Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Annyi mindent szeretnék, vagy inkább tudnék mondani legújabb olvasmányélményemről, de próbálok tudatosan a lényegre koncentrálni. Jelek, stációk, mantrák övezik azt az utat, amely egy bántalmazó kapcsolat fő eseményeinek és a gyógyulás folyamatának mértani pontossággal kiszámítható, egymást követő, sokszor ok-okozati történéseit jeleníti meg három szemszögből is.
Tisza Kata írónő pszichológiai doktori kutatásainak, coaching praxisának és saját élményeinek tapasztalatai a „színes sorozatának” újabb elemeként a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg. A szépirodalmi igényességgel megírt, kimondottan olvasmányos történet címe: Kékre szeretni, a műfaji önmeghatározása: feldolgozásregény. A sok szempontból Polcz Alaine Asszony a fronton című önéletrajzi írásának házasságtörténeti vonatkozásaiban is tett őszinteségével vetekedő, bár elméletileg fiktív történet, amely tartalmaz önéletrajzi vonatkozású tapasztalatokat is, elképesztő erővel ragadja magával az arra érzékenyeket, hiszen nem üres szavak sokasága.
A három – a bántalmazott, a bántalmazó és a terapeuta – beszélő szemszögéből, saját vonatkozásukban elmesélt történet egy bántalmazói élettársi kapcsolaton túlmutató, a miértek nem csupán kérdésként feltett megfogalmazására, de a lehetséges válaszok, így megoldások megkeresésére is törekvő. Így egészen a gyerekkorban berögzült kötődésmintázatokra tett utalásoktól a feldolgozás folyamatán át jut el a jelenig, ahol a „kékre szeretés” már nem a fizikai bántalmazás jól látható jeleit, hanem a szeretet egyik metaforikus állapotát jelenti. Mindezt nagy biztonsággal teszi. Ismer és felismer – a sajnos sokszor utólagosan rekonstruál, bár e nélkül nem lenne az alapszituáció – minden jelet, minden következményt, jól látja az előzményeket és a gyógyulás hosszú, fájdalmas folyamatát.
A kapcsolat vonatkozásában lineárisan felépített történetben a múltra, a gyerekkori traumákra és a feldolgozás folyamatára jellemző mantra-szerűen visszatérő igazságok ismétléseivel pedig éppen arra utal, egy ekkora trauma elszenvedését elfelejteni nem lehet, de annak bekövetkeztét és a bekövetkezést jelző előjeleket nem szabad elfelejteni, arra, ha szükséges, tudatosan emlékeztetni kell önmagunkat.
A bántalmazott– és szándékosan kerülöm a nő titulust – gyógyulásának kulcsaként az általa valóban szeretett – bántalmazó – személyre tett objektív, harag nélküli felismeréseken túl a saját életének olvastában is meg kell értse, miért tudta elragadni ez a szerelem szerű spirális élmény. Tisza Kata ezeket a folyamatokat ábrázolja a maguk egyszerű, tiszta vonatkozásában, nem üres szavakkal, és oly módon az nem csupán a szerencsés kívülállók előítéleteinek lebontására alkalmas, de az elszenvedettek megkönnyebbüléséhez is hozzájárul.
A végig ebben a szemléletben elkészült írás felelősségteljes hozzáállást várt elkészítőjétől, és megértést befogadójától. A szerző kellő (idő)távolságból, mindenféle ítélet és előítélet nélkül hozta közel azt az élethelyzetet, amelybe bárki belesodródhat. Ezáltal letehetetlen, de egyáltalán nem könnyű olvasmányélményt hozott létre bárkinek. Ehhez az adott pillanat valóságában és a lélektani folyamatok vonatkozásában is, minden kiszolgáltatottságuk ellenére mindvégig ítélet nélkül és alapvető emberi méltóságában ábrázolja az érintetteket, a bántalmazott szempontjából egyértelmű sikertörténetben. Nagyon szerettem, ahogy saját feldolgozás történetének végét óvja olvasójától. Én is ezt tenném, de a kötetben többször visszaköszönő valós, a megismerés folyamataként kialakult kötődésének alapjait meghatározó jelekbe is beavat.
„Csak később, amikor ezt már letettem, és fölé emelkedtem, tapasztaltam meg, milyen, amikor nem akarsz lerohanni valakit azonnal, amikor nem éhes szexet akarsz, hanem a közelében levést. Amikor órákig csak nézed, magadba szívva az arcát, a szemét, belefeledkezve a pillanatba. Fogadja és transzparensen viszonozza a tekinteted. Amikor érzed, hogy bizonyosság van egyetlen kézfogásban. Amikor nem akarsz mindenáron valamit, hanem csak hagyod az áramlatot a maga természetes útján. Ott egészen más az érintés és az idő is. Nincs sietség. A türelmet is megtanulod, a nyugalmat is mellette. Amikor nincs rajtad a bizonygatás kényszere, hogy elég jó vagy, hanem ez a kiindulópont. A szavak közösek, egyszerűek, nem túlterheltek. Ha nincs ott, biztonságos hiányt érzel, nem fullasztóan bizonytalant. Amikor valami abszolút értékben írja felül a múltat, és többé nem hasonlítgatsz.”
https://www.scolar.hu/kekreszeretni
