„A lényegre törő egyszerűség” – A művészet templomai: Modigliani centenárium az Uránia Nemzeti Filmszínházban

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Október 22-től a Pannonia Entertainment forgalmazásában, A művészet templomai sorozat részeként látható eredeti nyelven, feliratozva az Uránia Nemzeti Filmszínházban az olasz avantgárd szobrász és festőművész, Amedeo Modigliani (1884–1920) halálának a 100. évfordulója alkalmából készült ismeretterjesztő film.

A sorozat valamennyi epizódjára jellemző módon, az alkotó teljes életművét részletgazdagsággal bemutató egész estés film nem csak a világ különböző pontjain található, méltán neves múzeumaiba vezeti be a nézőt – ahol a világ talán legdrágábbá vált festményeit is őrzik -, hanem a művész alig 35 évig tartó életének, ezen belül az egy évtizedig tartó alkotói tevékenységének helyszíneire is. Méghozzá úgy, hogy megidézik nem csak korának atmoszféráját és legfontosabb világtörténelmi eseményeit, de a rá hatással lévő, hozzá közel álló művész- és magánemberek személyiségjegyeit, ezáltal leginkább Modiglianit magát. A film készítői azt is megkockáztatták, hogy az életút mesélését – a véleményt mondó művészek, művészettörténészek, kurátorok és hamisítók mellett – alapvetően a férjét mindössze két nappal túlélő, szintén festőművész múzsája, szerelme, Jeanne Hébuterne narratívájából közelítik meg. Ezzel azt a hatást keltve – nem mintha én magam ebben kételkednék -, hogy a világon ő ismerte legjobban.

Nem tudom, nem is akarom tagadni, de ritkán van rám kiállítás akkora hatással, mint amilyen a 2016-os Magyar Nemzeti Galériás Modigliani tárlat volt. Az, ahogy akkor és ott, a képek, és/vagy a kurátorok munkája által keltett, keletkeztetett hatásuk megelevenítette a kezdetben szobrászattal foglalkozó, de mindig is szorosan az emberi arcra vonatkoztatott alkotásokat készítő művészt magát, elemi hatású volt rám nézve. Hiszen ez az, amely a művészeti alkotásokon túl, azokon keresztül mindig is foglalkoztatott: a művész hitelességnek az a foka, amelyet az alkotás csak akkor tud kiváltani a befogadójából, ha az igaz emberből, mindenféle szándék nélkül teremtődött.

A film – a majdani kiállításhoz hasonlóan – nem csak az alkotó főbb korszakait, az alkotási folyamatot, de a kortársaihoz, így különös tekintettel Picassóhoz és Soutinehez fűződő kapcsolatát is érinti, értelmezi. Hangsúlyos részt vállal annak megértéséből, mi érdekelte, mi motiválta Modiglianit. Hiszen úgy tartja őt az utókor az egyik legnagyobb portréfestőnek, hogy képes volt maszkszerűen, részletes és kidolgozott arcvonások és tekintet nélkül, mégis felismerhető módon lefesteni modelljeit. Szülővárosában barátai fanatizmusnak hitték még azt, amely a legnagyobbak közé emelte, hogy álarcnak tekintette az emberi arcot, ami alatt a megbújó lélek foglalkoztatta. (Tudatosan kerülte el legtöbb portréján a szemgolyó, a tekintet visszaadását. Ehhez vonatkoztatható híres, feleségének tett kijelentése is. „“When I know your soul, I will paint your eyes.” is.)

Ez volt a meghatározó az alkotói útjától elválaszthatatlan magánéletében is. Ennek feltárása a filmben megszólaltatott szakemberek véleményén, a szobrok, festmények, magának az életútnak beazonosításán, a megállapítható személyiségjegyeken és a grafológiai  jellemzőkön alapul.

Modigliani tehetsége mellett a kívülállók által sokféle szempontból „kitárgyalt”, bizonyos értelemben sokkoló magánéletével is az érdeklődés középpontjában áll halálának százaik évfordulóján is. Nem mondom, nehéz pártatlannak maradni, amikor felmerül kérdésként, hogy hogyan juthatott el második gyerekükkel állapotos felesége odáig, hogy a művész halála után alig néhány nappal öngyilkosságot kövessen el. Évekkel ezelőtt sem tudtam azonosulni azzal az értelmezéssel, amit egy régi kollégám arra a felvetésemre, miszerint a világ leghíresebb aktfestőjeként miért festette „csupán” bensőséges portrék sorozatát Jeanne Hébuterneről, azzal reagált: mert az nem járult hozzá. Hiszen az magával a valós alkotói folyamattal, annak lényegével ellentétes megállapítást takar. Az alkotás tárgyának, amely lehet bármi, amely a figyelem középpontjába kerül, nincs hatása arra a pillanatra, amikor az alkotás alanyává válik, tehát önállóan élni kezd. És ilyen lehetett a szerelmük is.

https://urania-nf.hu/film/a-muveszet-templomai-modigliani-centenarium

Fotók forrása: Pannonia Entertainment

,