ÍGY STREAMELÜNK MI – avagy gyártásvezetői kulisszatitkok

Az idei évad formabontó, és új gondolkodást igényel a színházaktól. Ha nem akarjuk csupán távolság tartó szemlélőként figyelni az eseményeket – legyünk akár színpadon vagy nézőtéren – a megszokott működési mechanizmusokat átgondolva megértjük, hogy az online tér nem valamiféle ketrec, hanem perspektíva arra, hogy nem maradjunk kultúra nélkül. Több más teátrumhoz hasonlóan a Pesti Magyar Színház is a biztonságos online térbe helyezte át legnépszerűbb előadásait, vagyis a streamelés mellett döntött, melynek lényege, hogy egy adott, jelenleg is repertoáron lévő darabot felvételről sugároznak egy adott időpontban, így a nézők részesei lehetnek a produkcióknak.

A Pesti Magyar Színház előadásainak rögzítését végző cég vezetője, Kolostori Gábor elmagyarázza a streamelés technikai hátterét. „Nagyon fontos, hogy megismerjük a darabot, meghallgassuk a rendezői elképzeléseket, ezért először megtekintjük az előadást, akár élőben, akár felvételről (a színháznak minden előadásból van egy egykamerás felvétele, amit akkor használnak, ha egy színésznek be kell állnia vagy ugrania egy szerepbe, ebből tanul).
Emellett megkapjuk a szövegkönyvet is, ebből és a videóból tudunk dolgozni. Készítünk egy vizuális tervet, amiben felvázoljuk, hogy mit és hogyan képzelünk el, és ha erre a színház rábólint, akkor 5 vagy akár 8 kamerával rögzítjük az előadást, külön a hangot és külön a képet. Fontos még tudni, hogy a felvételekhez fontos az átvilágítás is, mert a kamera nem minden világítást tud úgy rögzíteni, hogy az jól mutasson a képernyőn, de persze, igyekszünk tiszteletben tartani az eredeti világítástervet. A felvételt megelőzően egy vagy két próbát végig kísérünk kamerákkal, már ez alatt koordináljuk a felvételt az adásrendezővel és a technikai rendezőkkel. Élesben is minden kamera képe rögzítésre kerül, ezt követi a vágás, a hang-utómunka, majd, ha ez készen van, az egészet fel kell fényelni, az összes kamera képet egyformára húzni. Ekkor mondjuk, hogy teljesen kész az előadás.

Mindig nagy dilemma, hogy egy közönség előtt zajló színházi előadást, aminek a lényege, hogy élő, egyszeri és megismételhetetlen, hogyan tudjuk vizuális mozgóképpé átültetni, úgy, hogy az egyik műfaj szabályait se írja felül. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy ahol lehet, a nézők többet kapjanak: igyekszünk kárpótolni őket az élő varázs elvesztése miatt azzal, hogy közelebbről is megmutatjuk a finom gesztusokat, az érzelmek árnyalt megjelenését az arcvonásokon, a kidolgozott mozdulatokat, vagy akár a bakikat is, amitől a néző közel érzi magához a szereplőt, azonosulni tud érzelmeivel, és ezzel egy olyan tág térben találja magát, amelynek köszönhetően élővé válik az előadás. Ha az adott darab komoly látványelemmel bír – pl. dróton reptetik a színészt, dinamikus csatajelenet zajlik -, azt minél izgalmasabbá, érdekesebbé tesszük a közeli felvételekkel.

Elképzelhető, hogy a felvett előadás az eredeti rendezői koncepciótól kismértékben eltérő nézőpontot mutat be. De ez a színházban sincs másként: máshogy látjuk az előadást a 6. sor 4. székéből, a 10. sor 10. székéből vagy a 16. sor 1. székéről.
Élőben a néző eldöntheti, hogy mire kíván fókuszálni – például a kedvenc színészét nézi végig, vagy a színpadkép egységét. Nálunk ezt a több kamerás felvétel helyettesíti, melyeken keresztül megpróbáljuk megmutatni azokat a részleteket is, amiket esetleg más esetben nem venne észre.

A színház varázsát, az előkészületeket, a várakozást, a nézőtérrel és a színésszel való együtt lélegzést, a hosszú sétát a darab megtekintése után, semmilyen felvétel nem tudja pótolni, de bízunk benne, hogy úgy fogja érezni, az online térben is megteremtettük a vágyott színházi élményt – színpadon és nézőtéren egyaránt.„

Forrás: Pesti Magyar Színház