Szerző: Tóth Judit Nikoletta
A 2020. évi Velencei filmfesztiválon debütált Horvát Lili (filmrendező, forgatókönyvíró) második nagyjátékfilmje a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre. A hazai mozikba, szeptember második felében, a Mozinet forgalmazásában kerülő film nézettsége az intézmények COVID19 járvány miatti zárásáig is hatalmas érdeklődésre adott számot a közönség és a szakma tekintetében is. A Csernátony Dóra, Miskolczi Péter és Horvát Lili produkciójában, a Poste Restante gyártásában 35 mm-es nyersanyagra forgatott, Maly Róbert operatőri tevékenységét jegyző romantikus dráma, amely főszerepeiben Stork Natasát és Bodó Viktort láthatjuk, elképesztő hatással bír.
A többek között az 56. Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál New Directors versenyprogramjának Gold Hugó-fődíjával, a Varsói Nemzetközi Filmfesztivál Fipresci-díjával, és az Antalyai Nemzetközi Filmfesztivál legjobb színésznőjének járó díjával jutalmazott alkotást Magyarország a „Legjobb külföldi film” kategóriában jelölte a 93. Oscar-gálára, amely előkészítéseként január végén el is kezdték a vetítését az Egyesült Államokban.
A magam szempontjából érdekes, hogy a filmalkotás elkészültének bejelentésétől folyamatosan terveztem a megtekintését, amely valamiért mégis egy online vetítésig váratott magára. Rögtön tudtam, számomra jelentőséggel bír, mégis kisebb-nagyobb akadályok után saját tempómban halasztódott az élmény. Nem tudom, ha terveim szerint, a hazai bemutató időszakában nézem meg ezt a filmet, milyen mértékben van rám más hatással, így viszont a saját felkészülésem a történet befogadására kicsit megmosolyogtat és saját magamon is jót derülök.
Kell is ez a derű, hiszen a thrillereket idéző, lassan felvezetett, sok esetben sötétben játszódó, hangeffektusokkal kísért, naturális, leginkább a szereplők arcára és érzelmeire fókuszáló, monologizáló jelenetek sokaságával felépített cselekmény alakulását a humor jellemzi a legkevésbé. A valóság és a képzelet, a normális és a kóros pszichés állapot határait súroló történet utolsó percei ugyan elárulják, a kétesélyes – mindent vagy semmit – kimenettel bíró cselekmény mérlege merre billen, ez semmit nem von meg a közönségétől, csupán abból fakad, hogy a sokak számára valóságként definiált fogalmat értelmezik másképp az alkotók.
A történet ott kezdődik ahol a legtöbb szerelmi történet befejeződni szokott: a megismerkedéskor megbeszélt randevúra a filmben szimbolikus jelentőséggel is bíró Szabadság-híd pesti hídfőjéhez a pár férfi tagja nem megy el. Ezt a racionális döntést – és ezáltal saját magát is – megkérdőjelező, az amerikai álmot a jelenkor Budapestjéért feladó nő férfi utáni, és saját, mindent felülíró érzelmeinek igazságáért folytatott „nyomozásában” olyan személyiségek is felvillannak szereplőként, mint a korszak irodalmát meghatározó Peer Krisztián költő és Nyáry Krisztián író.
A film atmoszféráját alapvetően meghatározza az, hogy az idegsebészként dolgozó főszereplők személyiségjegyeik nélkülözik a kiválasztottság érzését, a hivatásukra jellemző azonnali döntési képességük ellenére is megmaradnak – sokszor önmagukban is – kételkedő embernek. A két tudós annak ellenére, hogy megismerték az emberi agy működésének minden orvostudományilag felismerhető titkát, és képesek is beavatkozni annak működésébe, a saját sorsukban – eltérő ideig – ugyanúgy érzékelik a valóságot, mint bárki más. A saját tapasztalataikkal öltöztetik fel azt, a kapcsolatok elejére jellemző kevés információt, amivel egymásról rendelkeznek és vezetik önmagukat és egymást is akaratuk ellenére rövidebb-hosszabb ideig félre, az elemi erejű érzéseik ellenére is. Amikor ezt mindketten felismerik és tényleg az „itt vagyok” állapotába kerülnek, abban a pillanatban válik a filmalkotás – függetlenül attól, hogy a néző melyik valóságsíkot ismeri fel saját életében – szemléletformáló élménnyé is.
Előzetes: https://www.facebook.com/watch/?v=648344522699427
https://www.facebook.com/felkeszules
https://www.instagram.com/felkeszules
