2011 óta március 1-én ünneplik Lengyelországban a Kiátkozott Katonák Nemzeti Emléknapját. 1951-ben ezen a napon végezték ki társaival együtt Łukasz Ciepliński ezredest, a XX. századi lengyel történelem, a lengyel függetlenségi harc egyik legnagyobb alakját.
A varsói mokotówi börtönben írt levelei a függetlenségi konspirációban részt vevő nemzedék búcsújának szimbólumává, a háború után meggyilkolt lengyel hazafiak lelki tanúságtételévé vált, akik abban a hitben haltak meg, hogy áldozatuk egy napon elhozza a szabad Lengyelországot. A budapesti Lengyel Intézet bensőséges, egyben erkölcsi üzenetet hordozó, magyar nyelvre lefordított börtönleveleit hangoskönyv formájában adta ki, melynek bemutatójára 2022. március 1-én kerül sor.
Időpont: 2022. március 1. (kedd), 18.00 óra
Helyszín: Lengyel Intézet, moziterem – 1065 Budapest, Nagymező u. 15.
Közreműködnek:
Elżbieta Jakimek-Zapart – történész, a Nemzeti Emlékezet Intézetének munkatársa, Ł. Ciepliński ezredes életrajzírója
Dergán Ádám – a Nemzeti Emlékezet Bizottságának főigazgató-helyettese
Fábián Zoltán – zenész, zeneszerző, előadóművész
A bemutatón való részvétel regisztrációköteles. Regisztráció: budapeszt@instytutpolski.pl
Istenért és hazáért halok meg. Łukasz Ciepliński ezredes börtönlevelei feleségének és fiának – hangoskönyv
Zenéjét szerezte, előadja: Fábián Zoltán
„Életed vezérelvei legyenek a jóság, az igazság, az igazságosság és a szeretet […]. Ami nemes és nagyszabású – fogadd el. Ami sekély és alantas – vesd el […]. A lengyel nemzet elleni árulással vádolnak, pedig életemet már ifjúkoromban Lengyelországnak szenteltem, a hazámért akartam dolgozni. A lengyel ügy volt számomra a legnagyobb szentség.”
Łukasz Ciepliński1913-ban született a nagylengyelországi Kwilczben, katonai szolgálatát 1936-ban kezdte meg. Miután Németország 1939. szeptember 1-én megtámadta Lengyelországot, részt vett a védekező háborúban, amelynek során a legmagasabb lengyel háborús kitüntetést, a Virtuti Militari Rendet kapta. Harcolt Varsó védelmében, majd a kapituláció után csatlakozott a földalatti ellenálláshoz. December közepén egy csoport tiszttel együtt az ún. „zöld határon” keresztül átkelt Magyarországra, és a budapesti „Romek” fedőnéven működő Katonai Hírszerző és Összekötő Támaszpontra került, ahol konspirációs kiképzésen vett részt. A fiatalabb nemzedék kiemelkedő parancsnokai között tartották számon, részt vett antikommunista függetlenségi szervezetek munkájában is. 1947 novemberében letartóztatták, és az Állambiztonsági Minisztérium felügyelete alatt kegyetlen testi és lelki kínzásokkal teli vizsgálatnak vetették alá. Hat társával együtt halálra ítélték, majd 1951. március 1-én kivégezték. 2007-ben posztumusz megkapta a legmagasabb lengyel állami kitüntetést, a Fehér Sas-rendet.
Forrás: Lengyel Intézet