Szerző, fotók: Varga Bótos Anna
Bármennyiszer is jártam már Szolnokon, bármennyiszer is részt vehettem ott egész napos képzőművészeti eseményeken, bármennyiszer is végigjárhattam ugyanazokat a helyszíneket és találkozhattam a szolnoki művészeti élet főszereplőivel, soha nem tértem haza anélkül, hogy ne érezzem a szellemi és lelki feltöltődés, a művészet különös és utolérhetetlen belső kisugárzása általi felemelkedés, a vizualitás varázslatos, szemet gyönyörködtető élménye, az újdonságok felfedezése nyújtotta lelkesültség, valamiféle katartikus felvillanyozottság rendkívüli, semmi máshoz sem fogható intellektuális élményét, amit kivétel nélkül minden alkalommal a képzőművészet szolnoki műhelyei nyújtani és produkálni voltak képesek.
Azt az elismerést és tiszteletet, azt a támogató és segítő szándékot hivatott kifejezni a Bráda Tibor, Munkácsi-díjas festőművész és munkatársai (Zsolnai Gábor, Bayer Ilona, Szentgyörgyi József, Fabók Gyula) elképzelései alapján 2002-ben életre hívott Magyar Festészet Napja – A látható érték civil kezdeményezésű rendezvénysorozat, amellyel azoknak az elhivatott és megszállott művészembereknek kíván nyilvánosságot és lehetőségeket teremteni, akik tehetségükkel, tudásukkal, szenvedélyükkel, egész életükkel hitelesen bizonyítják, képesek alázatosan szolgálni azt a szent ügyet, ami ma a magyar festészet, és hajlandóak egész munkásságukkal áldozni ennek az isteni csodának az oltárán, és amelyet, talán nem egészen véletlenül, minden évben Szent Lukácsnak, a festők védőszentjének ünnepnapja, október 18. körül rendeznek meg.
Az alapítók 2002-ben még nem gondolták, hogy kezdeményezésük országos eseménnyé növi majd ki magát – hangsúlyozta megnyitó szavaiban dr. Kállai Mária országgyűlési képviselő. Évről évre egyre dinamikusabban bővül a jelentősége, az iránta való érdeklődés, a látogatottság növekedése. A második esztendőben már kétnaposra, 2008-ban egyhetesre, mostanra pedig csaknem másfél hónaposra szélesedett, egyre mélyebb merítéssel és egyre több résztvevővel, majd a határon túli, Kárpát-medencei művészek csatlakozásával, olyannyira, hogy az idén, immár huszadik alkalommal került megrendezésre, mintegy 150 kiállító helyen, több mint 500 alkotó részvételével, és 2500 kiállított műtárggyal zajlottak az események, amelyekhez társművészetek is csatlakoztak könyvbemutatókkal, irodalmi, színházi, zenei programokkal. Célja elsősorban a magyar kortárs művészeti értékek megismertetése, figyelemfelhívás a jelenkori festészet és művészet fontosságára, feladataira, és egyszersmind fontos aktuális kérdéseket, problémákat is felvet. Óriási jelentőségű azért is, mert a művészet nyújtotta kulturális, vizuális, spirituális élményeken keresztül mindenekelőtt összeköt, és nem elválaszt minket egymástól. Az alapítók és a szervezők befektetett munkája nyomán a siker sem maradhatott el, a közönség növekvő érdeklődését és megbecsülését vívta ki, és 2020-ban megkapta a Magyar Örökség Díjat (amit 2017-ben a Szolnoki Művésztelep is kiérdemelt).
A Magyar Festészet Napja kapcsán Szolnok ismét a képzőművészeti élet középpontjába, rivaldafényébe került az idén, mert az a megtiszteltetés érte, hogy a Tisza-parti város lehet a házigazdája a festészet napi fő eseménynek, a központi nagy kiállításnak, amely az Élő Magyar Festészet 2021 elnevezést kapta.
A város, amely maga is festői szépségű, a Tisza-parti sétány gesztenyefasoros romantikájával, a park medencéinek békebeli vízköpő békáival és virágpompájával, a szerényen a Tisza felé csordogáló Zagyva szelíd ligeteivel és szeszélyes kanyarulataival, a Szolnoki Művésztelep megőrizve megújuló épületegyütteseivel és a századelő hangulatát megőrző, zegzugos kertjével, az egykori, de még ma is fellelhető népélet tudatunkon átszűrődő emlékeivel, az őszi, szunnyadni készülő világ utolsó, lírai színpompájával a harsány, sikoltó pirostól a bágyadt okkeren át a hamvadó barnáig terjedő színskálán, a vizekről felszálló, opálosan csillogó párán át különös keretet ad ennek a természetből fakadó, de a civilizációban gyökerező és a természethez mégis vissza-visszatérő transzcendentális élményegyvelegnek.
