“Mint a kozmoszból hazatérő asztronauták” – Soltész Béla: Eldorádótól az Antillákig

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Egészen kislánykoromban olvastam először – és mindeddig utoljára – olyan könyvet egy távoli tájról, amely szépirodalmi igényességgel, saját élményt és tapasztalatot oszt meg a tudományos háttérismerettel is rendelkező szerzőtől. Olyan olvasmányélmény kerekedik ezektől a szerző, és így a mű által viselt tulajdonságoktól, amiben a természet, az ott élő emberek életmódja, hagyományai és az adott korszak társadalma is bemutatásra kerül, és mindez valamilyen mértékben személyes, hiszen a saját tapasztalat leírásán keresztül mutatja be az alkotás az alkotója által bejárt világot. Még ma is emlékszem a Kittenberger Kálmán (1881-1958) által jegyzett könyv elsárgult papírjának a vastagságára, képeire, rajzaira és hangulatára akkor is, ha az általa olyan jól megismert kontinensről, Afrikáról az egyetlen közeli ismerősöm akkoriban Pampalini a vadász volt. Most egy másik kontinenssel ismerkedtem hasonló ámulattal, akkor is, ha nem csupán rajzfilmhős, de hús-vér ismerősökre is tettem szert erre az életszakaszomban Dél-Amerikából.

A kortárs író és tudós, Soltész Béla, az ELTE Nemzetközi és Európai Tanszékének adjunktusa, fő kutatási területét tekintve Latin-Amerika XXI. századi társadalmi és politikai folyamatainak elemzőjeként nem meglepő, hogy szinte az egész térséget bejárta. Az amerikai kontinens azon országai, ahol hivatalos vagy beszélt fő nyelvként elsősorban a spanyolt, a portugált és a franciát jegyzik, olyannyira nem ismeretlenek számára tapasztalati úton sem, hogy több könyve szól már az ebben a térségekben szerzett hátizsákos élményeiről.

A Clandestino – Egy év Latin-Amerikában és a Hátizsákkal Brazíliában című kötetei után most a Noran Libro Kiadó kiadásában Eldorádótól az Antillákig kalandozik, hogy aztán megossza olvasóival is a tájékozottságával és kíváncsiságával megalapozott út alatt megélteket, amelyet a leendő utazóknak szánt tanácsaival is kiegészít. Olyan országokban jár egyedül, hozzá időszakosan társuló barátaival vagy a helyiekkel mint Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Francia Guyana, Jamaica, Trinidad és Tobago, Saint Lucia, Martinique.  A csodálatos és változatos tájak, helyek, – amelyek bővelkednek tengeri és szárazföldi látnivalóval is – hangulatát megidéző, lineáris időrendű, már-már naplószerű, személyes élménybeszámoló nem csupán tárgyilagos, hiszen a szerző személyiségébe is bepillantást enged. A hatalmas tárgyi ismerettel is rendelkező író ugyanis olyan saját gondolatokkal és következtetésekkel együtt írja meg már József körúti otthonába hazatérve élményeit, amely által az már-már szinte regény lesz. És ez nem csak az átélt kalandok, de az írás választékosságát és felépítését tekintve is igaz.
A szerző jelen kor (szigorúan véve a koronavírus-járvány kitörését megelőző időszak) fejvadász indiánjai, a szökevény rabszolgák leszármazottai között átélt eseményekről, a venezuelai magyar közösséghez tett látogatásáról, de olyan meghatározó, néhai személyiségek emlék- és lakóhelyeinek meglátogatásáról is mesél, amiért majdhogynem irigykedem. A József körútról szinte elérhetetlennek tűnik, de most már lehetetlennek semmiképpen az, hogy García Márquez, Bob Marley vagy Pablo Escobar által lakott környezet beutazható.
Ahogyan már többször utaltam arra, a könyv személyes is, és a tanácsait illetően is az. Az utolsó fejezet kimondottan a nagy utazások (áthallva = életváltások) közötti átmenetek nehéz és lassú (igen időigényes) kapcsolódásait fejti ki azzal a természetességgel amely az egész kötetet jellemzi.

“Mindenkinek jót tesz, ha megtesz egy nagy utat. Nem feltétlenül földrajzi értelemben: létezhet olyan út, ami egy magasabb életszínvonal és magasabb társadalmi megbecsültség felé vezet, de olyan is, ami egy emelkedettebb, spirituálisabb életet céloz meg…  … Ha tehát már eleget utaztál próbálj meg hazatérni. Ezt fizikailag szintén nagyon könnyű megcsinálni, mert csak egy repjegyet kell venni. Lelkileg viszont nagyon nehéz, mert az utazás után minden hely esetleges. Miért pont itt vagyok, miért nem máshol? A hazaérkezésem után pont annyi időre volt szükségem, hogy újra kényelmesen érezzem magam itthon, mint amennyi ideig maga az utazás tartott.”

(Aki nem hiszi, az járjon utána.)

https://www.libri.hu/konyv/soltesz_bela.eldoradotol-az-antillakig.html

Az írás címadása is a kötet 199. oldalán található összetett mondatból lett kiemelve.