„A kényelmes távolság a világ és köztem” – Beszélgetés Major Ákossal, a TOBE Galleryben látható „Apa csavarog” című egyéni kiállítása kapcsán

Tóth Judit Nikoletta interjúja

Major Ákos 2000-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetemen (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem). A több mint tíz éve szabadúszó grafikusként dolgozó művész figyelme 2009-ben fordult a fényképezés felé. Második egyéni kiállítása az Apa csavarog, a TOBE Galleryben 2021. február 27-ig vagy egyéni bejelentkezéssel vagy szombatonként tekinthető meg. Ennek kapcsán beszélgettünk.

Major Ákos – Apa csavarog, Kiállítási enteriőr, 2020 – 2021
a TOBE Gallery jóvoltából 

rom éve, 2018. januárjában találkoztunk utoljára. Az akkori sorozatod – REND – lényegileg hasonló szemszögből rögzített képeket rendezett párba. A képek színesek, festményszerűek voltak, akkor is a táj ábrázolása dominált. Nem az ember volt látszólag a középpontban, hanem a környezete. Most minden képed fekete-fehér, és van egy, az életedben is központi szerepet játszó konkrét, jól felismerhető személy is az egyik fotográfián. Ezek elég lényeges változásoknak tűnnek, ezek most friss képek, az azóta eltelt időszakban készültek, ha jól gondolom.

Nagyjából igen, az elmúlt években készültek. Régen is fotóztam fekete-fehérre, de eddig nem publikáltam igazán, úgy éreztem, nehezen fér meg egymás portfólióban a színes munkákkal. Ma már nem gondolom így, nem félek tőle.

Ez a nem „félek tőle” kijelentésed ez technikai részt takar vagy inkább azt, hogy te magad mutatkozol meg másként, ha leveszed a színeket a képekről?

Kicsit ez is, az is. Tíz éve fotózom színes negatív filmre, mégis kellett idő, hogy ráérezzek arra, hogy a fekete-fehérben mi az, amit szívesen megmutatok, illetve mi az, ami nekem fekszik. Szeretem a masszív, kontrasztos, fekete-fehér világot is, de nekem nem áll jól. Amikor fekete-fehérben fotózok, én szürkéket látok, és a papíron is azokat akarom viszontlátni. És egy picit talán intimebbnek érzem ezeken a szürkéken keresztül megmutatni, amit látok.

Mennyiben van ez összefüggésben azzal, hogy te eredetileg grafikusként végeztél?

Elég korán eldőlt, hogy grafikus leszek, már nehéz lenne megmondani, miben lenne más a látásmódom, ha nem így alakult volna az életem. Egészen biztos, hogy a látásmódomat befolyásolja a grafikus hátterem.

© Major Ákos, Apa csavarog, cím nélkül, 2020, a TOBE Gallery jóvoltából

A kiállítás címében – Apa csavarog – te vagy az apa. Ez mire utal?

Ezek a képek évek alatt rendeződtek végül egy csokorba, eredetileg nem úgy indultam neki, hogy egy konkrét sorozat legyen. Mióta  gyerekeim vannak, azóta nincs elég időm fotózni a munka és a család mellett. A széria fotói kizárólag olyan alkalmakkor készültek, amikor (általában hétvégén) elutaztunk Paksra a szüleimhez. Ilyenkor, ha tehetem, elhúzok pár órára, amíg nagyszülőznek a gyerekek. Az elmúlt években ezeket a képeket „vittem haza” a sétákról. És persze a növényeket, amiket a gyerekek szeretnek otthon kiszárítani és lepréselni. Ezért lett a cím „Apa csavarog”, egy kicsit így ők is benne vannak.

Hogy érzed, ha nagyobbak lesznek a gyerekek több időd lesz újra fotózni?

Lesz. Már nagyon várom, hogy jobban tudjak koncentrálni az új projektekre, van pár a fejemben. Talán el tudnék már kezdeni foglalkozni új kihívásokkal, de egyszerűen úgy érzem, nincs még itt az ideje. Nem hajt a tatár. Ezt a sorozatot egyelőre nem tekintem lezártnak.

Visszautalnék kicsit a REND sorozatra. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de mintha most – néhány képen egészen biztosan – kicsit nagyobb távlatokat látnék tőled befogni.

Talán. Van bennem egy bizonyos távolságtartás, ami többé-kevésbé konstans a világ, és a világban jelenlevő dolgok felé – egy távolabbi, megfigyelő jellegű álláspont. Ritkán megyek ennél közelebb. Ebben a zónában érzem jól magam, ez a kényelmes távolság a világ és köztem.

Szeretem, amit a kamerám 80mm-es lencséje lát. Nem cserélgetem, ezt az egyet használom tíz éve, nagyon ritkán érzem úgy, hogy szűkebb, vagy tágabb látószögre lenne szükségem.

Major Ákos – Apa csavarog, Kiállítási enteriőr, 2020 – 2021, a TOBE Gallery jóvoltából

Megnézted ezeket a képeidet színesben?

Az anyag fele digitális kamerával készült, a másik fele fekete-fehér filmre. A digitális fájlokat persze látom színesben, de a fejemben már tudom, hogy fog mutatni fekete-fehérben.

