„Ami összeköti az útra kelőket, az maga az út!” – Barna Gábor: Magyar zarándokutak

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Útra kelőnek lenni számomra azt jelenti, jelen vagyok. Kivonulok a természetbe és arra figyelek teljes valóságában. Van egy pontja ezeknek az alkalmaknak, amikor átadom magam, átbillenek a megkönnyebbülésbe. Szinte csak sóhaj nem kíséri a felszabadulás pillanatát. A kedvencem az, élek is vele, amikor csak tehetem, hogy egy-egy ritkán látott jó barátommal kiszabadulunk a mindennapokból, és egybekötjük ezt a totális egymásra figyeléssel. Hihetetlen távaltokat járunk be ilyenkor nem csak fizikailag. Ezért ezek is egyfajta zarándoklatok.

A Barna Gábor (néprajzkutató, egyetemi tanár, akadémikus) szerkesztői munkáját kísérő, a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Magyar zarándokutak című album a hazánk területén áthaladó utak: a Szent Jakab zarándokút, a Mária-út, a Szent Márton-utak, a Gyöngyök útja, a Középkori templomok útja és a Szent Erzsébet-út legfontosabb épített környezetét is ismerteti. A könyv nem csupán a hívő zarándokoknak, de a ’szimpla’ turistáknak is igazi gyöngyszem, hiszen a 15 szerzőt jegyző leírásai és színes, minőségi fotográfusi munkán alapuló képanyaga az utak természeti és kulturális értékeire, az azon a területen élő emberek (népcsoportok) hagyományaira, természeti és épített értékeire is felhívják az olvasó figyelmét, illeszkedve a történelmünkhöz és a hagyományainkhoz egyaránt. A Magyarország területén található, vagy azt érintő valamennyi zarándokút fejezetekre tagolt leírásainak tartalma nem csak a szerzők információgyűjtésein alapulnak, átsüt rajtuk a saját tapasztalatiság is. Úgy adnak tehát tájékoztatást, hogy valódi érdeklődés keltésre is alkalmasak oly módon, hogy nem azt sugallják, hogy egyhuzamban kell végig menni az úton, ezáltal kisgyermekesek, kevésbé gyakorlott túrázók és/vagy zarándokok is meríthetnek ötletet az album oldalairól.

Barna Gábor előszavában ezt így fogalmazza meg: „Változatosak ezek az utak. S ugyanilyen változatos a zarándokutakon járók világa, mint amilyen összetett általában a világunk és társadalmunk. Vannak, akik a természeti szépségeket, mások történelmi emlékeket, mások önmagukat, és vannak, akik az úton Istent keresik. De lehetnek teljesítménytúrázók is, hiszen a zarándokutak általában hosszúak. Ami összeköti az útra kelőket, az maga az ÚT.”

Régóta tartom azt, hogy a kihagyhatatlan stációkkal rendelkező, saját út bejárása – legyen bármi is, amiről azt gondoljuk, azt az utat bevilágítja (hit, remény, ismeretszerzés vágya stb.) – mindannyiunk feladata. Saját utunk bejárása pedig a többiekével képletesen és szó szerint is, hosszabb, rövidebb-ideig de párhuzamosan halad. Akik úton vannak, azok pedig tényleg hasonlatosak egymáshoz. Saját megfigyelésem ez is, de azt hiszem ékes bizonyítéka (magyarázata) ennek, hogy idegenek csak a temetőben és az erdő közepén köszönnek egymásnak.

https://www.kossuth.hu/konyv/5386/magyar-zarandokutak