„A könyv szerelmesei” – Ingo Schulze: Jóravaló gyilkosok című regénye a Prae Kiadónál

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

A németországi, iskolai olvasmányként is ajánlott, több nemzetközi irodalmi díjat is jegyző, kortárs író Ingo Schulze legújabb magyar nyelven kiadott könyve, a Jóravaló gyilkosok a szeptemberi könyvfesztiválon debütált. A keletnémet származása miatt hazánkban nyarakon át gyerekeskedő író szinte valamennyi műve megjelent magyar fordításban is. A legújabb, három fő fejezetre tagolt regénye Nádori Lídia fordításában, a Prae Kiadó gondozásában került forgalomba.

A közelmúltban, a Vasfüggöny lehullásának idején is átívelő, és egy ember életét átfogó regény kezdő mondata sokat mintegy a történet önmeghatározásaként indul: „Drezda Blasewitz nevű városrészében élt egy antikvárius, aki könyvei és műveltsége révén, valamint azáltal, hogy csekély hajlandóságot mutatott meghajolni kora elvárási előtt, egyedülálló hírnévnek örvendett.”

Az antikváriust, Norbert Paulinit a történet főszereplőjeként, az író által a könyv másik, annak a második és harmadik fejezetében szerepet kapó főhősének szemszögéből ismerheti meg az olvasó fogantatásától a haláláig. A könyv szerelmese a könyv szerelmesei számára, felmenői mintegy hagyatékaként nem csak elsajátítja, de közvetíti is a kultúrát az arra igényeseknek. Úgy, hogy kicsit szürreálisan induló, kispolgári jellemzőkkel is bíró életével engem nagyon sokáig a hetvenes években posztmodernnek számító amerikai regény főhősére, Garpra is emlékeztetett. Bár ez a történet nem fokozza aztán az abszurditást, így Norbert és a John Irving által életre keltett Garp felnőtt korára már egyáltalán nem hasonlított egymásra.

Az életrajzi regény a regényben, amely Ingo Schulze ezen könyvét szerkezetileg is jellemzi – hiszen a három fő részre osztott regény megírási módja egészen eltérő – vége igazán meglepő. A regényben központi szerepét elvesztő idősödő Paulini már alig emlékeztet régi önmagára és a társadalomban betöltött szerepére. Mégis egy váratlan fordulattal visszakerül a regény, így az olvasó figyelmének a középpontjába. Az életben többszörös újrakezdő antikvárius nem kevesebbről vonja el halálával a figyelmet, mint a mesélő legmélyebben őrzött, sokáig általa sem ismert érzelmeiről.

Olyan felismerések pillanatait írja át a hirtelen és felderíthetetlen körülmények közt bekövetkező halálával, mint a „Van olyan, hogy már régóta szeretünk valakit, de csak egyik pillanatról a másikra jövünk erre rá? Költői kérdés. Nem kell válaszolni rá.”.

A Jóravaló gyilkosok főszereplője az olvasás szerelmeseként veszíti el kapcsolatát a jóra való törekvéstől. És az ehhez a veszteséghez vezető személyes útja van beillesztve a közép-európai történelem egy meghatározó, gazdasági és társadalmi változásokkal tarkított, a két német országrész újraegyesítésének korszakába.