„Az ember lánya” – Nők Most – Az Itt és Most Társulat improvizációs színházi előadása

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Van olyan az ember lányának az életében, amit nem tud megúszni. Nem arra gondolok, amikor elsumákoltam vagy elrontottam valami apróságot, így kerülöm a szembenézést valakivel vagy valamivel, hanem arra, ami sorszerű. Amikor látszólag véletlenszerű változások következnek be az események sorozatában azért, hogy valamit ne ússzak meg a saját érdekemben. Mert választ kaphatok valamire, szembesülhetek valamivel, ami meghatározó a saját létezésem megítélését illetően. Persze ezt csak az ember akkor fogja felismerni, megérteni, ha az a valami bekövetkezett, mert egészen addig azt hiszi naivan, hogy az események ura ő maga. Alakítja például a napirendjét, amely jelen esetben egy színházi élményhez vezetett. Amely aztán akaratom ellenére szembesített azzal, ami egész életemben foglalkoztat, de nem teszem a kirakatba, ebben a tökéletessé maszkírozott világban pláne. De az érzésre, amelyet a Nők Most címet viselő improvizációs színházi előadás is feltárt, és amelyet egy másik rendezvényre történő rossz regisztráció hozott a képbe számomra, sorszerűen, nagyon nagy szükségem volt.

© Bán-Horváth Attila
© Bán-Horváth Attila

Sokan vannak így, nem vagyok egyedül a helyzetemmel, miszerint a szülői, a női minták alapvető hiányával küszködöm. Mint ilyen elmondhatom, hogy a saját felelősség, a múltra – és ez által nehezen elvonatkoztathatóan a jelenre és a jövőre is – vonatkozó önvád egy ilyen élettörténet minden egyes percének nélkülözhetetlen kelléke. Ezt kell levetkőzni, ezt kellett levetkőznöm.

© Bán-Horváth Attila
© Bán-Horváth Attila

De a nagyon nehéz, családi generációk életét megrontó rossz beidegződéseken is túlmutat a darab, hiszen az, ami a közönség által Annának elkeresztelt főszereplő életének is legnemesebb hozadéka – amely nagyon régóta foglalkoztat engem is – az, hogy mit jelent őszintének lenni, őszinte nőnek lenni. A természetességet elérni és megtartani. Az, hogy egyetlen helyzetben sem szakadok el önmagamtól, és ha nem is tudom hová tartok, de tudom honnan jöttem, és kikhez tartozom igazán. Nem dőlök be a látszatnak.

© Bán-Horváth Attila

Nem kevesebbről, mint erről szól a Itt és Most Társulat improvizációs előadása. És az improvizáció, mint forma a nagyon tehetséges közvetítőin keresztül nagyon erős alapot adott ezeknek a gondolatoknak szöveges és metakommunikációs elemeivel egyaránt. Az alkotás spontán beépített dramaturgiai elemei ugyanis képes volt előre rekonstruálni valamit, ami igazából réges-régen megtörtént. Ezt az alkotók, a darab egyik felvezetőjében így fogalmazták meg: „A próbafolyamat során beszélgettünk női szerepekről, családi mintákról, státuszról, megfelelési vágyról, őszintén és mélyen.”

© Bán-Horváth Attila
© Bán-Horváth Attila

Az őszintén és mélyen jellemzők, mint jegyek, végigkísérik azt a 70 percet, amelyet a sokszoros szerepcserék, apró, gyors váltásokkal elválasztott részletekből felépülő, időben és a térben is váltakozó, az események sorrendjét tekintve nem lineárisan felépített, sok esetben kifejezetten humoros cselekmény kirajzolódik. A színházi élmény megformálásának a négy, többszörös szerepbe bújt színész (Bán-Horváth Veronika, Bernát Imola Tímea, Hollai-Heiser Anna és Vízkelety Borbála) őszinte játéka a kulcsa. A szinte naturális előadás egyik legnagyobb erőssége ugyanis az, a művésznők nem csupán az általuk megformált karaktert veszik komolyan és tekintik teljes értékű partnernek, hanem saját magukat is. Nem csupán a karaktereik teremtett világában, de a saját világukban is minden kölcsönhatásokban és összefüggésekben működik. És ennek felismerésétől lesz minden olyan kristálytiszta, mint a darab főszereplőjének a jelleme.

© Bán-Horváth Attila
© Bán-Horváth Attila

Mindezek után is tévedés lenne azt hinni, hogy az alapvetően női szerepekre (anya-lánya kapcsolat, barátnői viszonyok) épülő előadás alkotói vagy az általuk megformált nők nem gondoltak közben a férfiakra. A férfi, mint energia van jelen, amely nélkülözhetetlen, elválaszthatatlan eleme a női lét – jelen esetben a közönség által Annaként elkeresztelt hölgy – kiteljesedésének. Az, hogy ez olyan módon történhet meg nőként, hogy a férfi csak érintőlegesen van jelen, abból fakad, hogy olyan kapcsolódási és kötődési formát találtak egymáshoz, ahol nem a nemiség határozza meg az összetartozást.

© Bán-Horváth Attila

https://www.facebook.com/ittesmosttarsulat

Itt és Most Társulat