Szerző: Tóth Judit Nikoletta
2021. július 3-ig tekinthető meg a Minneapolisban élő Anthony Paul Marchetti fotográfus első egyéni kiállítása Budapesten, a TOBE Galleryben. A 2016-tól fél éven át – a kiállítás együttműködőjeként is jegyzett – a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vendégelőadójaként már hazánkban dolgozó művész 2013-tól munkálkodott azon a sokoldalú sorozatán, amelynek gondolati gyökerei is Magyarországhoz kötik. A kiállítás ezen túl is több különlegességet tartogat, amelyből a TOBE Gallery életéhez köthetően a legszembetűnőbb, hogy annak kurátori tevékenységét kivételesen a MOME egyetemi docense, German Kinga látta el.
A 18 különböző méretű és tárgyú fotográfia kivétel nélkül ugyanahhoz a valós, az alkotó szempontjából mégis fiktív személyhez, a sosem látott nagypapához, Paulhoz kötődik. Az Anthony Paul Marchetti által sosem ismert Pault portrékon, személyes tárgyakon, sosem elküldött képeslapokon, soha át nem adott ajándékokon keresztül rekonstruálja úgy, hogy mindeközben a nagymama – a néhai kedves – és a dédnagymama által 1945-ben a Szegedtől Münchenig tartó, menekülési útvonalának helyszíneit is elképzeli. A történet vége aztán Amerika lesz, ahová a művész nagymamája már nem egyedül, hanem állapotosan érkezik, hiszen a müncheni menekülttáborban beleszeret Paulba, akivel örökre elveszítik egymást.
A kiállítás témájaként megjelenő, fájdalmasan szép történet nem egyedüli. Több művészeti ágban fő témaként visszaköszön ennek – és sok egyéb, a világtörténelmet meghatározó háborúnak – a következménye: az egymástól történő elszakadást megelőző, a szó szerint az életért, a túlélésért küzdő mindennapokban bekövetkező szerelem.
Milyen érdekes – de már tudom nem véletlen ez sem –, hogy alig néhány hete emlegettük barátaimmal a szintén ezt a témát feldolgozó Mészáros Márta Aurora Borealis és Szász Attila, Örök tél című filmalkotásait, amelyek közül az egyik szintén megpróbálja azt, amit Anthony Paul Marchetti önkifejezési eszközén, saját narratíváján keresztül is tesz: visszafordítja a jelenből az időt felmenői élettörténetének megértése, és saját maga megismerésének érdekében. Ez a bárkire áthallható személyesség az, amely egyedülálló módon hangulati lenyomatként jelentkezik a fotográfiákon, és amely a második világháború hatásaiként a felmenői által átélt traumák, és saját veszteségei feldolgozásaként is szolgál a művészet eszközrendszerén keresztül.
A kiállítás kurátora ezt így fejezi ki a tárlathoz írt kísérőszövegében:
„A TOBE Galleryben látható fotók fotói átfordítják a távolságot a mába, vagyis a témát az egyediből az általánosba, a többekre érvényesbe. A történelem és a történet hipotetikus helyszínek és létező, de véletlenül talált tájak, tárgyak és személyek mentén épül be, fordul vissza önmagába és lesz példázata annak, amit ma is igen sokan átélnek.”
Igen, sokan átélnek, de nagyon keveseknek van bátorsága szembenézni az önmagukba visszafordítható, felmenőktől megörökölt életutak által is meghatározott saját sorsukkal. Ráadásul ezek a visszafordíthatóságok arra is alkalmasak, más szemszögből nézzük őseink döntéseit, itt és most Paul eltűnésének okát.
A hasonló kimenetű Örök tél című filmben a nő búcsúlevelében ez így kap magyarázatot:
„Drága Rajmund,
Megmentetted az életem. De nem a szabályaiddal, a szerelmeddel. Hazamegyek. Túlélő vagy. Nem féltelek. Megtanulsz élni nélkülem. De én sosem tanulnék meg élni remény nélkül…”
Ahogyan Anthony Paul Marchetti alkotásai is erre utalnak, de ebben a megközelítésben ugye mennyire más értelmezést kap minden?
A kiállítást számos esemény kíséri, melyek különböző módon segítik eljuttatni és feldolgozni az üzenetet a közönség számára.
A kiállítás a Műtárgyak Éjszakája 2021 és a Gallery Weekend Budapest 2021 hivatalos programjának is része.