Amint az elnevezés is utal rá, az Élő Magyar Festészet 2021 nagykiállítás a ma élő alkotók legújabb munkáinak seregszemléje, amit a város két reprezentatív kiállító helyszínén tekinthetnek meg az érdeklődők: az Aba-Novák Agóra Galéria modern tereiben a fiatal generáció még nem mindig kiforrott, de szuggesztív, kísérletező, felfedező, sokszor játékos és humoros, rendkívül színes és mozgalmas, gondolatgazdag vásznai, installációi kaptak helyet, a patinásabb, gyönyörűen felújított egykori zsinagógában, a Szolnoki Galériában pedig a középgeneráció és a doyenek érettebb, kiforrottabb, sajátos stílusú, bár nem kevésbé újító szándékú, fenségesen szikrázó színekben pompázó, szinte minden irányzatot felölelő, témagazdagságot tükröző alkotásai. A nagykiállítást mindkét helyszínen megnyitó Sipos Endre művészetfilozófus mélyreható elemzéséből leszűrt következtetése szerint a „fiatalok közös vonása az, hogy határozottak, bátrak, kísérletező kedvűek, és ettől friss a tárlat.” Az idősebbeket illetően pedig úgy vélekedik, hogy „a doyenek már tudatosan használják a technikát, már benne vannak a kialakult stílusukban, egyensúlyteremtésük pedig professzionális.” Amikor szemünkkel végigpásztázzuk a termeket, igazi ünnepi hangulat kiáradását érezhetjük, az egymás mellett kiállított műveknek a színekből, formákból, történetekből álló valamiféle karneváli kavalkádját, a valóságlátásnak, igazságkeresésnek a vásznakban testet öltött, a művész lelkén, szívdobbanásán, tudatán átlényegült, keresztülszűrődött, és ezáltal egyénivé alakult megnyilvánulását, amelyről ilyenkor, ősszel, szüret táján, profán párhuzamot vonva a természettel, bizton elmondhatjuk, bő és kiváló termésünk volt, hiszen az idei évjárat olyan nemes tulajdonságokat rejt magában, amely felér a legfelmagasztaltabb borok jellegzetes, tüzes, zamatos ízével és aromájával, magában hordozva a természet összes csodálatos és pozitív áldását,esetünkben mindez még az emberi természeten és idegpályákon keresztül is szublimálódva.
A kiállítások nagyszerűsége, az az összkép, amelyet a jelen magyar festészetéről a rendezvény nyújtani képes és hivatott, a képek kiválasztása, mindaz az eredményes és sikeres munka, amit mindhárom szekció tárlatának megnyitása előtt a professzionális szakmai stáb végzett mindenekelőtt a hozzáértő kurátorokat dicséri (Doyenek – Verebes György Munkácsy-díjas festőművész; Középgeneráció: Gaál József Munkácsy-díjas festőművész; Fiatalok: Horváth Dániel festőművész). Verebes György, a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetője és a Magyar Festészet Napja Alapítvány elnöke felülmúlhatatlanul lelkes, mindig új ötletekkel, újításokkal előrukkoló szervező és szakmai munkájával az egész eseménysorozat motorjaként és mozgatójaként, csapata élén, gondoskodott az eseménysorozat gördülékeny lebonyolításáról, mi több hozzájárulásával az új arculat és kommunikációs rendszer sikeres kiépítése is megvalósulhatott.
A fiatalok seregszemléjéről, a teljesség igénye nélkül, megemlítem azoknak a kiállító művészeknek a nevét, akiknek a képeit lefotóztam, és illusztrációként részben közlök, mert érdekeseknek, újszerűeknek, szembeötlőknek, hatásosaknak találtam, így Boruzs Ádám, Esse Bánki Ákos, Gresa Márton, Vető Orsolya Lia, Őry Annamária, Kecső Endre, Kis-Prumik Zoltán, Kósa Gergő, Juhász Kinga, Radvánszki Levente, Pinczés József, Bencs Dániel, Ronga Eszter, Koleszár Kata Mária, Czene Márta, Jagicza Patrícia Linda és Szőke Gáspár alkotásait.
A doyenek és középgeneráció tárlatáról pedig kiemelném a Szolnoki Művésztelep legidősebb tagjának, a 88 esztendős Fazekas Magdának gyönyörű tavaszi impresszióját (Tavasszal), valamint Deák Ilona, Tenk László, Bráda Tibor, Szurcsik János, Szurcsik József, Nagy Árpád Pika, Németh Géza, M. Novák András, Galambos Tamás, Szemadám György, Kovács Ferenc, Luzsicza Árpád, Stefanovits Péter, Matzon Ákos, Mészáros Géza, Simon Endre, Nagy Előd, Lukoviczky Endre, Bács Emese, Verebics Katalin, Góra Orsolya, Ferenczy Zsolt, Kósa János, Lajta Gábor, Pirk László, Horváth Roland és Posta Máté munkáit.
A festészet napi ünnepségekhez minden évben rangos díjak odaítélése is kapcsolódik. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott, a fiatalon elhunyt nagybányai festőzseniről elnevezett Maticska Jenő-díjat a legkiemelkedőbb professzionális fiatal művészeknek ítélik oda. Az idén Pintér Gábort érte ez a megtiszteltetés. A középgeneráció kiemelkedő művészét megillető, a Magyar Művészeti Akadémia Festészeti Díját Kósa János Munkácsy-díjas festőművésznek nyújtották át, végül az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott Életműdíjat, amelyet 70 éven felüli alkotónak ítélnek oda, több évtizedes kiváló szakmai munkájáért Bikácsi Daniela Munkácsy-díjas festőművész vehette át.
Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével és köszöntő, méltató szavaival dr. Kállai Mária országgyűlési képviselő és Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere. A Szolnoki Szimfonikus Zenekar felemelő, magas szintű játékával, az esemény szellemiségéhez illő darabok kiválasztásával, tehetséges szólistáival tette még élvezetesebbé és feledhetetlenebbé a Magyar Festészet Napja országos nagykiállításának megnyitóját.
Kora délután két fontos és érdekes kamara kiállítás megnyitására is sor került a Szolnoki Művésztelepen, szintén a Magyar Festészet Napja keretében, a nagykiállítás megnyitóját megelőzően. A Rajz Stúdió Galériájában a Restaurátorok Üvegművészete című tárlat mennyei ragyogással bűvölte el az érdeklődőket. A csaknem ezer esztendeje a gótikában gyökeredzett művészeti ág ezúttal is megmutatta, hogy ma is reneszánszát éli. A kiállított, képkertbe foglalt és képszerű alkotásokkal azt is demonstrálják alkotóik, hogy üvegművészeti technikával nem csak iparművészeti tárgyak állíthatók elő, hanem az üvegművészet a festészet egyik megnyilvánulása is, amelyben a festészet nyelve nem a vászon, hanem az üveg. A kiállított művek a műfaj természetéből, fejlődési korszakaiból és történeti múltjából adódóan szakrális húrokat is pengetnek. A gótika, a templomi üvegablakok legelső készítése óta sok idő telt el, nyilván az egyes korok markánsan rányomták bélyegüket erre a művészeti ágra, amely az évszázadok során ugyan sok változáson ment át, mégis megőrizte eredeti jellegét és jelentőségét. Számomra talán leglenyűgözőbbnek Bráda Tibor Köpenyes Madonna című üvegképe, valamint Czifrák László: Alkonyat című alkotása tűnt. De gyönyörűek és csillogóak Kozma Mihály (Metamorfózis), Sipeki Zoltán (Ragadozó), Szabó Katalin (Szabadság), Tóth Erzsébet (Róth Miksa), Nagyváradi Nóra (Miako) és Sós Károly (Érkezés) érzelemgazdag üvegkompozíciói is.
A másik kamara kiállítás a művésztelep Kert Galériájában nyílt meg Posta Máté festőművész Piazza című vedutasorozatából, amelyen olyan, könnyen értelmezhető, realisztikus részletességgel és tényszerűséggel megfestett vásznak kerültek egymás mellé, melyek Velence világát próbálják sajátos eszközökkel és megvilágításban, az egyes kiragadott részletek kinagyításával elénk tárni, amelyek közös és meghatározó, de főként szimbolikus eleme a fal, valamiféle intellektuális játék elemeként. A kiállítótérben állva egy villanásnyira úgy is érezhetjük magunkat, mintha a város egyik terén, piazzáján lennénk. Körös-körül mindenütt sík felületek, falak vesznek körül, egyesek lepusztultak, mállóak, másokról érdekes fények, városrészek tükröződnek vissza, mintegy konceptuálisan átértelmezve a látványt, a valóságot. Az utcanévtáblák segítenek ugyan eligazodni, de teljes képet Velencéről mégsem kaphatunk, inkább sajátos kísérletnek lehetünk szemtanúi, azzal, hogy észrevétlenül magunk is aktív részeseivé válhatunk ennek a művész eltervezte intellektuális játéknak.
Mindkét kamara tárlat 2021. november 13-áig látogatható a Szolnoki Művésztelepen, csakúgy mint az Élő Magyar Festészet – Fiatalok, illetve Doyenek és Középgeneráció című országos nagykiállítás a két említett helyszínen.
Bővebb információ az eseményekről a Szolnoki Művésztelep honlapján, illetve Facebook oldalán, valamint a Magyar Festészet Napja weboldalán található: www.festeszetnapja.hu;https://www.facebook.com/festeszet.napja/; www.szolnokimuvesztelep.com
A festészetnapi eseménysorozat miatt elmaradt Képzőművészet Ünnepét a Szolnoki Művésztelep október közepe helyett későbbi időpontban, novemberben fogja megtartani. Itt említem még meg, hogy a Magyar Festészet Napja alkalmából megnyílt, fent ismertetett tárlatokkal egyidejűleg, szintén az eseménysorozat keretében a szolnoki Damjanich János Múzeum is figyelemreméltó tárlattal rukkolt ki, méghozzá Különös és Groteszk címmel Sváby Lajos tiszteletére nyílt emlékkiállítás. A festészet szerelmeseinek tehát érdemes Szolnokra látogatni a következő napokban, hetekben, mert látványban, feltöltődést garantáló egyedi és megismételhetetlen kulturális élményekben biztosan nem fognak hiányt szenvedni.