2021. június 7-én Veszprémben lesz az ősbemutatója Tóth Péter: Isteni pokol c. oratóriumának. A második előadásra június 15-én, Budapesten kerül sor, online. A zeneszerzőt a mű keletkezésének körülményeiről, sajátosságairól kérdezzük.
– Mikor és milyen inspirációk hatására fogott bele az Isteni pokol megkomponálásába? Milyen módszerrel komponál?
Baranyi Ferenccel régikeletű a barátságunk, s egy alkalommal megajándékozott az Isteni pokol szövegkönyvével. A szöveg várta a megfelelő alkalmat a megzenésítésre, és ez az alkalom Strausz Kálmán felkérésével érkezett el. Zenekarra, férfikarra és szólistákra szólt a megkeresés, és úgy éreztem Baranyi Ferenc veretes szövegkönyve ideális alapanyag lesz a munkához. Így is lett, hiszen rendkívül gyorsan, nagy lendülettel haladt a komponálás. Bár az eredeti felkérés 15-20 perc terjedelemben határozta meg az új művet, éreztem, hogy a mi Dante-kantátánk vagy oratóriumunk túl fogja feszíteni ezt a keretet. Szerencsére Kálmán szabad kezet adott ebben is.
-Milyen fontos zenei súlypontjai, csomópontjai vannak a darabnak? Milyen zenei eszközök vezetik ide a hallgatót?
A mű érdekessége, hogy valahol fél úton helyezkedik el a klasszikus értelemben vett oratórium és a koncertopera között. A kórus egyszerre kommentál, közvetít, de egyes dramaturgiai pillanatokban aktív szereplővé is válik. A szólisták is két csoportra válnak, hiszen Dante, és pokolbéli vezetője Vergilius kívülállóként szemlélik az eseményeket, addig a miniopera szereplői a filmekből ismert flashback technikával, mintegy eljátsszák a múltban megtörtént szerelmi tragédiát. Így tulajdonképpen több idősíkon játszódik a cselekmény.
-A mű szövegkönyvét Baranyi Ferenc költő írta meg, Paolo és Francesca szerelmi története, Dante Poklának 5. éneke ihletésére. A Kossuth-díjas költőt azért ragadta meg különösen ez a rész, mert egyike annak a három fejezetnek, amelyben érezhetjük Dante rokonszenvét a kárhozottak iránt. Zeneileg hogyan jeleníthető meg a morális igazság és a humanista együttérzés egyszerre jelenvaló kettőssége?
A zene alkalmazkodik a szituációhoz és a nagyon szépen megfogalmazott szöveghez. Ebből természetesen adódott, hogy a valódi érzelmek, az eltitkolhatatlan vonzalom, a mindent felülíró szerelem a zenében is kiteljesedik. Nem ítéljük el a házasságtörő emberpárt, hiszen tettükért, már amúgy is örök kárhozatra ítéltettek. Mi csupán azt mutatjuk be, hogyan jutottak el idáig úgy, hogy végig tudták mi lesz tettük következménye.
-A kórus is másképp szól, amikor Francescát arra inti, hogy maradjon hű a férjéhez, mint amikor arról énekel, hogy legyenek mindig engedelmesek a szerelemnek?
Természetesen. Számomra a komponálás során a legnagyobb kihívást és újdonságot éppen a kórus, nevezetesen a férfikar jelentette. Míg egynemű karokban, néha még vegyeskarokban is aránylag jól kiismerem magam, a négyszólamú férfikar újdonság volt számomra. Meg kellett várni, míg elkezdem hallani a fejemben, amíg megszólal ez a speciális, semmi mással össze nem téveszthető hangzás.
-A fajsúlyos irodalom népszerűsége nagyon megcsappant (bár egészen kimúlni sosem fog). Hogy látja Tóth Péter, mi a helyzet a komolyzenei műfajokkal? Fenntartható az érdeklődés a következő generációkban? Mindig lesz egy vájtfülű kultúrréteg, amely élvezni és értékelni fogja a modern komolyzenét?
Ebben a kérdésben bizakodó vagyok. A televízió megjelenésével előbb eltemették a mozit, az internet megjelenésével a könyvet. Egyik jóslat sem vált valóra, szerencsére. Bár rengeteg mindent kellene megváltoztatni a művészeti képzésben – és mindezt legalul elkezdve – a magyar komolyzene oktatás, a zeneiskolai rendszer még mindig lehetőséget biztosít mindenki számára, hogy a kultúra, ezen belül is a zenekultúra az életük mindennapi szükséglete legyen. Amíg a színházak jobb előadásaira nem lehet jegyet venni, mert szétkapkodják, amíg a könyvesboltok kínálata ilyen hatalmas, amíg megtelnek a nagy koncerttermek – most éppen virtuálisan – addig nincs nagy baj.
Kapcsolódó cikk: ELMÚLT IDŐKBŐL – Dante és Jeanne d’Arc