Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Nem tudhatom milyen a jó témaválasztás írói szempontból, mert még soha nem írtam regényt, legfeljebb kacérkodtam annak a gondolatával. De rendszeres olvasóként azt gondolom, nagyon fontos a jó téma, mert alapvetően ez a kreatív keret, amely kivezeti az írót is az őt foglalkoztató gondolatok sokaságából, hogy aztán ezen keresztül az olvasóját is megtámogassa.
A kolozsvári születésű, négy évtizede Budapesten élő kortárs írónőnk, Tompa Andrea legújabb, immár negyedik, Haza című regénye olvasása váltotta ki belőlem a témaválasztás fontosságát az író szemszögéből. Jelen esetben ez a harminc év után valahol a világban újra találkozó osztályközösségben, mint a témában rejlő lehetőségek sokasága. Ez, mint a regény alap kiindulópontja, ráadásul úgy engedi kibontakozni az írói fantáziát, hogy időtől és tértől független megközelítésben teszi azt. És ez hatalmas lehetőséget rejt magában, nem csupán több tucatnyi személyiség és sors kirajzolódását, de a főszereplőkhöz való viszonyok, kapcsolódási pontok megértését is lehetővé téve. Tompa Andrea ilyen alapokra helyezve építi fel világpolgár szereplői gondolkodásmódjának eredményét, a Haza című művét. Nem tudom feleleveníteni, tehát azt hiszem életemben nem, vagy nagyon régen olvastam így szépirodalmi művet, hogy az szinte minden bekezdésében tartogat valamilyen, nagyon sokszínű, széles látókörből fakadó és az író szempontjából már jól kiforrott tapasztalatot. Amelytől aztán nagyon komoly, és a felelőssége teljes tudatában lévő író műveként jegyzett olvasmányélmény lesz ez a történet.
A regény felépítése a világ szinte bármely pontján és a történet jelen idejétől elvonatkoztatva bármikor, mennyiségi és minőségi jellegét tekintve eltérő mértékben, egymásba fonódó kivándorlás-történetek sokasága. Amelyek összeállításának látszólagos apropóját adó osztálytalálkozó is csak azért hangsúlyos, hogy az időt és a térben egymástól és hazájuktól elszakadó szereplőket egybe tudja terelni, az odautazás folyamatában, a haza, mint fogalom meghatározásában. Különben lényegtelen.
Ahogy attól is, és ez a jól megválasztott külső elbeszélői hangnak köszönhető, hogy alapvetően saját életrajzi elemek kibontásából született a regény, aminek a hőse, Tompa Andreával megegyező módon nem a szülőhazájában válik íróvá. Az azonban, amilyen kiforrottsággal gondolkodik, gondolkodtat a regény főhőse az, amely nagyon hangsúlyos, ami miatt az olvasó – az én esetemben biztosan így volt – figyelmét teljes mértékben igénybe veszi. De cserébe nagyon sokat is ad, a haza nélküli és a hazával rendelkező lét jeleinek a dekódolását. És ez – sajnos – azoknál is értelmezhető, akik fizikai síkon sem távolodtak el attól soha. Ennek megfogalmazásához a sokrétű, a világ bármely pontján, bármilyen élethelyzetben, bármely életszakaszban felvillantott sorsok szereplői élettörténetük egy adott szakaszának megélése alatt nem kevesebbre adnak Tompa Andrea felelősségteljes gondolkodásán keresztül választ, mint a haza szó mélyebb jelentésének megfogalmazásara, az otthon szinonimájaként is értelmezve azt. Ehhez pedig – főhősként is íróként – az anyanyelv, a kommunikáció, a szavak pontos jelentésének fontosságát is hangsúlyozva játszik el velünk, több nyelven, lábjegyzetekkel megtámogatva az esetleges nehézségekbe ütköző olvasóját. Az, hogy a haza, mint autonóm tér megfogalmazásához különböző művészeti ágban tevékenykedő fiktív, de mindenképpen kortárs művészek gondolkodásának a módján keresztül is beavat, igazi csemegét jelenthet az arra nyitottak számára. Számomra nem kevesebbet adott, mint azt, hogy a közös gyökerekkel – szülőföld, gondolkodásmód – rendelkező, de különböző generációhoz, nemhez tartozó emberek vonatkozásában úgy definiálta az életre szóló találkozás fogalmát, hogy azt még az egyikük földi létéből hátralevő rövidség sem befolyásolta.
https://jelenkor.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/haza/
