nélkülöző kéziratot végül Márton László biztatására pontosította és rövidítette az írónő. Ahhoz új gondolatot, történést nem fűzött, így a 70-es évek egyik karácsonyán átélt utazás – amely gyermek- és ifjúkorának helyszínére vezet – a tőle megszokott közvetlen természetességgel mutatja be az őt körülvevő és meghatározó életet, saját életének egy szeletét. Az, hogy ez egy közeli hozzátartozó halálának apropóján alakult, ugyanolyan természetű, mint a fenti Weöresi idézet.
Az írónő cserepeinek összeillesztéséből és szétosztásából kirajzolódó néhány nap eseményei a már ismert jegyekkel, tárgyilagos tisztasággal és a tapasztalatok önzetlen megosztásával teszi most is hiteles forrássá azt a sokféleképpen és sokak által kiszolgáltatott életutat, amely ok-okozati összekötéseinek felismerésével és ábrázolásával szinte akarata ellenére íróvá emelte Polcz Alainet.
Az, hogy az önámítás nélkülözése nélküli élet nála hozott és nem tanult tulajdonság arra bizonyíték a teljes szépirodalmi életmű, amely ugyanezzel a jellemzővel adja át gyermekkorát, első és második házasságát. Ha jól érzem, Polcz Alaine megszerzett tudományos ismeretei ezáltal csak keretbe tették azt az ösztönös emberismeretet és a már-már tökéletességnek ható természetességet, amely őt magát jellemezték. A többször – betegsége miatt szó szerint is – új életet kezdő, egyszer új hazát is találó szerző a Karácsonyi utazásból hazatérve ezt így fogalmazta meg:
„Otthagytam azt, ami kínos, fáj, de ott maradt Kinga is, Ildikó is, Bözsi és a régi ház, a régi utcák és minden, ami románná változott, és szép és régi és új és más nyelven beszélnek – és otthon vagyok. Csak hozom a cserepeket. Nem is tudom, ez a sok cserép nálam mi. Hiszen aztán elajándékoztam valamennyit.”
https://jelenkor.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/karacsonyi-utazas-2/