Mondtad, hogy ezek tudatos képek, nem hiányzik az érzés, hogy amikor mész a városban, és amit látsz, lefotózd?

Nem. Egyrészt a II. kerületben élünk, ahol az égvilágon semmi nincs, ami számomra érdekes lenne fotós szemmel. Sokszor elindultam már a környékünkön fotózni, de nagyon kevés dolog ragadja meg a tekintetem.

A városban pedig közel kell menni, emberekre fogni a kamerát, hangos, nyüzsgés van, ez nem az én műfajom. Szeretem nézni mások ilyen jellegű munkáját, de csinálni nem. Úgyhogy nem, nem hiányzik. Nekem akkor kezd el bizseregni a kezem a kamera után, amikor vidéken, kisvárosban vagy falun, de annak is inkább a szélén vagyok.

A kiállított képeken egyetlen emberábrázolásod van, édesapád. Tudta, hogy fényképezed?

Tudta igen, ez a kép egy fából készült, harmonikás, síkfilmes kamerával készült. Azzal nem tudok olyat csinálni, hogy ne vegye észre.

Az ő képe fontos lett nekem, helyet is kapott a sorozatban, pedig nem szántam tudatosan a részének.

Major Ákos – Apa csavarog, Kiállítási enteriőr, 2020 – 2021, a TOBE Gallery jóvoltából

Gyerekkorod színhelyén, Paks környékén készültek a képek. Szerettél volna valamit ezzel mondani, vagy csak azzal van összefüggésben, hogy akkor volt időd fotózni?

Leginkább azért készültek itt a képek, mert itt tudtam megteremteni a lehetőséget, hogy elkészüljenek. Ugyanakkor tartoztam is kicsit magamnak ezzel a sorozattal, és szívesen fogom megmutatni majd a gyerekeknek is. 30 éve jöttem el Paksról, de csak az utolsó pár évben kezdtem el újra felfedezni a környéket. Sok-sok évvel ezelőtt olvastam először Lázár Ervintől a Csillagmajort, a hangulata azóta is átjárja minden „csavargásom” a környéken, hiszen a Csillagmajor világa, a „rácpácegresi nagyszederfa” innen nem messze, nagyon hasonló tájon, szintén a mezőföldön helyezkedik el.

Az épületeknek van története?

A sorozatban helyet kapott pár épület és ház, amihez van némi gyerekkori kötődésem, a kiállított épület (ház) pont nem ilyen, ez egy valaha működő kísérleti tsz egyik gazdasági épülete volt.

Az ilyen típusú házakat mindig nézem én is, autóból, vonatból, hogy van arca.

Azért is kerültek be a képek közé. Engem is vonz a házak antropomorf jellege. Az egyik ház konkrétan gonosz kinézetű szerintem. Nyelvi kifejezőeszközök is utalnak a ház emberszerűségére: tetőgerinc, homlokzat, szemöldökfa, lábazat, ablakszem. Egy másik, folyamatosan készülő sorozatomban elég sok házportrét készítettem.

Major Ákos – Apa csavarog, Kiállítási enteriőr, 2020 – 2021, a TOBE Gallery jóvoltából

Az mennyire véletlen, hogy egyik képed sem nyári tájra utal? Kivéve ugye maguk a növények. Ez a fekete-fehér technika miatt van?

Nem véletlen, nyáron nem kap el az ihlet. Mindig is borús, szürke, jellegtelen időben szerettem fotózni. Aztán, ahogy egyre kevesebb lett az időm, és egyre kevésbé tudtam a fotózásaimat az időjáráshoz kötni, valamennyire ráéreztem arra is, hogy napfényben fotózzak, de továbbra sem ezt preferálom.

Ez azért is érdekes, mert összefüggésben van azzal, amit te nem hallhattál, de Tomi (Tomas Opitz, a TOBE Gallery társalapítója) nekem az előtt mondott. Egy konkrét kép előtt álltunk, mielőtt leültünk beszélgetni veled, és azt mondta hogy fekete-fehérben kiderülnek a titkok a képeken is. Ez egybecseng azzal, amit te mondasz, hiszen nyáron, a lomb eltakarja a titkokat.

Pontosan. Nagyon szeretem, hogy télen láthatóvá válik a fák „csontváza”. Azonkívül az egyszínűvé absztrahált világ tényleg felfed dolgokat, amiken egyébként átsiklik a szemünk, ha a megszokott színes valójában nézzük.

Ezt a spontán alakult sorozatodat fogod még folytatni? Vagy vannak egyéb terveid is?

Vannak egyéb tervek, azok nagyobb rákészülést, nagyobb odafigyelést, és szervezettséget igényelnek. Úgy gondolom, ezt a sorozatot folytatom még, amíg az életkörülményeim hasonlóak maradnak. Meglehet, ez egy olyan munka, amit nem nagyon tudok majd lezárni, nem egy eleje-vége történet. Úgy érzem, még tud növekedni.

© Major Ákos, Apa csavarog, cím nélkül, 2020, a TOBE Gallery jóvoltából
,